Búcsú a kézilabda Eb-től - Ez így egyértelmű kudarc

Varasd - Szerzett pont nélkül, három vereséggel esett ki az Európa-bajnokságról a férfi kézilabda válogatott.

Három vereséggel a háta mögött, már a csoportküzdelmek után befejezte Európa-bajnoki szereplését a magyar férfi kézilabda válogatott. A horvátországi tornán a dánoktól és a spanyoloktól elszenvedett vereség még a magyarázható kategóriába tartozott, a cseh-csapás azonban már nem. A mieink az előzetesen is legfontosabbnak tartott találkozón rendkívül gyenge teljesítményt nyújtottak, a motivált csehek a játék minden elemében felülmúlták Ljubomir Vranjes együttesét. A középdöntős szereplés csupán vágyálom maradt, a mieink az elmúlt évtized leggyengébb Eb-szereplését követően utazhattak haza Varasdról.

Több kell

- Nagyon sok ziccert hagytunk ki, az első néhány percet leszámítva csak futottunk az eredmény után – fogalmazott rögtön a találkozót követő sajtótájékoztatón Bodó Richárd, a nemzeti csapat átlövője. – Komoly pofont kaptunk, de ennek a fiatal együttesnek tovább kell dolgoznia. Egy jelentős generációváltáson ment át a keret, időre van szükség, amíg kiegyensúlyozott, jó teljesítményre leszünk képesek. Horvátországban mindenki megtapasztalhatta, hogy a nemzetközi élvonal eléréséhez több kell.

Az Európa-bajnokságon látottak egyértelműen alátámasztják, hogy a fiatalítás nem megy zökkenőmentesen. Egyelőre mély elemzésbe nem érdemes belemenni, de az nem kérdés, hogy korábbi húzóemberek egymásutáni visszavonulása mély nyomot, komoly űrt hagyott a válogatottnál. Még a torna előtti hónapokban Nagy László, Iváncsik Gergő, Zubai Szabolcs, Gulyás Péter és Fazekas Nándor is bejelentette, hogy a nemzeti csapatban nem folytatja a szereplését, Harsányi Gergő pedig a médiából tudta meg, hogy nem számít rá az új szakvezető. A helyükre érkező fiatalok pedig – a jelek szerint – tartósan még nem tudták azt a szintet hozni, amit egy ilyen torna megkövetel.

Külföldi kontra hazai

Az optimisták persze azt mondják, hogy az új fejezetet meg kellett nyitni, de az első lapokra került tétmeccsek eredményei egyáltalán nem szívderítőek. Talán annyi a szerencse, hogy az idei vb még nem olimpiai kvalifikációs torna volt, a kudarcélményen túl még nincs komoly következménye a jövőre nézve. Azzal azonban számolni kell, hogy a gyenge Eb-szereplés után, a döntő napján vélhetően egy erős csapat kerül az utunkba a nyári vb-selejtezőkön.

Érdekes felvetés lehet a hazai kontra külföldi szövetségi-kapitány kérdése is. Ténykérdés, és az eredmények is azt mutatják, hogy a Mocsai Lajos, Juhász István edzőpáros ténykedése óta, a különböző világversenyeken a férfi válogatottat elkerülik a sikerek. Azokban az időkben a londoni olimpián elért negyedik helyezés mellett, világbajnoki negyeddöntős és Eb-nyolcadik volt a csapat, ennek az eredménysornak a közelébe nem értek a távoli országokból érkezett szakvezetők. Hívják őket Talant Duljebaevnek, Carlos Ortegának, Xabi Sabatének, vagy akár Ljubomir Vranjesnek. Az előttünk álló évek, a soron következő selejtezők és reményeink szerint az újabb világversenyek majd választ adnak arra, hogy a horvátországi Eb csak egy kisiklás volt, vagy a nemzeti csapattól a szurkolók már nem várhatnak olyan sikereket, mint a korábbi időszakban.

- Varasd, Marosréti Ervin -

[related-post post_id="3739503"]

[related-post post_id="3739504"]

[related-post post_id="3739824"]

[related-post post_id="3739499"]