DFC vs. Dunaferr - Káosz, balhé… és búcsú

Miskolc - 14 és fél éve volt a legutóbbi Diósgyőr – Dunaújváros meccs, amely botrány miatt félbeszakadt.2000. május 27. Az egyik legszomorúbb dátum a diósgyőri futballtörténelemben, ugyanis ezen a napon szakadt félbe a Professzionális Nemzeti Bajnokság 1999/2000-es szezonjának utolsó, 34. fordulójában a Diósgyőri FC – Dunaferr SE mérkőzés a Diósgyőri stadionban. A piros-fehér drukkerek többek között egy drapériát feszítettek ki a lelátón, üzenve az akkori polgármesternek, a DFC irányítóinak. Egy másik transzparensen ezt állt: „Ég a város!”, a felirat mögött négy egykori miskolci futballcsapat, a Pereces, a Miskolci Honvéd, az MVSC és a DFC neve volt áthúzva. A meccs még rendben elkezdődött, ám 1-2-es állásnál, a 23. percben harminc-negyven diósgyőri szurkoló átugrált a kerítésen, és berohant a pályára, ahová lécek, szétbontott vizesblokkok darabjai repültek be. Hajdó Attila játékvezető félbeszakította az összecsapást, a játékosok az öltözőbe menekültek, a pályát pedig a rohamrendőrök szállták meg. Hajdó tanácskozott a rendőrség vezetőivel, valamint a rendezőkkel, majd hét-nyolcperces várakozás után lefújta a mérkőzést. A szurkolók egy része ezután klubház, míg másik része a Városháza elé vonult, ahol az önkormányzat vezetőit szidalmazták.

Kaposvári Lajos alezredes, a városi rendőrkapitányság akkori közrendvédelmi osztályvezetője az alábbiakat nyilatkozta: „Senkit nem vettünk őrizetbe és nem állítottunk elő. Meggyőződésünk, hogy előre megtervezett, szándékos provokáció történt és ennek elkövetőit egyetlen szándék vezérelte: a mérkőzés félbeszakításával akarták elérni, hogy felhívják a figyelmet a szakadékba taszított diósgyőri labdarúgás kilátástalan helyzetére. Néhány néző a 20. perc táján szétverte a lelátó alatti mellékhelyiséget, ezért a rendfenntartó erők a pálya környékéről odavonultak. A szektorban lévők erre a pillanatra vártak, húszan-harmincan beugráltak a pályára és ezzel lehetetlenné tették a találkozó folytatását.”

Törvényszerű volt

Az eseményeket a pályán, illetve az öltözőben élte át Szakos Csaba, aki anno a piros-fehérek futballistája volt:

– Borzalmas emlékek… Akkor estünk ki az NB I-ből, ment tönkre a DFC, a Dunaferr pedig akkor lett bajnok… – nyilatkozta a 39 esztendős egykori védő. – 1999 nyarán érkeztem Diósgyőrbe a BVSC-től, igazából hazatértem, mert az Andrássy úton kezdtem a focit, nagyjából tizenegy évesen. Annak a szezonnak Temesvári Miklós irányításával vágtunk neki, és az ősz után a tizenkettedik helyen álltunk. Aztán Milkós bá’-t a télen felállította a klubvezetés, s az egykori ferencvárosi legenda, Varga Zoltán érkezett a helyére. Ő 2000-ben, április közepéig volt Miskolcon, majd a bajnokságból hátralévő meccseken már Huszák Géza dolgozott velünk. Az ég világon nem volt semmi, se pénz, se más a munkához, szinte törvényszerű volt a búcsúnk… Több mint tizennégy esztendő távlatából is rossz visszagondolni azon csúfos időszakra, a káoszra, amelyre mint volt diósgyőri, magam sem vagyok büszke… Az ominózus utolsó mérkőzésen jól kezdtünk, hiszen Lippai Ákos góljával már a harmadik percben vezettünk, emlékszem, én adtam neki a gól­passzt. Aztán fordított a Dunaferr, és a 23. percben elszabadultak az indulatok. A szurkolók elkezdtek bemászni a pályára a kerítésen keresztül, érkeztek a biztonsági emberek, mi próbáltunk hatni rájuk, hogy másszanak vissza, de végül betereltek bennünket az öltözőbe. Teljesen magunkba voltunk roskadva, érthetően az edzőnk sem tudott mit mondani nekünk… Vártunk, vártunk, aztán egy idő után kiderült, hogy nem lesz folytatás… Tudtam, hogy mi, miért történik: nagyon elkeseredett volt mindenki, a drukkereink egyszerűen tehetetlenek voltak, nem tudtak semmit sem tenni szeretett csapatukért, csak azt, hogy valamivel felhívják a figyelmet a helyzetre. Elsősorban az akkori vezetőinket hibáztatták, bennünket, játékosokat nem ért és a dunaújvárosiakat sem érte semmilyen testi atrocitás ezen a napon. Fura, azon a nyáron Egervári Sándor kérésére éppen Dunaújvárosba igazoltam, ahol a 2000/2001-es bajnokságot a második helyen zártuk. Azóta is megvan a csapatkép, az érem, nagy becsben őrzöm mindkettőt… Ahhoz képest, ami most van Diósgyőrben… Szavakban nem lehet elmondani a különbséget… Örülök, hogy fejlődik a klub, a csapat, ennek így kell történnie, mert ha valahol, akkor Diósgyőrben megérdemlik a szurkolók, hogy minden rendben menjen… Jó volt látni a Ligakupa-győzelmet, a Magyar Kupa-döntőt, és bár a kisfiam az U8-ban futballozik, Kiss Zoltán és Teodoru Borisz kezei között, ritkán tudok DVTK-meccsre menni, viszont a tévén keresztül szinte mindig követem a csapatot, ugyanakkor a cikkek közül majdhogynem mindegyiket elolvasom, a videókat pedig megnézem.

ÉM-MI

Soha nem látott fotók a botrányba fulladt Diósgyőr meccsről

Miskolc - Emlékszik a történtekre? A Diósgyőr szurkolóinak alighanem beleégett a legrosszabb emlékeik közé a Dunaferr elleni botrányos befejezés. Akkor legtöbben azt hittük meghalt a diósgyőri foci. tovább »