Az alkohol, az intrika nem mentség: a politikus viselkedjen – vallják olvasóink

A politikai híreknek nem az a természetük, hogy mentesek volnának a botrányoktól. És olyat is látott már a világ, hogy valaki botrányt rendezett azért, hogy abból politikai hír legyen. Olyan megbotránkoztató cirkuszt viszont, ami egy állami vezető vagy egy kormány bukását okozhatja, viszonylag ritkán látni – annak ellenére, hogy a bődületes információdömping idején a hamisítások és az álhírek is könnyen teret nyernek. Persze az is igaz, hogy nem csak a politikusoknak, de bármelyik élő embernek a földön megvan, meglehet a maga skandalumja. Csak hát... vagy kiderül, vagy nem. Aztán pedig vagy igaz, vagy nem.

Napjaink legnagyobb port kavart eseménye az osztrák alkancellárról, Heinz-Christian Strachéről készült amatőr (?) videó közzététele volt, amelyen a politikus egy ibizai villában egy feltételezett orosz oligarcha-rokonnal arról beszél, hogy állami szerződéseket ajánlana kampánytámogatásért cserébe. A dominó-hatás nem is maradt el: mint arról mi is hírt adtunk, Strache az eset után lemondott alkancellári és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) élén betöltött elnöki posztjáról, az osztrák kormánykoalíció felbomlott, Sebastian Kurz kancellár pedig bejelentette, hogy előrehozott választásokat tartanak Ausztriában. Később Herbert Kickl osztrák belügyminiszter kijelentései, valamint egy osztrák tényfeltáró újságíró nyomozásának eredményei arra engedtek következtetni, hogy Strache megbuktatása mögött bevándorláspárti politikai erők és aktivista csoportok állnak.

Az eset igen szövevényes, és valljuk be, visszataszító is – épp ezért kérdeztük meg olvasóinkat, vajon ők hogyan látják a mindenkori politikusok lehetőségeit, mozgásterét a Strache-ügy tükrében? Ibizán dőlt meg az osztrák koalíció. Lehet egy politikus fesztelen? – érdeklődtünk.

A szavazásban részt vevő olvasók majd negyede, 24%-a nem leplezi szkepticizmusát: Soha. A falnak is füle van. Tőrbe csalták – vallják ők Strachével kapcsolatban.

Az ő elképzelésük szerint egy politikus életének olyan alapvető része az üldözési mánia, mint másoknak a cipőkötés, és nem bízhat soha senkiben.

Az állításuk természetesen érthető, hiszen sok jel mutat arra, hogy az alkancellár cselvetés áldozata lett. Ugyanakkor ez a vélemény mégis ijesztően borúlátó, a demokrácia értelmét és létjogosultságát megkérdőjelező álláspont, ami burkoltan azt üzeni: nem csak a politikus, de egyetlen ember sem bízhat senki másban önmagán kívül. Orwelli kilátások.

A voksolók 12%-át a gyanakvás helyett inkább az empátia vezette a szavazáskor: szerintük rég rossz, ha egy képviselő állandó szerepjátszásra kényszerül. A politikus is ember – emlékeztettek ők, és ebben igazuk is van:

noha erkölcsi értelemben véve (is) nagyobb a felelősségük, azért jobb, ha nem feledkezünk meg arról, hogy a politikusaink is esendőek,

állandó tökéletességet várni tőlük nem volna sem okos, sem pedig igazságos dolog. Főleg, mert mi magunk sem vagyunk makulátlanok, és mi is nehezen viseljük, ha minden percben korlátoznunk kell a szavainkat, mozdulatainkat. Legalább az otthonunkban mindannyian levethetjük a maszkot, letörölhetjük a sminket, lazíthatunk egy kicsit – egy politikus miért ne tehetné meg?

Voltak olyanok is, akik a probléma gócpontját egy nagyon is közismert bűnbakban, mégpedig a piában ismerték fel.

Mindenről az a fránya alkohol tehet – mutatott rá szavazóink 10%-a, utalva arra, hogy Strache az ibizai villában minden bizonnyal nem kiwiszörpöt kortyolgatott „tárgyalópartnereivel”.

Márpedig némi szesszel a fejben előfordul, hogy mondunk olyasmit, amiért aztán józanul erőst pironkodnunk kell. Épp ezért kell idejekorán megismerkednie minden felnőtt embernek a „felelős alkoholfogyasztás” szóösszetétel jelentésével...

De alkohol ide, cselvetés oda, a szavazók túlnyomó többsége, 54%-a – épp a felelősség hangsúlyozásával – karakánul kiállt amellett, hogy

a politikus éppen azért politikus, hogy 0-24 órában, az év minden napján olyan értékeket képviseljen, ami az őt megválasztó közösség számára alapvető.

Ilyen érték például a tiszta beszéd, az erkölcsös magatartás, a közérdek képviselete. Szerintük egy politikusnak nem csak a modor, de a becsület is munkaköri kötelessége. Épp ezért a kérdésre, hogy lehet-e egy politikus fesztelen, ezen szavazóink ezt felelték: Nem. Egy vezető legyen képes megválogatni a szavait.

Mi tagadás, ezzel nehezen tudnánk vitatkozni.

Borítókép: illusztráció