Danke schön!, Szíveshcön

Ebben az egy hónapban turisták, futballszurkolók tízezrei ismerik meg a helyszíneket, és egyszersmind véleményt alkotnak a stadionról, a város hangulatáról és a helyiek hozzáállásáról. Klagenfurt minden tekintetben igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Mindenhol remekül kitáblázták a fanzóna és a stadion megközelíthetőségét, a lakosok kedvesek, a buszvezető türelmes volt, még az enyhén ittas drukkerekkel szemben is. Mindemellett persze azt sem feledjük el, hogy valamennyi rendező településnek jókora bevételi forrás, hatalmas üzlet a kontinensbajnokság.

Hétfőn az olasz határhoz közeli Klagenfurtot megszállták a lengyelek és horvátok. A déliek már továbbjutottak, ellenfelüknek erre vajmi csekély esélyük volt. A „Polska” fanatikusokat ez azonban cseppet sem zavarta. Élvezték az EB-t. Örültek, hogy először részesei lehetnek egy ilyen nagy tornának és a hozzátartozó fesztiválnak. A horvátok is nyugodtak voltak, hiszen a továbbjutás ismeretében amolyan jutalomestére érkeztek meg a csoportkör harmadik fordulójára.

Ettől függetlenül fantasztikus élmény, hajtós meccs, leírhatatlan feeling kerített hatalmába stadionon belül és kívül egyaránt. A híres és olykor hírhedt táborok hatalmas hangcsatát vívtak egymással, ugyanakkor mindenki fegyelmezetten viselkedett. Balhé nélkül, boldogan, énekelve, vidáman. Így is lehet, sőt így kellene. Hazafelé azon gondolkodtunk, mi mikor élünk át hasonlót. Na persze úgy, hogy aktív részesei legyünk egy ilyen tornának. Mert jó volt látni a horvát és a lengyel ünnepet, de kicsit sajgott a szívünk. Mi is tudnánk rajongani Husztiért, Geráért, Hajnalért és a többi magyar focistáért. Csak legalább lennénk ott, hogy amikor otthagyjuk a helyszínt, akkor kicsit magyarosítva azt mondhassuk: Danke shcön, Szíveschön… Látva a színvonalat félő, hogy egyelőre az aktív részvétel csak álom marad. Pedig, de jó lenne…

- Marosréti Ervin -