Védjük az odvas fákat!

Hatévi aktív munka után az utolsó év költési időszakának végére a Kárpát-medence szalakótaállománya 50 százalékos növekedést mutatott 2000-2200 párral, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Life programjának eredményeként. A szalakóta feltűnő, kék színezetű, gerle nagyságú, vonuló madár. A múlt század közepéig gyakori költőfaj volt hazánkban, nemcsak az alföldi régióban, de a dombvidékeken is. Az 1970-es évektől felgyorsult a faj folyamatos visszahúzódása, az 1980-as évekre már eltűnt a Dunántúl teljes területéről – tudtuk meg az egyesület közleményéből. A madarak védelméért az MME Bükki Helyi Csoportja különösen sokat tett.

Mesterséges odúk

– A szalakóta fokozottan védett madár, a természetvédelmi értéke 500 ezer forint – mondta Hák Flóra, az MME munkatársa. – Élőhelyként főként a pusztai környezetet kedveli. Odúlakó, természetes körülmények közt a harkályok által vájt odúkban fészkel. A színpompás madarakra az jelentette a legnagyobb veszélyt, hogy megváltozott az élőhelyük. Megfogyatkoztak az odvas fák, így nem maradt elég költőhely számukra. A Bükki Helyi Csoport a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának besegítve mesterséges odúk kihelyezésével igyekszik lassítani ezt a folyamatot Szitta Tamás, a csoport elnöke koordinálásával, azokon a területeken, ahol a szalakóták elegendő táplálékot találnak. Étrendjük főként egyenes szárnyú szöcskékből, sáskákból, gyíkokból, siklókból és apró rágcsálókból áll.

Az uniós támogatásból megvalósult Szalakóta Life programban 2014-től vett részt a Bükki Helyi Csoport.

– A Bükki Nemzeti Park területén tevékenykedünk az igazgatóság munkatársai és önkéntesek segítségével. Viszont a helyi gazdálkodók együttműködése nagyon fontos. Ugyanis hosszú távú célunk, hogy a madarak élőhelye visszanyerje eredeti formáját. Ehhez tartozik többek között a gyepek lepusztult részeinek helyreállítása, a fák ültetése és az inváziós fajok visszaszorítása. A mesterséges odúk kihelyezését és a már meglévők tisztítását, karbantartását a jövőben is végezzük. Ezekbe egyébként a szalakóták mellett seregélyek, mezei verebek, kuvikok, füleskuvikok és búbos bankák is fészkelhetnek – sorolta a szakember.

A szalakóták évente egyszer, Magyarországon költenek.

– Április végén, május elején érkeznek vissza Afrikából a vándormadarak. Tizenkét egyedet műholdas jeladóval látott el az MME, hogy pontosan követhetővé váljon a vonulási útjuk. Ezt bárki nyomon követheti a honlapon. A jeladó a gyűrűzésnél sokkal pontosabb módszer, bár jóval költségesebb. Ezáltal sikerült feltárni a szalakóták pihenő- és telelőterületeit is. Vándor­útjuk alatt a legnagyobb veszélyt a villanyvezetékek és az áramütés jelenti rájuk. Ha sikeresen célba érnek, általában négy tojást raknak le. Érdekesség, hogyha a szülők elpusztulnak, akkor más párok is elfoglalhatják az odújukat, és sajátjuknak tekinthetika tojásokat – ismertette a fajvédelmi munkatárs.

(A borítóképen: Egy szalakóta elengedése)