2012.11.20. 11:05
Nézőpont: Kötelezően önkéntes
<em>Anna, az unokahúgom 12 éves. Addig nem hagyta békén a szüleit, amíg el nem vitték az állatmenhelyre, hogy segíthessen. Most hetente egyszer kutyát sétáltat, takarít. „Már van kutya, amelyik megismer, és örül, ha meglát” – meséli. </em><strong>Hajdu Mariann jegyzete.</strong>
Anna, az unokahúgom 12 éves. Addig nem hagyta békén a szüleit, amíg el nem vitték az állatmenhelyre, hogy segíthessen. Most hetente egyszer kutyát sétáltat, takarít. „Már van kutya, amelyik megismer, és örül, ha meglát” – meséli. Hajdu Mariann jegyzete.Anna önként döntött úgy, hogy kipróbálja magát, s nyilván eszébe sem jutott, hogy ezzel felelősségvállalást tanul, fejlődik az empátiája, szociális érzékenysége. Úgyhogy akár jó ötletnek is tűnhet, hogy kötelezővé lesz az önkéntesmunka: 2016-tól csak az a diák kaphat érettségi bizonyítványt, aki 50 óra önkéntes munkát igazolni tud. Mehetnek például kórházba, öregek otthonába, fogyatékos gyerekeknek segíteni, a lényeg, hogy érzelmileg bevonódjanak.
Jó olvasni, hogy aki kipróbálta, pozitív élményekkel lett gazdagabb. De azért bennem a félsz, hogy csak akkor, ha – mint ahogy a nevében is benne van – önkéntes a munka. Mert melyik diák szereti azt, ami kötelező? Nem árt-e többet, ha valaki csak azért csinálja, hogy „letudja”? Ha van, aki undorral fordul öreghez, fogyatékoshoz, szeretetre váró állathoz? Mi a biztosíték, hogy később megszereti?
Többet ért volna azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne motiválni az önkéntességre. Igaz, nehezebb lett volna, mint egy törvénnyel kötelezővé tenni, de talán nem lett volna ördöngösség. Ha már olyan jó dolog.
Leülnek az ágyuk szélére, és mesélnek
