Hogy kerek legyen a történet

Nagyhalász - Vattai Pál már eldöntötte, ez lesz az utolsó idénye: a munka miatt nem jut idő a becsületes felkészülésre. A civilben profi mentős Vattai Pál a nagyhalászi futballcsapat utoló mentsvára - ha minden kötél szakad, és a védelmet már átjátszották, a kapus ránthatja ki a pácból társait. Meg is tette számtalanszor hosszú pályafutása során. A negyvenegy esztendős hálőr Ibrányban két részletben összesen kilenc, Nagykállóban másfél évet húzott le, míg a megyei első osztályú egyletben - ugyancsak két tételben - immár a hatodik idényét gyűri. Noha korábban arról szólt a fáma, a télen ,,leteszi a lantot,,, ő nem az a típus, aki féltávnál csak úgy kiszáll.

- A tavaszi szezon után befejezem, ezt már eldöntöttem - szögezte le Vattai Pál. - A sok munka mellett most már nem fér bele a foci: fizikailag még bírnám, de másodállásom is van, egyszerűen nincs időm edzésre járni, a sportot pedig megfelelő felkészülés nélkül ilyen szinten sem lehet becsületesen művelni. Sajnos, ma olyan világot élünk, hogy első a megélhetés, minden más csak utána következik. A bajnokság végéig még csinálom, hogy kerek legyen a történet, aztán kispályán folytatom, amit imádok, az öregfiúk között védek tovább.

A szerelést meg kell becsülni

Vattai Pál egyike azon keveseknek (lassan lámpással kell keresni a hasonszőrű labdarúgókat...) a jelenlegi futballközegben, akiknek hozzáállását nem érheti kritika. A halászi vezetők például kiszúrták, minden edzés előtt gondosan ápolja a csukáját, a meccset követően soha nem vágja a sarokba a mezt, legyen az bármennyire koszos.

- Nálam ez természetes, szeretem, ha rend van körülöttem, így az öltözőben is, a szerelést pedig meg kell becsülni. Természetesen szeretnék szépen búcsúzni, látok is esélyt erre. Jól sikerültek a téli igazolások, első ránézésre minőségi játékosokkal erősítettünk, velük jobbal hetünk, remélem, ennek a pályán is bizonyítékát adjuk. Ugyanakkor el kell mondjam, nagyon nehéz mindig a bentmaradásért küzdeni, ez előbb-utóbb felőrli az embert, márpedig az utóbbi időben Halászban rerre kényszerültünk. Van összehasonlítási alapom, mert korábban szerepeltem az NB III-ban is, bajnoki címért, a minél jobb helyezésért küzdeni, ez az, ami igazán feldob.

Csak egy a baj...

– Hozzáteszem, sokat köszönhetek Németh Károlynak, akivel előbb Ibrányban, majd szerencsére Nagyhalászban is együtt dolgozhattam: nagyon felkészült szakembernek tartom, a kitartás tekintve, és más területen is tanulhattam tőle! A jelenlegi edző, Kató István is bízik bennem, ezt igyekszem meghálálni. Egyébként érdekes, vele még egy csapatban is játszottam, noha szakemberként csak néhány hónapja van velünk, az ismeretségünk nem tegnapról való. A baj csak az, rendkívül ,,húzós” a sorsolásunk, a tavasz elején találkozunk élcsapatokkal, így az első öt fordulóban sok minden eldőlhet. Őszinte leszek, alakuljon bárhogy a sorsunk, pesszimista vagyok a közeljövőt illetően: helyi szinten súlyos gondokat tapasztatok az utánpótlásnevelésben, ami gyakorlatilag nincs is. Ugyanakkor tapasztalok kedvező folyamatokat is, de legalább tíz év esztendőre van szükség, hogy a jó kezdeményezéseknek valamilyen eredménye legyen.

 KM-KT