Már „csak” a pont kell az i betűre

A sárga-kékek az MK-elődöntő visszavágóján 2–2-es döntetlent értek el, így a hazai 1–1 után idegenben szerzett több góllal bekerültek a fináléba, amelyet június 3-án, szerdán 20 órától tartanak a Puskás Arénában.

A végén izgult

– Természetesen ott voltam Székesfehérvárott – mondta a diadallal felérő iksz után Hagyacki József, a fürdővárosiak ügyvezető igazgatója. – Az tagadhatatlan, hogy az utolsó percekben nagyon izgultam, de ne szaladjunk ennyire előre. Az első gólunk, amelyet Ziv­zivadze jegyzett, az első fél­idő elején esett, és számunkra lélektanilag a legjobb pillanatokban született. Aztán jött a szünet, majd a folytatás, melynek első részében nagyszerű gólt szereztünk: a Cseri–Ziv­zivadze–Pekár-akció nem csupán gördülékeny volt, hanem szemre is gyönyörű, és amikor már 0–2-t mutatott a tábla, megnyugodtam. Ekkor úgy gondoltam, hogy eldőlt a továbbjutás sorsa, csapatunk ugyanis ebben az idényben még senkitől nem kapott hármat. A végül kialakult 2–2-re sem tippeltem, mert együttesünk rendkívül masszív, nekünk nehéz gólt rúgni. Aztán valahogyan csak kiegyenlített a Mol Fehérvár FC, és ekkor következtek azok a bizonyos utolsó percek, melyek során kicsit tördeltem a kezeimet. Mert a labdarúgásban – ez köztudott – minden és ennek az ellenkezője is megtörténhet. Gólt úgymond találni is lehet, ehhez olykor elég egy szerencsés vagy akár szerencsétlen mozdulat, ki lehet csikarni egy büntetőt, és így tovább. Az otthoniak, amint az várható volt, a rendes játék­időből maradt négy percben, továbbá a szintén négyperces ráadásban mindent egy lapra tettek fel, mi azonban ügyesen tartottuk magunkat, amikor tehettük, őriztük a labdát, ha kellett, akkor pedig el a kaputól jelszóval előrevágtuk – és amikor felharsant a hármas sípszó, engem is elöntött a boldogság.

Jó érzéssel

Hagyacki József ezután arról beszélt, hogy bizakodó hangulatban utazott Székesfehérvárra. Bízott „fiaiban”, optimizmusát a gól vagy a gólok szerzésére építette, és számítása tökéletesen valóra is vált.

– Megérdemeltük a döntőbe jutást, mert mindent megtettünk érte, és rászolgáltunk arra a nagy ünneplésre, amit a játékosok a lefújás után a pályán előadtak – folytatta az ügyvezető igazgató. – Elnökünkkel, Tállai Andrással jó érzéssel fogadtuk a gratulációkat, szép számmal kaptunk hívásokat és sms-eket, mi pedig szintén telefonon továbbítottuk az elismeréseket az eltiltott Kuttor Attila vezetőedzőnek, Tóth Mihály asszisztens edzőnek, aki Székesfehérvárott meccselt, valamint Tóth László szakmai igazgatónak, ő ugyanis feljött hozzánk. Hozzánk közel ült Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya és a hazaiak vezérkara, tőlük szintén jókívánságokat kaptunk. Természetesen koccintottunk a fináléba jutásunkra, az öltözőbe azonban nem mehettünk be, a mostani járványügyi helyzetben erre nem volt módom.

Bírni fogják

Az ügyvezető igazgató – mielőtt szóba hozta a jövő heti, Budapest Honvéddal szembeni döntőt – a szombati, diósgyőri stadionban sorra kerülő bajnoki fellépésükről szólt:

– A megyei rangadóra is természetesen elmegyek Miskolcra. Nem féltem a labdarúgóinkat, tudom, hogy bírni fogják a szombat–kedd–szombat–szerda tempót. Bő a keretünk, hosszú a kispadunk, szakmai stábunk pedig jól keveri a kártyáinkat, és Kuttor Attila bölcs megállapítására is emlékeztetem a futball kedvelőit. Mesterünk ugyanis gyakran hangoztatja, hogy nálunk nincsenek kezdők és tartalékok, állományunk valamennyi tagja egyenlő „előjogokkal” rendelkezik, Mezőkövesden a mutatott teljesítmény számít. Nyerni megyünk Diósgyőrbe, úgy vonulunk majd ki a gyepre, hogy le akarjuk győzni a piros-fehéreket, de jómagam éppenséggel akkor sem leszek szomorú, ha döntetlenül végződik a meccs, a labdarúgásban a pontosztozkodás is benne van.

Csodálatos lenne

A szakvezetők általában csak az előttük álló feladatokról beszélnek, vallják: a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérnek. Hagyacki József azonban ügyvezető igazgatóként megtehette, hogy már a június 3-i Magyar Kupa-fináléról beszéljen:

– Az magától értetődik, hogy ott a helyem a Puskás Arénában. Presztízsmérkőzés, nehéz csata lesz, de nem félek, töretlenül hiszek a győzelemben, persze nyilván ezt várja az ellenfelünk is. Ennek következtében biztosan színvonalas és élvezetes összecsapást látunk és látnak a televízió képernyői előtt ülő szurkolók. Hamarosan elérkezünk az utolsó akadályhoz, és az nyilvánvaló, hogy az i betűre fel akarjuk tenni a pontot. Alaposan felkészülünk a kispestiekből, a trénerünk és segítői tudják a dolgukat, a mondást idézve: a lovakat nálunk a kocsis hajtja, a kocsist pedig támogatják a segédhajtói. Célunk a kupagyőzelem kiharcolása: olyan szép és csodálatos lenne, ha a Mezőkövesd Zsóry FC nevét vésnék rá a serlegre.

(A borítóképen: Hagyacki József, a Mezőkövesd Zsóry FC ügyvezető igazgatója)