Élete a jégkorong

Miskolc -  Dr. Lukács György – aki büszke az utódaira – elmaradhatatlan alakja a miskolci jégkorongsportnak.A fogász főorvos Felsőzsolcán rendel, s amikor hívtuk, akkor is éppen egyik páciensét kezelte, de a hokira való tekintettel pár perc „kegyelmet” adott számára.

– A jégkorong és az életem gyakorlatilag összeforrt és már nem is lehet minket szétválasztani – kezdte dr. Lukács György, a Miskolci Kinizsi és a Miskolci Hoki Klub hajdani tagja, majd a különböző néven szerepelt egyesület volt csapatorvosa. – Összesen tizenhét esztendőt húztam le a jégen, ott voltam a nulla kilométerkőnél, ez volt a sportág miskolci történésének hőskora. Engem nem utolsó, hanem első mohikánnak neveznek. Ugyan soha nem vezettem statisztikát, meg a memóriám sem a régi már, de két legjobb eredményünk azt hiszem, hogy az NB I-es harmadik hely és a Magyar Kupa ezüst­érem volt.

A főorvos a csapat melletti doktori teendőket hosszú ideig látta el, sőt ügyeletesként pontosan húsz évig szolgálta ezt a műfajt.

– Már nem vagyok csapatorvos és ügyeletes sem – folytatta dr. Lukács György. – Miként kezelem ezt az új helyzetet? Őszintén bevallom, hogy a meccseket jobb végignézni a lelátóról, mint a kispad mellől. Amikor ugyanis be kellett mennem a pályára, mindig nagy felelősséget éreztem. Egy vérben fekvő játékoshoz rohanni rendre azt jelentette, hogy fejest ugrom az ismeretlenbe. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, elárulom: szerencsére sikerült jó néhány komoly esetet lerendeznem a jégen és az orvosi szobában is. Nem sorolom a komoly esetek közé a hozzám tényleg testhez álló feladatokat, azokat, amikor kiütött fogakat kellett visszavarrnom és évek múlva láttam, hogy minden a legnagyobb rendben van. A Mol ligás találkozókon a Magyar Jégkorong Szövetség már hivatalból intézi az ügyeletet, mentővel, orvossal, vagy ápolószemélyzettel, így egy sorral hátrébb léptem, de a jégkorongnak nem fordítottam hátat, hiszen a hoki maga az élet. Személyes és családi okok miatt egy-két találkozót ugyan kihagytam, de amikor csak tehetem, mindig kimegyek a jégcsarnokba. Olyanok között ülök, akik nem ismernek, a közönségforgalmi részeken viszont percenként megállítanak. Az egykori játékostársaimmal, sőt a gyerekeikkel, aztán a családtagokkal, vezetőkkel, aktívákkal, vagy éppen a zsűri tagjaival boldogan beszélgetek. Kielemezzük a látottakat, visszaemlékszünk a mi időnkre, nosztalgiázunk és persze latolgatjuk a mostani esélyeket.

Bízik a fiúkban

Az alapszakaszt, mint ismeretes, a sárga-feketék nyerték. Most mindenki abban reménykedik, hogy végre sikerül felállniuk a dobogó legmagasabb fokára – és így van ezzel dr. Lukács György is:

– Most kezdődik a tánc. A remény adott, a fiúkban pedig nagyon bízom. Majoross Gergely szakmailag kiváló munkát végez, látom, hogy nagyszerű tréner, olyan, aki a kezében tartja a dolgokat. Tisztában van mindennel, s mint egykori játékos, tudja, meddig mehet el. Még azzal is tisztában van, hogy a végtelenségig nem lehet kizsákmányolni a sportolókat, számukra megfelelő időt kell biztosítani a feltöltődésben, a rekreációhoz. A gyerekek szerencsés kor- és nemzetelegyet képeznek, jó az arány a hazaiak és a külföldiek között, erőnlétük kiváló, technikailag képzettek. Most már a pillanatnyi formától függ majd minden. Nem aggódom, hiszen sokszor megvertük mi már a Dunaújvárost, vagy az Érsekújvárt is. Bármelyik alakulat kerül az utunkba, úgy látom, hogy egyik sem fog megállítani minket. Egyébként pedig össze sem lehet hasonlítani az egykori és a mai hokit. Utóbbi minden szegmensében más, mint a régi. Csak címszavakban: van fedett pálya, komoly az edzésmunka, rendezett a költségvetés, profi a szervezet, értik a dolgukat a vezetők. Most mindenki profi nálunk, magas szinten áll a hazai és a miskolci hoki, az én és a mi időnkben meg valamennyien amatőrök voltunk, amolyan úttörők, vagy hályogkovácsok. Amikor még edzősködtem, szabadtéren vesződtünk, és ha jött hozzánk valaki, így fogadtam: „Fiam, most vagy részese leszel ennek az orbitális szívásnak, vagy nyomban tűnj el innen.”

Nem tolakszik

Dr. Lukács György nem hagyja majd ki az elődöntő találkozóit sem. Szerényen felül a lelátóra, szavai szerint nem okoskodik, nem ad tanácsokat.

– Akár meg is tehetném ezeket, mert a klubvezetés nagyon korrekt velem szemben, de nem akarok a terhükre lenni. Ha kérik, elmondom a véleményem, azt, hogy látom a dolgokat, tolakodni viszont nem fogok. Nem is tehetném, hiszen napi szinten már nem látok bele a kártyákba. Sőt, a fiúk szájába sem, hiszen már nem járnak hozzám, így nem kezelem a fogaikat.

ÉM-KT

Működni fog

A Macik vezetőjét, Egri Istvánt is megkérdeztük arról, hogy mit remél, valamint azt is megkérdeztük, hogy addigra használható lesz-e a beléptetőrendszer, amely egy ideje működésképtelen?– Nem tudom, hogy jövő kedden és szerdán mennyien lesznek, de annyi nézőt legalább remélek, mint az alapszakasz összecsapásaira. Színvonalas meccseket várok, és persze érdeklődéssel figyelem, hogy kit sodor az utunkba Fortuna. Úgy néz ki, hogy már ismét működni fog a beléptetőrendszer, addig ugyanis elhárítjuk a technikai akadályokat, és működni fog a videogólbíró is.