Az ígéret

Okkal hihette mindenki, hogy csupán viccről van szó. A nyáron nyilatkozta Jakab János, a Budafoki MTE tiszteletbeli elnöke, hogy ha a másodosztályban szereplő futballcsapat kiharcolná a feljutást az élvonalba, akkor a tulajdonos megadna mindent, ami az NB I-hez szükséges. Tényleg roppant könnyű ígéretnek látszott ez, hiszen a BMTE 1946 óta nem volt tagja az első osztálynak, többnyire a másodikban vitézkedett, ahova két éve került vissza.

Igaz, három esztendeje remek szerepléssel hívta fel magára a figyelmet a Magyar Kupá­ban, egészen az elődöntőig elverekedte magát, többek között a Videoton testén is keresztül, de ez inkább tűnt egyszeri hőstettnek, mint hosszú távú sikerek előhírnökének.

Ha az említett tulajdonos, bizonyos Bélteky Róbert ezt az ígéretet annak a reményében tette, hogy parányi esély sincs a feljutásra, tehát, sohasem foghatják a szaván, akkor most keserves időszakot él meg, hiszen a BMTE úgy áll a második helyen a tabellán, hogy a hátra lévő forduló eredményétől függetlenül ott is telel majd. Ám nem erről van szó, az Ausztráliában élő, ott és Ázsiában parkolóházakat üzemeltető honfitársunk nagyon is tudta, mit beszél.

Nem adta ki egyetlen elfogadható célként a feljutást, nem akart ezzel terhet tenni a csapatra, csupán felcsillantotta a lehetőséget: az edzők és a játékosok merhetnek nagyot álmodni.

Persze, puszta álmodozás­sal nem mentek volna sokra, inkább elkezdtek egy koncepció mentén dolgozni.

Például már tavasszal tárgyaltak a kiszemelt erősítésekkel, így a nyár elejére véglegesítették a keretet a következő bajnokságra, és a felkészülést együtt csinálhatták végig a játékosok, már nem volt jövés-menés, nem kellett mindig valakit beilleszteni a csapatba. A koncepcióhoz tartozott, hogy nem szaladgáltak megváltónak hitt külföldi edző után, a játéktól Budafokon éppen visszavonuló egykori válogatott labdarúgót, Csizmadia Csabát jól ismerték a felkészültségével, az elképzeléseivel és az ambícióival együtt, és neki adták a lehetőséget.

Mondhatnánk, nem tettek semmi különöset, de a magyar futballban gyakran éppen ez számít különösnek. Egyik vidéki csapatunk vezetője a minap szigorúan négyszemközt kikelt magából a Budafokról szólva, hogy mit akarnak ők az élvonalban, az ő klubjára sokkal nagyobb szükség lenne ott. Egyszerű volt a riposzt: ha így van, hát hajrá! Csupán sorozatban nyerni kell a meccseket, a BMTE ellen is, és máris fel lehet jutni az NB I-be. Igaz, ez nehezebb, mint dühöngeni.