Jegyzet: Otthoni útravaló

Diáknak a suliban a helye! Ez a normális, egykoron ez természetes is volt. A mi időnkben senkinek sem jutott eszébe, hogy töri, vagy matek óra helyett mondjuk flangáljon a városban. Egyből lebukott volna mint Rottenbiller, meg mit is csinált volna? - Mán László jegyzete. Hol volt még akkor pláza? Hétköznap délelőttönként a korzón is kevesen őgyelegtek, diskuráltak, no ott lett volna a stadka, vagy az erdő, ám egyedül játszani unalmas lett volna.

Persze nem voltak lukasórák, és eszünkbe sem jutott lógni. Akkortájt eleminek számított, hogy reggel a szülők dolgozni indulnak, az iskolatáskások pedig a suliba. Igaz sok mindenben más volt a módi. Például belénk plántálták, hogy az idősebbeknek előre kell köszönni, ráadásul hangosan. Az iskolába azért kell járni, hogy tanuljunk, okosodjunk, jussunk előrébb.

Az esti, családi diskurzusnál sem az volt a téma, hogy lehet kijátszani ezt a kiskaput, hogyan lehetne túljárni mások eszén. Akkor egy szülő földig süllyedt volna szégyenében, ha csellengő gyerekét fülön csípte volna a rend őre és beviszi a dirihez. Arról már nem is beszélve, hogy a gyerek mit kapott volna...

Változott a világ, változtattunk rajta! Értékrendek devalválódtak, amiért sokan vagyunk felelősek. Szigorral, szabályokkal is célt lehet érni, ám igazán fontos, az üdvözítő az lenne, ha egy iskolásban fel sem merülne az, hogy tanítási időben sulin kívül lófráljon, lógjon. Elsősorban azért, mert otthon ilyen útravalót kap nap mint nap!