Nézőpont: A rendőri jelenlét

Nagyon vékony jégen jár az, aki manapság országunkban a bűnözésről értekezik. Tudom azt is, hogy a számokból, az esetleges etnikai hovatartozásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen nem a bőrszín a lényeg, hanem maga a tett. Dankó Mihály jegyzete.

Amúgy is irtózom a kategorizálástól

Vagyis, vegyük magát a bűnözést. Napjainkban, ha a rendőrségi híreket halljuk, olvassuk, elképedünk. Mit megengednek maguknak egyes emberek? (Bár némely esetben nem biztos, hogy ráillik az elkövetőre ez a kifejezés.) Sokkal kevesebb értéke lett az életnek, a tulajdonnak. Semmi sem szent! A liberális büntetések pedig csak „kullognak” a tettek mögött. Hiába a politikai ígéret, az akarat, a bűncselekmények száma nem, vagy csak nagyon kis mértékben csökken! Mit tehet a jogállam: szigorít, új és új törvényeket hoz, példát statuál, még több rendvédelmi dolgozót alkalmaz. Valahol mégsem igazán javul a hétköznapi ember biztonságérzete. A félelem – sajnos –, nem alaptalan: menjen végig egy fiatal lány éjszaka a nagyvároson, vagy hagyja nyitva a vidéken élő idős ember az ajtaját. Nos, nem mernék fogadni, hogy nem lesz bántódásuk.

Azért van pozitív példa is. Nemrégiben hallottam egy kisváros rendőrségi beszámolóját. A helyi körzeti megbízottaknak köszönhetően 2012-ben nem volt jelentős bűncselekmény, s az elkövetések száma is csökkent. Azt látom: amíg az öntudat, az önuralom, a hit és az erkölcs nem éri el mindenkinél a „megfelelő szintet”, addig nagy szükség van a rendőrségi jelenlétre, a civil összefogásra, a lakossági együttműködésre, mert csak ez segít a megelőzésben.

Dankó Mihály