Turán Friciék pontszerző helyen

A viadal nyitó napján az eredetileg tervezett négyből csak három gyorsasági szakaszt tartottak meg (a mezőny nagy része etapként teljesítette a negyediket), mert az F1-es világbajnok Kimi Räikkönen beesett a fák közé.

„Csak az út szélén láttuk Kimit és a navigátorát, úgy tűnt, jól vannak, de az autójuk eléggé összetörhetett, mert az útról nem is lehetett látni. Velünk azonban szerencsére minden rendben van. Sőt, nagyon rendben: az abszolút nyolcadik helyen állunk, ami várakozáson felüli, főleg, hogy megelőzzük például a már évek óta a világbajnokságon autózó Matthew Wilsont. Mondta is viccesen az apja – Malcolm Wilson, a Ford gyári csapatának főnöke – az egyik szerelőnknek, hogy nagyon ciki lesz, ha elverjük a fiát. Szóval minden remek, jó, hogy a portugáliai gondok után végre tényleg az élmezőnnyel tudunk küzdeni” - mondta a Synergon Turán Motorsport pilótája, aki azt is hozzátette: a Peugeot WRC fantasztikus. Az első kör után változtattak egy kicsit a beállításokon, s azáltal még jobb lett, kár, hogy elmaradt az etapként teljesítették az utolsó gyorsaságit, mert ott szívesen kipróbálta volna az újításokat.

De így sem lehet elégedetlen, hiszen ment abszolút hetedik időt, ami egyszerűen fantasztikus. Az pedig eléggé hízelgő, hogy a gyári csapatok pilótái és szerelői már elkezdték nézegetni az ismeretlen magyar párost. Vajon kik ők, és mire lehetnek még képesek...?

A magyar drukkerek már tudják. Nem véletlen, hogy számtalan magyar zászlót látni a pályák mentén, ezt  az utolsó szakaszon volt alkalmuk megfigyelni, amikor csak úgy át kellett autózni.

„Azt mondtam Gabinak, már azért megérte idejönnünk, hogy minden harmadik-negyedik kanyarban magyar zászlót lássunk. Feldob, hogy érezzük, mennyien szorítanak értünk. Az első napunk gond és hibamentes volt, nyolcadikok vagyunk a nagyok között, ami egyszerűen csodálatos. Tetszenek a pályák, remélem ugyanígy tudjuk majd folytatni. A csapatunk elégedett velünk, s mivel ez egy 2005-ös autó, még jobban elismerik a teljesítményünket. Nekünk meg fülig ér a szánk: csak vigyorgunk...”