Ivan Rados: Jobb csapat a mostani Diósgyőr

Miskolc - Ivan Rados 2011-ben tagja volt a féltávnál harmadik együttesnek, ezúttal plusz két pontot hozzátenne.2010. január 20-án érkezett Diósgyőrbe Ivan Rados. A horvát kapus a Croatia Sesvetétől igazolt a borsodi megyeszékhelyre, az akkori vetélytárs, a litván Mindaugas Malinauskas mellé. A piros-fehéreket akkortájt Tornyi Barnabás irányította vezetőedzőként, akit még azon a tavaszon Tóth László váltott, de az évadot már Benczés Miklóssal fejezte be az élvonaltól búcsúzó csapat. Abban az időszakban nem éppen arról volt híres a DVTK, hogy anyagi értelemben minden a legnagyobb rendben lenne, de a délszláv légiós maradt…

– Igen, mert Nagy Béla akkori ügyvezető azt mondta, folynak tárgyalások a háttérben, és megnyugtatóan rendeződhet a klub sorsa. Később derült ki, hogy Leisztinger úrról van szó… – emlékezett vissza a mintegy négy és fél évvel ezelőtt történtekre Ivan Rados. – Azon ősz elején új, egy plusz három évre szóló kontraktust kötöttünk, amely úgy szólt, hogy ha visszakerülünk az NB I-be, akkor a Diósgyőr lesz az első klub, amely megállapodhat velem, viszont ha ez nem sikerül, akkor szabadon igazolható leszek. Nehezen indultunk el, mert volt olyan meccs, amikor fiatal kapustársam, Giák Tamás mezőnyjátékosnak állt be, de a télen tudtunk igazolni, többek között Luquét, Arzét, Vadászt… Hétpontos hátrányunk volt a Nyíregyházával szemben az évad felénél, de le tudtuk dolgozni, mert nagyon együtt voltunk, s mert hittünk benne, és végül megnyertük az NB II Keleti csoportját.

Nem tudott aludni

2011-ben aztán újabb három évre írt alá a DVTK-hoz Ivan Rados, minden szépnek és jónak tűnt, egészen addig, amíg a Ferencváros elleni hazai meccsen, 2011. november 27-én, a 24. percben Igor Gal haza akarta gurítani neki a labdát, a játékszer viszont megpattant egy göröngyön, Rados elrúgott felette, Somalia pedig begyalogolt vele a diósgyőri kapuig…

– Rendkívül peches voltam… – kommentálta mindezt a Diósgyőr légiósa. – Ez bárkivel előfordulhat, történt már hasonló a világ legjobb kapusaival is… A másik ilyen esetem 2012 áprilisában volt Győrben, ahol sután nyúltam a labda felé, és beperdült a hálóba, ráadásul két piros lapot is összeszedett a csapat… Iszonyatos napokat éltem át utána, egy hétig szinte aludni sem tudtam… Amikor egy kapus ront, azt még az űrben is észreveszik, s ilyen hibák után nagyon nehéz visszaszerezni a helyet… Azon a nyáron megkaptam, hogy nem vagyok idevaló, Szentes Lázár szakmai igazgató közölte, fogadjam el azt, hogy egy évre kölcsönadnak. Így kerültem Azerbajdzsánba, a Kapaz Ganjába. A fizetés szempontjából jó döntés volt, de ha az egyebeket nézem, akkor nem. Teljesen amatőrök voltak a körülmények, se egy normális mosoda, se pálya, s hiába könyörgött az elnök, hogy maradjak, december 22-én, az utolsó meccs után elköszöntem tőlük. Most is azt mondom, jól döntöttem, mert semmi biztosítékát nem láttam annak, hogy itt fejlődni fogok. A Diósgyőrnek nem kellett engem fizetnie, úgyhogy igazából nem volt fontos, hogy hol vagyok. Hazamentem Zágrábba, ott dolgoztam egy kiváló kapus­edzővel, Igor Panadiccsal, és egy csapattal edzettem.

[poll id="834"]

Teher nélkül védett

A horvát játékos – mivel élt a kontraktusa – 2013 júliusában természetesen foglalkozásra jelentkezett Sivic Tomislavnál.

– Veréb Gyuri bácsival az elejétől fogva keményen edzettünk, mert minden áron maradni szerettem volna, megmutatni, hogy itt a helyem – sorolta Ivan Rados. – Miért? Mert úgy érzem, szeretnek Miskolcon, ahol nyugodtabb az élet, mint máshol, lehet csak a focira koncentrálni. Aztán itt van a család is, a kisfiam óvodába jár, a horvát mellett kezd beszélni angolul és magyarul is, jövő áprilisban pedig kistestvére érkezik… Szóval csak arra figyeltem, ami a dolgom, nem mentem el a többiekkel Bükre, amire azt mondtam magamban, „No problem!” és Kiss József kapusedzővel mindent megcsináltunk, amit csak lehetett. Tavaly ősszel Rajic kapta az első négy mérkőzést, de aztán váltott a mester, s szerencsére jött az a nagy sorozatom, 594 perc kapott gól nélkül. Hittem magamban, tehert sem éreztem, és a peches momentum is elmaradt…

A kapus „jutalma” aztán idén egy újabb két szezonra, 2016. június 30-ig szóló szerződés lett. Ivan Rados a korábban említett, 2011-2012-es évadban tagja volt annak a társaságnak, amely 2011 őszén, 15 mérkőzés után, 27 ponttal bronzérmes helyen állt.

– Az NB II-es bajnoki cím után megmaradt a lendületünk, a másodosztályban sorozatban megnyert 14 meccs óriási önbizalmat adott. A nyitányon legázoltuk a ZTE-t 4-1-re, aztán az Üllői úton kilenc emberrel értünk el 1-1-et… – mondta Ivan Rados, akit arra kértünk, vonjon párhuzamot az akkori és a jelenlegi együttes között, amelynek szintén esélye van féltávnál harmadiknak lenni. – Senkit sem megbántva: azért azt mindenki látja, hogy a mostani jobb csapat, gyakorlatilag húsz azonos képességű futballistával a keretben. Az edzők? Benczés Miki fiatalabb, mint Sivic Tomislav, két teljesen különböző karakter, más-más stílust képviselnek, viszont mind a kettő jó edző, alaposan ismerik a szakmát. Hát igen… A harmadik hely… Ha döntetlenezünk az MTK ellen, ugyanúgy 27 pontunk lesz, mint akkor, én azonban bízom benne, hogy kettőt pluszban rá tudunk tenni…

ÉM-MI

Rados-tények

Pályafutás:

Sikerei: