KTE vs. DVTK - Nézzük együtt, együtt nézzük: Anno öt esztendőre volt szükség...

Nézzük együtt, együtt nézzük: ezúttal a DVTK sikeredzőjének fia követi a pénteki bajnokit.Gyakorlatilag nincs olyan diósgyőri szurkoló, aki ne ismerné Szabó Gézát, a DVTK „Aranycsapatának” egykori, legendás trénerét. Fia, T. Szabó Gábor sportújságíró, aki nagy örömmel vállalkozott a szakértői szerepre:

– A szívem egyik csücske a DVTK, de el kell mondanom – és ne haragudjanak meg rám ezért a diósgyőri szimpatizánsok –, hogy csak módjával szurkolok a csapatnak. Örülök, ha jól szerepel, de a szezon végén legfeljebb a negyedik helyen látnám a tabellán. Ha ugyanis a dobogón végez, akkor már nem mondhatom azt, hogy édesapám a DVTK legeredményesebb vezetőedzője... Persze tudom, előbb-utóbb kiugró eredményt ér el a Diósgyőr, a tulajdonos ugyanis megteremtette azt a hátteret, amely szükséges ahhoz, hogy egy csapat a dobogós helyekért küzdhessen. Gyerekkoromban elképzelhetetlen volt, hogy a DVTK olyan játékosokat szerződtessen, akik már magukra húzták a válogatott mezét, az pedig óriási dolog, hogy a klub Rudolf Gergely-szintű labdarúgót tudott igazolni. Szerintem Rudolf jelenleg a legjobb öt magyar csatár egyike – nagy kár, hogy még nem játszhat –, és amikor biztossá vált, hogy a DVTK-hoz jön, az jutott eszembe: vajon hányadik helyen végzett volna a Diósgyőr 1979-ben, amikor bronzérmes lett, ha akkor olyan lehetősége van az egyesületnek, hogy a kor legjobb öt magyar támadója, az újpesti Fazekas, Törőcsik, Fekete, a ferencvárosi Nyilasi és az angyalföldi Várady közül egyet le tudott volna igazolni?

Visszahozhatja az önbizalmat

A jelennel kapcsolatban így folytatta T. Szabó Gábor:

– Most magyar szinten viszonylag erős a DVTK kerete, ám idő, türelem és sok munka kell ahhoz, hogy a jó játékosokból jó csapat álljon össze. Én már csak tudom, hiszen a hetvenes években is öt év kőkemény munkája hozta meg a gyümölcsét a harmadik hellyel és az emlékezetes UEFA-kupás szerepléssel. Ezért nem csodálkozom azon, hogy a DVTK jelenleg még nem az érmes pozíciókért harcol, de hagyni kell Sisa Tibort dolgozni, alkotni, és a munkának meglesz az eredménye. Akár már a Kecskemét ellen is. Bár Horváth Feri irányításával zsinórban négy bajnokit nyert meg a KTE, egyáltalán nem világverő csapat, és előbb-utóbb úgyis megszakad a jó szériája. Mint ahogy a DVTK idegenbeli rossz sorozata is véget fog érni. Látom, hogy vendégként nem megy a fiúknak, de a hétközi Magyar Kupa-siker visszahozhatja az önbizalmukat, s ha fegyelmezett védekezésből gyorsan át tudnak lendülni támadásba, és a befejezéseknél koncentráltabbak, pontosabbak lesznek, akkor győzhetnek Kecskeméten. De minimum egy pontot elhoznak a lila-fehérektől.