Hátborzongató fényjelenség az égbolton

A fotós, Niels Giroud kapta

lencsevégre Norvégiában

a különlegesen

szép északi fényt.

"A show csak pár percig tartott, de

várakozáson felüli

látványt nyújtott. A gyorsan

mozgó függöny zöld és

piros fénnyel töltötte meg az

egész égboltot." - mondta az ismert

természetfotós.

A sarki fény (az északi

féltekén gyakran: északi

fény (aurora borealis),

délen: aurora australis) a Föld

északi és déli

sarkánál a légkörbe

behatoló töltött

részecskék (elsősorban protonok

és elektronok) által keltett

időleges fényjelenség.

Leginkább március–április

és szeptember–október

között figyelhető meg.

Nézze meg a különleges

fényjelenséget

Nevét a római hajnalistennő

Aurora nevéből alkották, de

északi fény néven is

ismert (a borealis jelentése északi, az

australis pedig déli).

A töltött részecskék

túlnyomóan a Napból

származnak (napszél), kisebb

hányadukat a Naprendszeren

kívülről érkezett

részecskék teszik ki. A töltött

részecskéket a földi

magnetoszféra nagyrészt

eltéríti, a mágneses

pólusok körüli tartományban

azonban bejutnak a légkörbe.

A részecskék ütköznek a

légkör atomjaival, ionizálják

és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok

pedig fénykisugárzással

térnek vissza alapállapotukba. A

kibocsátott fény az atomra vagy

molekulára jellemző színű. A

színkép látható

tartományában elsősorban az

oxigén zöld és vörös,

valamint a nitrogénmolekulák

kékesibolya vonalai jelentkeznek, a sarki

fény az ultraibolya tartományban is

erős. A jelenség 80–1000 km

magasságban fordul elő, de leggyakrabban

100 km magasságban figyelhető meg.

A sarki fény formái

változatosak, állandóan

változnak, gyakran függönyre,

ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy

sugaras szerkezetűek. Műholdról

készült felvételek

tanúsága szerint a jelenség

fénygyűrűként,

glóriaként veszi körül a

mágneses pólust.

Összefüggést találtak a

déli és az északi

pólusnál fellépő

fényjelenségek között.

Erős naptevékenységet

követően, mágneses viharok

idején megváltozik a magnetoszféra

szerkezete, ilyenkor a sarki fény

alacsonyabb szélességi

körökön, így nagyon ritkán

Magyarországon is megfigyelhető. Sarki

fényt a Naprendszer más

mágneses bolygóinál (Jupiter,

Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok

egyes holdjainál (Io, Ganymedes) is

megfigyeltek.