2014.10.02. 14:11
Az egyest jobban sajnálja
Miskolc - Az oklahomai kajak-kenu vébével búcsúztak a 2014-es versenyévadtól a diósgyőriek.
Miskolc - Az oklahomai kajak-kenu vébével búcsúztak a 2014-es versenyévadtól a diósgyőriek.Késett a gépük az Egyesült Államokból, így emiatt tizenhat fő (a küldöttség többi tagjának tudtak keríteni helyet egy korábbi járaton) csupán kedden 23 óra táján érkezett meg Budapestre, Amszterdam érintésével. A csapat tagja volt a Diósgyőri KKSC három versenyzője, Bodonyi András, Viola Viktor és Koleszár Mátyás, akik a múlt hét végén a maraton világbajnokságon szerepeltek Oklahoma Cityben. A diósgyőri mérleg: egy ezüstérem, egy ötödik helyezés és egy tizenharmadik pozíció. Az elsőt és a harmadikat Koleszár Mátyás (edző: Rajnai Sándor) gyűjtötte be az ifjúságiak mezőnyében.
– Először az egyéni verseny zajlott le, múlt pénteken – vágott bele a DKKSC fiatal lapátosa. – Hajót nem vittünk, ott kaptunk, hárman használtuk. Az elején nem tűnt fel, de aztán kiderült, hogy nem teljesen az én méretem, mások voltak benne a beállítások annál, mint amit megszoktam. A pumpát sem tudtam működtetni, így tele voltam vízzel, minden futásnál meg kellett állnom, hogy kiöntsem a hajóból, hogy megszabaduljak attól a plusz öt-hat kilótól. Nagyon bántott ez a dolog, hogy csak tizenharmadik lettem, különösen azért, mert az ezüstérmes magyar csapattársamat megvertem az itthoni válogatón. Aznap este már elkezdtünk gyakorolni a szombati párosra Gergely Olivérrel, és belül azt éreztük, hogy jól fogunk menni… A rajtból úgy jöttünk el, ahogyan terveztük, az első körnél történt egy robbantás, mi, a csehekkel, az argentinokkal, valamint a dél-afrikaiakkal elléptünk kicsit a többiektől. Nem sokkal később belehúztunk a dél-afrikaiakkal, váltva vezettünk, a mezőny pedig mögöttünk volt körülbelül negyven másodpercnyire. A cél előtt úgy volt, hogy onnan száz méterre fogunk finiselni, de már elkezdtük háromszáznál. Hattinghék azonban beértek bennünket, kicsit össze is akadtunk, amiből mi jöttünk ki rosszabbul. Jó lett volna győzni, de ezt, hogy csak ezüst lett belőle, kevésbé sajnálom, mint az egyest. Tavaly egyesben vb-bronzérmes voltam Koppenhágában, ezúttal párosban második, azt is értékeltem, ezt is… Most vége lett a szezonnak, kapok körülbelül két-három hét pihenőt, aztán dolgozom tovább.
Erős tempó, elfáradtak
A Bodonyi András, Viola Viktor kenus alakulat (edző: Slisz Béla) ötödik helyét a duó utóbbi tagja értékelte:
– Kemény verseny volt… – kezdte Viola Viktor. – Bár szerettünk volna a dobogón állni, azért azzal tisztában voltunk, hogy a két spanyol egység és a másik magyar kettes, jelenleg jobb nálunk. Öt körig, 18-20 kilométerig kapaszkodtunk, megtettünk mindent, de az erős tempó miatt elfáradtunk, sokat kivett belőlünk a végére. Azt nagyon sajnáljuk, hogy az utolsó körben a portugálok megelőztek bennünket, s ezzel odalett a negyedik hely. Az elutazás előtt gondom volt a jobb vállammal, próbáltuk kezelni, amivel csak lehet, de a hajrában már nagyon éreztem, elkezdett újra fájni, ez is belejátszott a szereplésünkbe. Örülök, hogy kinn lehettünk mint B-egység, köszönjük az anyagi segítséget, úgy gondolom, és Andris is ezen a véleményen van, hogy az adott helyzetben kihoztuk a maximumot. Jó, hogy vége ennek az évadnak, ránk fér egy kis szünet…
ÉM-MI