(Hatvannégy)Kockás gondolatok

A megyei szövetség

elnökségének

ülésén elhangzott, hogy nem

működik az ifjúsági

bizottság. Nem először hallom ezt a

megállapítást és az az

érzésem, hogy nem is utoljára.

Ezen a területen nagyon nehéz csodát

csinálni, különösen akkor, ha nem

is törekszünk rá. A kazincbarcikaiak

elnöke, Tóth Zoltán

azt javasolta, hogy adjuk Zámbó

Zoltán kezébe a

„kormánypálcát”

és javaslatával egyetértettem.

Javasoltam, hogy beszéljünk

Zolival, kérjük meg, hogy

építse fel saját csapatát,

de csak olyanokat kérjen fel a munkára,

akikről előre tudja, hogy nem hagyják

magára. Önállóságukat

nem sértve, néhány név:

Vanczák Attila, Kassay

Levente, Barva Attila,

Nagy Gábor. Vagyis edző,

hivatali tisztségviselő, jogász

és orvos – aztán majd

elválik, hogy tudnak-e és főleg

akarnak-e tenni ezért a több ezer

éves játékért?

Korábban megírtam, hogy –

meghívásos verseny keretében

– a felnőtt játékosok

vetélkedhetnének a

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye

Szupersakkozója címért.

Ötletemet remeknek tartotta a kazincbarcikai

Tóth Csaba, aki javaslattal

jelentkezett. Azt szeretné, ha az

ifjúságiak is

vetélkedhetnének a szupersakkozó

titulusért – vagy ugyanabban az

időpontban, vagy máskor.

Csaba azt írta, hogy a

szövetség így

deklarálhatná

elkötelezettségét az

utánpótlás-nevelés

irányába, továbbá a viadal

újabb impulzust adna a tehetségek

számára. Helyes, támogatom,

évente valósítsuk meg, persze a

verseny anyagi feltételeit elő kell

teremteni! Ez azonban aligha lesz leküzdhetetlen

akadály.

Az ősszel kísérletet teszek

régi álmom-vágyam

megvalósítására. Az

elnökség valamennyi tagjának van

otthon szövegszerkesztője és internet

előfizetése. Ezért szeretném,

ha egy este próbát tennénk

és az előre meghatározott

időben valamennyien a géphez

ülnénk. Meggyőződésem,

hogy közös dolgainkat nem csupán akkor

tudjuk megtárgyalni, ha Miskolcon

összeülünk, hanem akkor is, ha helyet

foglalunk a monitor előtt. Olyan forradalom lesz

ez a szövetség életében, mint

amikor az ötvenes években években

Szepesi György kitalálta

és útjára indította a

Magyar Rádióban a

Körkapcsolást, a

mérkőzések percről percre

című műsort. Mi is össze tudjuk

kapcsolni egymást, véleményt

tudunk mondani, s mivel írni valamennyien

tudunk, nem látom akadályát annak,

hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei

Sakkszövetség életében

először elnökségi

ülésünket

számítógépen

vezényeljük le. Ha jól

vizsgázunk, ha ügyesek leszünk, akkor

vidéki tagjaink sokat spórolhatnak. Ugyan

minek fizessék saját zsebükből

a benzinpénzt Putnokról,

Edelényből,

Sajószentpéterről, vagy éppen

Szerencsről? Fontos, hogy ne féljünk

az újtól, simuljunk az élethez

és éljünk a mai kor adta

lehetőségekkel!

Bevallom őszintén, hogy rendszeresen

megnézem a különböző

versenyekre benevezők listáját, majd

ezt összehasonlítom az asztalhoz

ülők névsorával. Mindig

megállapítom, hogy vannak –

már elnézést –

notórius szórakozók, vagy

inkább feledékenyek, akik ugyan

felíratkoznak, de aztán ki tudja,

miért, távol maradnak. Tettükkel

nehéz helyzetbe hozzák a

szervezőket, akik kalkukálnak,

osztanak-szoroznak, majd kénytelenek

megállapítani, hogy többen is

emlékezet-kiesésben szenvednek. Annak

érdekében, hogy véget vessünk

ennek a gyakorlatnak, azt javasoltam a

szövetségben, hogy az első

nevezést és az első

távolmaradást követően a

másodiktól már csak emelt

díjjal ülhessen táblához az a

sakkozó, aki mulaszt. Két

nevezést és két

hiányzást követően pedig a

büntetés legyen a nevezési

díj kétszerese. Így

reményeim szerint elérhetjük azt,

hogy száz nevezőből ne legyen csak

hetvenkilenc induló. Aztán senki ne

biztosítsa magát „habokra”,

vagyis mások, egy közösség

kontójára. (Kérhetnénk

bánatpénzt is, a gyakorlatban viszont ezt

az összeget aligha tudnánk bevasalni...) A

sakkozók is tanulják meg, hogy

van határidő és van

megjelenési kötelezettség. Aki pedig

mulaszt, viselje a következményeket.

- Kolodzey Tamás -