Kaposvár vs. DVTK - Egy félidő ide, egy oda

Kaposvárott szerepelt pénteken este a labdarúgó NB I 27. fordulójában a DVTK.

Az egészségügyi vizsgálaton átesett Rudolf Gergely végül leülhetett a kispadra a diósgyőrieknél, amelyből eltiltás miatt hiányzott a spanyol csapatkapitány, José Luque. A tizenegyedik lépett gyepre a tizenkettedik otthonában, a Kaposvár általában ezeken a pozíciókban szerénykedik, de a Diósgyőrt itt látni... A mérkőzés elején Okuka gyakran ment fel a jobb oldalon, amivel munkát adott az ott focizó Bacsának és Gohérnak, a DVTK bal oldali embereinek. Jó volt a látogatók védőmunkája, a szűrők – például Elek – is visszazártak labdavesztés után. Bátor futballal rukkolt elő a piros-fehér alakulat, aminek következménye lett, hogy szögletet, szabadrúgást is kiharcoltak a látogatók. Az egyszem ék, Seydi is megjátszható volt, kapta a labdákat, a többiek támogatták középről. Nem azt hozta a Diósgyőr, amit általában idegenben szereplő csapat szokott, hogy beáll a saját térfelére, aztán kontrákra próbál meg csupán építeni. A sok passzba – a nagy számok törvénye alapján – természetesen csúszott hiba, emiatt nem alakultak ki igazán veszélyesnek mondható helyzetek. Negyed óra után feljebb lépett a Rákóczi, hogy nagyobb eséllyel szerezzék meg a játékszert, de a kapusoknak nagy védenivalójuk nem akadt. Kádár fejjel közel állt a gólhoz, de éppen középre célzott. Remekül állt a lábán a DVTK, gyakorlatilag benne volt a miskolciakban a vezetés megszerzése, a Kaposvárban nem, vagy kevésbé. Egy okos támadásba való belépés (Vági ,,követte el" és ne hagyjuk ki Seydit sem, akit fizikai ereje miatt nem nagyon tudtak tartani a somogyiak) után Fernando növelte diósgyőri találatainak számát. Szenvedett a Prukner-gárda, de ehhez nyilván kellett, hogy a Diósgyőr futballozott a mezőnyben magabiztosabban, nagyobb önbizalommal. Kovac Zoltán tapsolt is az oldalvonal mentén, viszont szükség volt Vági nagy mentésére – aki a gólvonalon állt –, így nem fogyott el a fór az első félidő hajrájában.

Valami plusz, valami új

Aktívabb Kaposvár jött ki a második félidőre, amely korán egalizált, a diósgyőriek egyik legjobbjának, Váginak a lábáról perdült a laszti Rybansky ketrecébe. Pech... A meccs ezen szakaszában az volt a kérdés, hogy Elekék tudják-e ugyanazt nyújtani, mint az első félidőben, vagy az egy-egy felpaprikázza Pedróékat, és játékban a miskolciak fölé képesek kerekedni. Labdabirtoklásban felzárkózott Prukner László együttese, a DVTK hálóőre sűrűbben találkozott a játékszerrel. Veszélyes volt a letámadó Rákóczi, kapufát is elértek, nemigen tudtak a pirosak a mérkőzés ezen részében a vendéglátók tizenhatosa elé kerülni. Kellett volna valami új, plusz lendület a Diósgyőrtől, amely erejének nagy részét ekkor elvitte a védekezés, a koncentrálás hátul – amikor pedig helyzet alakulhatott volna ki, becsúszott egy rossz átadás. Úgy nézett ki, amelyik félnek összejön a második gól, az nyerhet is ezen péntek este. Apróbb szabálytalanságok színesítették a mérkőzést, a Kaposvárnál újabb csatár érkezett az utolsó bő negyed órára. Nem volt egy szép összecsapás, ahogyan írni szokás, inkább a küzdelem dominált. Ami mindenképpen megemlítendő: az ifjú, mindössze 17 éves Szabó Balázs is kapott pár percet Kovac Zoltántól, a DVTK trénere nem volt rest hozzányúlni a hiányzók miatt keretbe került tehetséges játékoshoz. Nehéz pillanatokat éltek át a borsodiak, akik az egy pontra mindenképpen rászolgáltak első félidei teljesítményük alapján. Az első siker tehát továbbra is várat magára Kovac Zoltán irányítása mellett.

ÉM-MI