4 hét, 5 bemutató – a miskolci színház erősen kezdi az évadot

A nyári szünet után szeptember 20-án végre ismét felgördült a függöny a miskolci színházban. Szőcs Artur rendezésében a Csókos asszony című operett premierjére volt hivatalos a nagyérdemű. Olyan halhatatlan slágerek, mint például az „Éjjel az omnibusz tetején,” a „Gyere te nímand,” a „Mi muzsikus lelkek” vagy épp a „Van a Bajza utca sarkán...” is természetesen felcsendültek a Nagyszínházban. Másnap, szeptember 21-én már a Játékszín közönségét invitálták bemutatóra: Rusznyák Gábor rendezésében volt látható Alexandru Popa dráma- és forgatókönyvíró, a bukaresti művészszínház, a Bulandra vezető dramaturgjának színműve, a Pókfonálon. A humorral és iróniával átszőtt szöveg végig az álom és a valóság vékony határmezsgyéjén mozog, az előadás minden néző bőre alá bekúszik és sokáig nem ereszti a lelkét.

Szeptember 28-án a Kamaraszínház a soros: a Lúdas Matyi zenés mesejáték bemutatójának örülhetnek a legifjabb színházkedvelők. Markó Róbert rendezésében, Farkas Sándorral mint Lúdas Matyi, Keresztes Sándorral pedig Döbrögiként találkozhatnak a fiatalok és szüleik.

Október 5-én még mindig a Kamaraszínházé lesz a főszerepben. Ascher Tamás rendezésében mutatja be a teátrum A Nyugat császára című rémbohózatot Börcsök Olivérrel a főszerepben. „Hírnév és szerelem! Hogyan bukott le a fake profillal csajozó lúzer?” Aki kíváncsi, hogyan zajlott az ilyesmi több mint száz évvel ezelőtt, az internet nélküli világban, egy isten háta mögötti, illegális ír kocsmában, ahol még a whiskey se igazi, viszont annál több fogy belőle, most megtudhatja.

Egy héttel ezután ismét a Nagyszínházban tartanak bemutatót. Béres Attila rendezésében a Rómeó és Júlia lesz látható Rudolf Szonjával és Bodoky Márkkal a címszerepben. „A háborús Veronában találkozik két fiatal ember, történetesen a két háborúzó családfő egyetlen gyermeke. Találkoznak, egymásba szeretnek, összeházasodnak – azt hiszik, a szerelem mindent legyőz. Belehalnak a tévedésükbe. Sírjuk felett megbékülnek a gyűlölködők. Egy ideig. Amíg él a veszteség emléke.”

Egy biztos: mindegyik előadásra érdemes jegyet váltani!