Milliók csodálják meg

Akár találós kérdés is lehetne, hogy a XXXIII. nyári olimpiai játékokra érkezett médiamunkások, sportküldöttségi tagok, tisztségviselők, versenybírók, önkéntesek, meghívott vendégek és a turisták melyik versenyt, vagy látnivalót keresik fel a legtöbbször. Azok, akik a küzdelmekre gondolnak, tévednek: bár minden viadalon rengetegen szurkolnak, egy-egy műfaj csupán órákra köti le a nézőket, aztán máris tovább állnak, hogy kedvenceik soron következő fellépésén is jelen legyenek.

A Mi Asszonyunk

Az ötkarikás viadal a megnyitó ünnepségtől számítva hagyományosan tizenhét napos és ennyi idő alatt az Eiffel-torony és a Diadalív mellett minden olimpiabarát felkeresi a Notre-Dame-székesegyházat. Ez több százezres, sőt egyenesen néhány milliós vizitet jelent, igaz, ezúttal csak külső csodálatot, mert nem lehet bemenni az egész földgolyón ismert gótikus templomba. A Mi Asszonyunk névre hallgató monumentális látványosság 1163 és 1345 között épült fel a Párizst átszelő Szajna folyó egyik szigetén, most viszont állványok és daruk veszik körül. Öt évvel ezelőtt tűzvész martaléka lett, most azonban már az utolsó fázisába érkezett a felújítása. Bár Emmanuel Macron köztársasági elnök azt ígérte, hogy a világ legnagyobb rendezvényére a régi fényében pompázik majd, a franciák első embere pár hónapot tévedett, mert csak az idei év végére nyitják meg újra a nagyérdemű előtt. Az érdeklődőket persze nem zavarja a csúszás, a mintegy tízmilliós metropoliszba érkezetteknek a munkásokkal sincs bajuk, így az arra járók az olimpiai események előtt, közben és után hömpölygő tömegbe botlanak. Arról magyaros módon hiába érdeklődtünk, hogy mennyi lesz a Notre-Dame végszámlája. Választ ugyan kaptunk, de csupán ennyit: ,,Csak ezt az egyet ne kérdezzék meg! Sok, nagyon sok.”