Gáz- és árgondok Kárpátalján

Bár az orosz-ukrán

szerződés

aláírásával

elhárulni látszik a belföldi

gázhiány veszélye,

Kárpátalján is sokkal

több vásárló kereste fel a

műszaki áruházakat, hogy

villanymelegítőkkel,

olajradiátorokkal

biztosítsák be magukat az esetleges

ínségesebb időkre. Sokan még

ősszel, a gázárak

emelésének ígéretekor

beszereztek néhány köbméter

tűzifát, és

kitisztíttatták a rég nem

használt kályhákat. Ehhez

tudni kell, hogy a kárpátaljai

magyarok lakta járásokban

úgyszólván 90, de több

helyütt már 100 százalékos a

gázellátottság.

– A helyzet valóban feszült –

tájékoztatta a Kárpáti Igaz

Szót Ivan Kupar, a

Zakarpatgaz Rt. osztályvezetője

–, ám semmiképpen sem

mondanám kritikusnak. Különösen a

lakossági fogyasztók

szempontjából biztosra vehető, hogy

akkor sem lesz fennakadás a

szolgáltatásban, sem a

tömbházak, sem a magánházak

esetében, ha mégis meghiúsulna ez

az újabb szerződés, mert a

Naftohaztól kellő

mennyiségű földgázt

kap Kárpátalja. Más a

helyzet az iparvállalatoknál, amelyek

közül a téli leállás

után gáz hiányában

néhány nem lenne képes

újraindulni.

A jelenlegi kényszerhelyzetben

természetesen előfordul, hogy az

ukrajnai lelőhelyekből olykor

rosszabb minőségű gáz

kerül a vezetékekbe, mondta a

Zakarpatgaz illetékese. Ebben a

szituációban ilyesmi előfordul, de

ez csak ideiglenes jelenség és

semmiképpen sem azt jelenti, hogy megszűnik

a szolgáltatás.

Joszip Szlivka, a

Kárpátalja Megyei Villamos Művek

Rt. főmérnöke mindenesetre

semmiképpen sem javasolja, hogy a

lakosság fejveszetten vásárolja

fel a villanymelegítőket. A

kárpátaljai

áramszolgáltató rendszer

ugyanis meglehetősen elavult, s a vezetékek

nem bírják a terhelést.

A távhőszolgáltatás

terén úgyszólván

mindenütt vannak fennakadások, ám ez

nem újkeletű. A

távfűtési szezon 2008

végén rendkívül nehezen

kezdődött. A

gázszolgáltató ugyanis

– még jóval az

orosz-ukrán

gázháború

kitörése előtt – a

felhalmozódott közüzemi

tartozások miatt nem óhajtott

gázzal szolgálni a

fizetésképtelen erőműveknek

és kazánházaknak.

A lakótelepi lakosok így a már

megszokottan hideg fűtőtestek

mellett figyelték a gázvita

alakulását, mellyel kapcsolatban

jórészt a külföldi –

elsősorban a magyarországi –

forrásokra hagyatkozhattak, ha objektív

hírekre voltak kíváncsiak. Az

ukrán belföldi

médiában ugyanis zömében

a politikusok szokásos

marakodását lehetett olvasni,

látni, hallani.

A lakásokban uralkodó hideg mellett a

kárpátaljai közember persze

a várható gázárak

hallatán is meg-megborzong. Az ország

„bölcs” vezetői ugyanis

már gondoskodtak róla, hogy a

fogyasztók idejében

ráhangolódjanak a közelgő

világpiaci gázárakra. A

decemberi után ugyanis február

elsején ismét 25%-os

áremelés lesz, miután a

lakossági fogyasztók a fogyasztás

mennyiségétől függően ezer

köbméterért 618,75–872,78

hrivnyát (17 000–24 000 Ft)

térítenek majd. Május

elsején pedig újabb 25%-os

drágítást javasol az

árbizottság, amelynek

értelmében 773,44–1 273

hrivnyát (21 000–35 000 Ft) fognak fizetni

ezer köbméterért, ami

magyarországi viszonyokhoz képest ugyan

még így is rendkívül

olcsó, ám ha figyelembe vesszük,

hogy Ukrajnában egy általános

iskolai tanár átlagfizetése nem

haladja meg a 30-40 ezer forintot –

meglehetősen megrendítő próba

elé állítja a

háztartásokat.

– Palkó István

–