A Diósgyőr-Siófok margójára - Go, go, go Gallardo!

Már ahogyan befutott a pályára látszott, itt valami gyökeresen változni fog. Előrehajolt, jobbjával megérintette a pálya szent gyepét, keresztet vetett, majd bekapcsolta hajtóműveit és átszáguldott a napos oldal elé. Leon Francisco Gallardo megkezdte a meccset. Fekete Zsuzsa írása.A legkevésbé sem zavarta, hogy még nem harsant fel a második félidő kezdését jelző sípszó. A harminckét éves spanyol két kezével körözve szurkolásra biztatta az éppen apátiába zuhanni készülőket.

Nem csoda, hogy elkenődött a lelátó népe, az első félidő ugyanis érthetetlenül lassú, körülményes és mondjuk ki, – Diósgyőrben szokatlan – lélektelen futballt hozott. A látottak alapján még örök optimistaként sem tudtuk elképzelni, ki fogja megértetni a fiúkkal, hiába múlt el este kilenc, még nem csörög a pizsama, játszani és küzdeni kell.

Gallardót szemmel láthatóan nem zavarta, hogy az ellenfél vezet. Bizonyára tudta, hogy egy különös akksival feltöltve lépett a pályára, az abban lévő energiát, átvette a labda, majd a labdához érve a többi piros mezes is folyamatosan töltődni kezdett tőle. Elsőként Gohér Gergő, aki úgy varázsolta – a szintén csereként beállt – Fernando fejére a labdát, hogy csak bólintania kellett, majd Gergő másodszor is megismételte a szuperprodukciót és Bacsa Patrikkal fejeltetett győztes gólt.

A csapatot és szurkolókat felélesztette Gallardo, aki kifogyhatatlan energiával, cselezett, robotolt, futott. Gyorsan le is cserélte a siófoki mester a védőjét, de hiába, a friss hátvédet új köténnyel köszöntötte, gyorsan helyre téve, kié ez a pálya. Gallardo elfeledtette velünk a tévémacit, és az otthon árválkodó, puha vánkost. Ugyan ki emlékezett már az első félidő langyos játékára, ahol morzsaként kellett felcsipegetni egy-egy elfogadható megmozdulást.

A sevillait nem jegyzik majd a góllövők között, még csak gólpasszt sem adott, szombat este viszont ő volt az, aki mennyei játszótérré varázsolta a Diósgyőri Stadiont. Aki nem látta, más meccset nézett.

A ráadás? A meccs után Gallardo ismét más irányba indult, mint a többiek. Megragadta a játékoskijárónál várakozó kerekesszékes fiú tolókocsiját, végigrohant vele a futópályán, majd leparkolt az ultrák előtt. Francisco „Paco” Gallardo ismét túl tudott lépni a focipályák nyújtotta kereteken. Több ezer drukkernek mutatott példát önzetlenségből, szociális érzékenységből, emberi nagyságból. Nem az első eset, hogy önmagát hátra téve, másokra gondolva ünnepelt: az első bajnokin szintén Gallardo volt az, aki Rakaczki Bence „zászlója” nélkül nem tudta elképzelni az Újpest elleni örömódát.

Muchas gracias!

- Fekete Zsuzsa - 

 A Diósgyőr mérkőzések margójára

A Diósgyőr mérkőzések margójára címmel készült írásaim a saját véleményemet, érzéseimet, gondolataimat tartalmazzák és nem tényeken nyugvó, megingathatatlan megállapítások. Jegyzeteim tartalma nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség álláspontjával. Nyolc éves koromtól járok rendszeresen Diósgyőr meccsre, írásaimat azoknak szánom, akik szeretnének valamit kapni a diósgyőri futballérzésből, a hivatalos tudósításokon túl. 

– Fekete Zsuzsa –