Gelfand nyerte a sakkfesztivált

Az ötödik parti balul sült el Lékó számára, holott sokáig nagyszerűen tartotta magát. Sötéttel két minőséget áldozott (bástyát könnyűtisztért) és úgy tűnt, hogy akár nyerhet is, de a döntetlent mindenképpen kiharcolja. Igenám, de az egykori szovjet sakkiskolán nevelkedett Gelfand ismét megtalálta a legjobb lépéseket (Mészáros Gyula szakkommetátor szerint az izraeli olyan szívós, mint a Szaratov-hűtőszekrény) és a végjátékban sorra lenyerte ellenfele gyalogjait, aztán bástyája többet ért, mint a magyar futója, így a szegedi a 45. lépésben nyújtotta a kezét. A hatodik játszmában Lékó vezette a világos figurákat és egyetlen pillanatra sem adta ki a kezéből a kezdeményezést. A 101. lépésben mégis bele kellett nyugodnia a remibe, mert egy-egy könnyűtiszt mellett ugyan két gyalogja volt az izraeli egy „parasztjával” szemben, de anyagelőnye nem volt győzelemre váltható.

A vasárnap délutáni, immáron hetedik partiban Gelfand volt az elsőhúzó. Sokáig abban a mederben haladtak, mint az első partiban, majd lecserélték a vezéreket, aztán Gelfand hosszú sáncot választott, később pedig menekülésre kényszerítette Lékó királyát. A magyar nagymester gyaloghátrányba került, ráadásul rossz volt a gyalogszerkezete. A világbajnok-jelölt felügyelte a szabad d-vonalat, de a bástyacsere után ez nem volt elég a döntéshez, így a 28. lépésben jött a békekötés. Ez volt a párosmérkőzés eddigi legrövidebb játszmája.

A nyolcadik partiban megint a moszkvai védelem jött. Lékó a dinamikus fejlődésért cserébe futót áldozott, s ezt a lépést korrektnek ítélték a szakkomentátorok. A magyar nagymesternek mindenképpen győznie kellett ahhoz, hogy kiegyenlítsen és kiharcolja a villámpartikat. A könnyű tisztek cseréje után Lékó igyekezett kihasználni álláselőnyét, az izraeli azonban rendezte sorait: játékba hozta világ színű futóját és bástyáját is. További bonyodalmakat vártunk, hiszen sötét anyagelőnye számára kecsegtető volt. Közben vészesen fogyott a játékosok ideje, ezért a 38. lépésben remire adták a partit, így Gelfandé lett a pálma.

– Mindegyik játszma éles csatát hozott, egy szalonremi sem volt, mindent megtettünk a tábla mellett, ezért azt hiszem, hogy a nézők is elégedettek lehetnek párharcunkkal – értékelt végső sikere után a világbajnok-jelölt Gelfand.

A végeredmény: Lékó Péter – Borisz Gelfand 3,5 – 4,5. A díjakat Káli Sándor, Miskolc polgármestere adta át.

A sakkozókról azt tartják, hogy nyugodtak, nem látszik rajtuk a feszültség, idegrendszerük kötélből van. Való igaz, hogy fegyelmezettek, belső indulataikat nem vezethetik le kiabálással, levegőbe csapott kézmozdulatokkal, vagy éppen ugrálással. A sakk nem labdarúgás, ebben a műfajban ismeretlen fogalom a gólöröm. De akkor mit tesznek a hatvannégy kockások, ha le akarják vezetni indulataikat? Íme a recept, Borisz Gelfand-módra: feláll, kisétál, gyakran „fészkelődik”, hol előrehajol, hol hátradől a székén, többször kortyol pohárból, üvegből, flakonból, nézelődik, ide-oda pillant, ruháját, zokniját igazgatja, kezeibe temeti az arcát, vakarja a fejét és ellenfelét cseppet sem zavarva az asztal alatt (!) játszik a már kiütött figurákkal