Szerelmi hazugságok: kegyes vagy kegyetlen?

A hazugság szó már a gyermekben is rossz érzést, bűntudatot szül. Nem véletlen, hogy számos nyelv, így a magyar is enyhítő, rokon értelmű kifejezéseket talált rá: füllentés, színlelés, blöffölés, csúsztatás.
Szakértők szerint különleges, egyénre szabott jelentése van a hazugságnak a nő-férfi kapcsolatban. Ahhoz, hogy egy nőt elcsábíts, abban a hitben kell ringatnod, hogy ő a legfontosabb ember a világon -, mondotta egykoron a lekörözhetetlen szívtipró, Casanova (1725-1798) is, aki ezzel a dajkamesével óriási sikereket aratott a nőknél. A fáma szerint több száz nő szívét sikerült meghódítania. Most, két évszázaddal később új, tudományos értelmezést kap ez az életfilozófia, amelyet hivatott lélekbúvárok is alátámasztanak, sőt hirdetnek: "Aki szereti a kedvesét, az időnként hazugságra kényszerül - vallja dr. Peter Stiegnitz bécsi szociálpszichológus.
- Szinte alig van olyan kapcsolat, amelyik elviseli az állandó, teljes nyíltságot. "Tipikus helyzet, amikor a feleség tizenöt évi házasság után felteszi a kérdést hitvesének: "Milyennek találod az alakomat?" Ebben az esetben a kegyes hazugság mindenképpen helyénvaló: "Fantasztikusan nézel ki, erotikusabb vagy, mint a legtöbb önelégült huszonéves." A pszichológus szerint ez simogató hízelgés, amire a nőknek, de a férfiaknak is annál nagyobb szükségük van, minél öregebbek lesznek. Vagyis annak ellenére, hogy a hazugság általában elítélendő, mégis lehet jótékony hatású.
Az ember általában több mint százszor hazudik naponta. A férfiak többet, a nők ugyan kevesebbszer, de fineszesebben, fantáziadúsabban és ravaszabbul. Legalábbis ezt állítja Dory Hollander amerikai pszichológus. Jó példa erre az a fajta jóindulatú csúsztatás, amit a nők szívesen alkalmaznak, ha a férjük elveszíti a munkahelyét. Catharina Lohman berlini pszichológus úgy tapasztalta, ebben az esetben sokat segít a biztatás, még akkor is, ha annak tartalma nem egészen felel meg az igazságnak: "A te képességeiddel mindenütt tárt karokkal fogadnak." Ezzel a férfi visszanyeri megtépázott önbecsülését, önbizalmát, és valójában ez volt a cél, ez indokolta a hazugságot. A hazugság tehát lehet gyógyszer, ha "jól adagolják". Egy füllentés segítheti a párkapcsolatot, de száz már megölheti. Mint ahogyan akár egyetlen hazugság is elvetendő lehet akkor, ha lényeges problémák elhallgatását célozza.
Rosszul értelmezett szívesség például az, ha valaki a szexben hazudik a partnerének. Persze minden férfi szeretne jó szerető lenni, végül is saját önértékelésének a férfiúi teljesítménye, potenciája is igen fontos részét képezi. A szexuális együttlét közben érzett állandó elégedetlenséget, illetve kielégületlenséget azonban semmiképp sem szabad elhallgatni - figyelmeztet dr. Stiegnitz. Amikor ugyanis végül kiderül a valóság, a férfi önbecsülése kártyavárként omlik össze. Ugyanez vonatkozik az eltitkolt, hosszú szerelmi kapcsolatra is. Ezzel szemben jelentéktelen flört esetében nem kell kiteríteni minden kártyát. Van, akinek emiatt rossz lelkiismerete támad, de partnerének minden bizonnyal nem tesz jót, ha felfedi az igazságot.

Dr.Stiegnitz még egy fontos dologra felhívja a figyelmet: a nők soha ne árulják el partnerüknek korábbi szeretőik számát. Legfeljebb négyről számoljanak be, mert ha ennél többet vallanak be, a férfiban állandó félelem alakul ki az elődeivel való összehasonlítás miatt.

Ne legyünk mártírok!

Hazudunk, hogy elkerüljük a konfliktusokat, hogy ne bántsuk meg a másikat, hogy ne kelljen elismerni, ha hibáztunk, és mert azt hisszük, kisebb hazugságokkal elkerülhetők a nagyobb katasztrófák.
Sok szerelmi hazugsággal egyébként a másikat akarjuk boldoggá tenni. Főként ez utóbbinál - részben megfelelési vágytól is hajtva - követjük el a hibát: mártírrá válunk. Egy apró kis füllentés, és máris szeretettel néz ránk kedvesünk. De ne feledjünk, hogy ezzel magunknak is ártunk, hiszen a látszólagos elégedettségnek nagy ára van, hiszen például olyasmire mondjuk azt, hogy tetszik, amit egyébként szívből utálunk, de a másiknak a kedvében akarunk járni. Közben azt hisszük, a jó megoldást választottuk, hiszen nem bántottuk meg szerelemünket. Gondoljunk arra, hogy lehetséges egy másik megoldás is. Tanuljuk meg úgy elmondani az igazságot, hogy ne bántsuk meg partnerünket és szerettel beszéljük meg gondjainkat. Észrevételeinket ne érezze kritikának, és semmiképpen ne okozzunk neki fájdalmat. Ha például utálja a sportközvetítéseket, akkor nem helyes azt állítani, hogy szeretem. Jó megoldás, ha elmondom, nem kedvelem, de nézze nyugodtan, kényelmetlen érzések nélkül a mérkőzést, mert cserébe azt kérem, hogy a természetfilmet nézhessem majd. Így mindenki azt teheti lelkiismeret–furdalás nélkül, amihez kedve van. A mártír áldozatvállalással nem segítünk sem magunknak, sem szerelmünknek. Előbb-utóbb meggyűlöljük, ha folyton negatív érzésekkel élünk mellette. A sok kényszer lassan munkálni kezd a lélekben, az elégedetlenségünk pedig egyre nő.