Színeket csempész a szürke hétköznapokba

Nyíregyháza - Aki hallotta már Berecz Andrást énekelni és mesét mondani, alig várja, hogy újból átélhesse az élményt, amit a szép magyar szó, a gyökereinket idéző dallam, az elgondolkodtató, s kacagást kiváltó történetek adnak. Az immár Kossuth-díjas művész november 10-én ismét Nyíregyházán lép fel, hogy színeket csempésszen a szürke hétköznapokba, s hogy észrevétlenül tanítson.

A mese és a dalok segítik ebben. A mese, melyről azt mondja, a műveltség alapja, a próza csúcsa. – Amikor igazi virágját élte, ez felnőtt műfaj volt, ám egy bukfenc után a gyerekeké lett. Gondoljunk csak a Grimm-mesékre: az akkori hitvilág éledt újra a történetekben, ám egy idő után a felnőttek más csak mosolyogva olvashatták, s lepasszolták a kicsiknek. Holott a mese az emberi érzések tárháza, a közlés arisztokratikus formája, mely korszerű és provokáló. Érezzük rajta, hogy okos és bölcs, a benne rejlő gondolatokat viszont a legegyszerűbben adja át a hallgatóságának. Modern és továbbadható, ami ha nem ért meg a jelenkor hallgatója, majd megérti az unokája. A mese közösséget szervez, de nem tolja magát előtérbe, a maga nemében tökéletes. Nemcsak azt lehet vele elérni, hogy kacag, aki hallja, de közben gondolkodni is muszáj, ami egyébként gyakran kizárja egymást. Mert aki kacag, az nem mindig ér rá gondolkodni, aki pedig gondolkodik, annak nincs ideje nevetni. A mese viszont egy egészséges társítás, ami szinte mindenkit megérint. Ez manapság is így van, amikor az emberek kultúra és lassan iskola nélkül nőnek fel – mondja Berecz András, aki azt vallja: mese nélkül kár éldegélni. Arra a kérdére, hogy az ebben az évben kapott Kossuth-díja megerősítette-e abban, hogy fontos, amit évtizedek óta tesz és képvisel, Berecz András azt mondja, örvend az elismerésnek erősen, de neki fél szeme sem volt soha a díjakon. – Népdalénekes és mesemondó még nem kapott Kossuth-díjat, ami annak az elismerése, hogy van súlya a műfajnak.

A nyíregyházi előadáson, mely az „Elöl megy a nyelve” címet viseli, hallhatók majd dalok a nemrégiben megjelent CD-jéről, mely közel négy év munkája, s mely Gyergyó azon népzenéjét hozza vissza, melyet Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is keresett, s melyet Bartók Béla talált meg. És persze mesék: bolondságok, igazságok, s mindaz, amit a létezés is szállít: bú, bánat és öröm.