Végig nyugodtnak és koncentráltnak maradni

Egészen kisgyermek kora óta álmodozott arról, hogy egyszer ő is olimpikon lesz. Az álom beteljesült, Lehmann Csongor július 30-án, kedden reggel ott lesz Párizsban, a Szajna partján, a férfi egyéni triatlon verseny rajtjánál.
Az ötkarikás játékok megnyitójának napján, július 26-án, pénteken edzőjével, édesapjával, Lehmann Tiborral együtt csatlakoznak a magyar csapathoz.
A Tiszaújvárosi Triatlon Klub világranglista 6. helyezett sportolójával pénteki elutazása előtt beszélgettünk. 

Milyen érzés a tiszaújvárosi triatlon első, saját nevelésű felnőtt olimpikonjának lenni, mellyel nem csak a saját álmait váltotta valóra, hanem a sportág tiszaújvárosi meghonosítójáét, dr. Márkus Gáborét is?
– Nagyon sajnálom, hogy Gábor bácsi pont ezt az időszakot nem élhette meg, amikor ilyen magas szintre érkezett a triatlon Tiszaújvárosban. Nagyon felemelő és szívmelengető érzés, hogy érte is versenyezhetek Párizsban. Kedden jártam a Szent István úton, ahol ki vannak helyezve az olimpiai zászlók, melyek közül az elsőket dr. Fülöp Györggyel, Tiszaújváros polgármesterével tettük fel. Ez is azt erősíti meg számomra, hogy az egész város egy emberként szurkol nekem, mindenki magáénak érzi a dolgot. Mindez öröm és megtiszteltetés számomra.

A július 30-i, keddi rajtig, hogy alakul a napi programja?
– Már belül vagyunk az utolsó héten, de kedden még 3 edzésem volt, míg szerdán és csütörtökön 2-2 gyakorlás várt rám. Pénteken, amikor utazunk az olimpiára a magyar csapattal, könnyebb napom lesz. Kicsit „irigykedem”, mert látom, hogy sokan ott vannak már a mieink közül. Nagyon várom, hogy csatlakozhassak a magyar csapathoz! Párizsban sem tétlenkedem majd, a kötelező adminisztráció és elfoglaltságok mellett, formában tartó kisebb edzéseket végzek a rajtig. Vasárnap lesz a hivatalos pályabejárás, majd a technikai értekezlet, ahol rajthelyet választunk magunknak az úszáshoz. Ezt követően felpörögnek a dolgok, a tavalyi tesztverseny után újra kipróbálhatjuk a kerékpáros- és futópályát, valamint a Szajna úszást is. Ezzel párhuzamosan a regenerálódás, a maximális pihenés és a versenyre való fókuszálás lesz a legfontosabb. Edző édesapámmal együtt nem szeretnénk, ha elvinne a hangulat, elsősorban az eredményért megyünk Párizsba, ezt tartjuk elsődlegesnek. Tavaly le tudtuk modellezni a közvetlen előkészületek, hiszen már akkor mindent úgy rendeztek meg, mint ami a jövő heti éles versenyen lesz. Erre alapozva, hétfőn – egy éjszakára – leköltözünk a versenyközpont szomszédságában található szállásra, hiszen kedden reggel 8 órakor van a rajt.

Megosztaná velünk, hogy néz ki a verseny napja? Milyen rutint követ majd?
– A verseny előtt 3,5-4 órával kelek fel. Miután kicsit felébredek, az eddig bevált rutin szerint, 3 órával a rajt előtt étkezem, ezúttal is tésztás reggelim lesz. A gyomor ilyen korán nem a legkönnyebben veszi be ezt, de az energia miatt szükséges. Ez lesz az első kihívás a napban. A felszerelésem reggelre össze lesz készítve, azt csak fel kell kapni. Annak is meglesz a különlegessége, hogy sötétben megyünk ki a versenyközpontba, majd a 2 órával a rajt előtt, kerékpározással és futással megkezdett bemelegítés közben kel fel a Nap. Közben be kell mutatni a bíróknak a versenymezünket, a rajtszámokat, a felszerelésünket. Az úszás bemelegítése közvetlenül a pontonra történő beszólítás előtt lesz. Húsz perccel a rajt előtt kicsit megnyugszunk, majd jöhet a start-pisztoly hangja.

Mennyire stresszeli az olimpia? Mi az erősebb, a stressz, vagy a motiváció?
– Egyértelműen a motiváció az erősebb. Magammal szemben vannak elvárásaim, tudom milyen versenyeket, edzéseket teljesítettem és milyen formát sikerült elérnem. Mindezt azonban ott, abban a szűk két órában kell bizonyítani. Az olimpia régóta bennem élő gondolat, melyet jól sikerült átformálni magamban. Kordában kell tartanom az adrenalint, hogy csak annyi stressz legyen, ami növeli a teljesítményemet. Ennek érdekében sportpszichológussal is dolgoztam az utóbbi időben. Maximálisan motivált vagyok, lehetőségként tekintek az olimpiára. 

Tudomásom szerint meglehetősen szépszámú szurkolótáborra számíthat a helyszínen. Ez bizonyára adhat némi plusz energiát is…
– A családunk szép számban ott lesz Párizsban, de rajtuk kívül is sok magyar hangot hallhatok majd a pálya szélén. Akárkivel találkozom, a városban, vagy máshol, mindenkitől azt hallom, hogy nekem szurkolnak majd kedden reggel. Nagyon különleges érzés ez számomra. Extrán küldik majd nekem az energiát a 1,5 km úszásból, 40 km kerékpározásból és 10 kilométeres futásból álló viadalra, amit előre is köszönök.

Mire és – ha van olyan, külön kire – kell majd leginkább figyelni a könnyűnek közel sem nevezhető, a Champs Elysees, az Eiffel-torony, a III. Alexander-híd, vagy a Concorde tér nevével fémjelzett pályákon?
– Van a mezőnyben három versenyző, akik dobogón álltak Tokióban. A címvédő norvég Kristian Blummenfeldt kerékpáron lehet nagyon meghatározó, a rutinja is félelmetes. Az ezüstérmes brit Alex Yee és a bronzérmes új-zélandi Hayden Wilde egyértelműen az aranyért érkezik Párizsba. A francia versenyzők hazai pályán nagyon mennek majd, ráadásul ők mind a három számban rendkívül erősek. Némi könnyebbséget jelenthet, hogy a világbajnoki-és világkupa-futamoktól eltérően, az olimpián egy nemzetből legfeljebb hárman állhatnak rajthoz, így nehezebb az összedolgozás, többnyire mindenki saját magáért versenyez. Végig jól kell pozícionálni magam, hogy reagálni tudjak a támadásokra. És azért is, hogy ne kelljen az esetleges felzárkózásokra energiát pazarolnom. Az sem kérdés, hogy a futás megkezdése előtt az elsők között kell elhagyni a depót. Sok-sok ilyen momentum van, ami kiemelten fontos jelentőséggel bír. Nyugodtnak kell maradnom, hogy ne vigyen el a hév, és maximálisan koncentrálni tudjak, akkor nem lehet baj. 

A célba érkezést követően mivel lenne abszolút elégedett?
– A világranglista helyezésem és az elmúlt időszak eredményei alapján azt gondolom, hogy a legjobb hatba kerülés abszolút reális, ez a kép van a fejemben. Az hajt előre, hogy abban az 1 óra 45 percben az előző hetek, hónapok, évek befektetett energiáját maximálisan ki tudjam hozni magamból. A limitig szeretnék eljutni, a teljesítő képességem határáig, ha ezt érzem a célban, akkor elégedett leszek. Persze az 55 fős mezőnyben mindenki ezt szeretné, sőt a top10-re, a top6-ba, és a dobogóra is nagyon sokan vágyakoznak.