Diáklány, aki már 14 évesen regényt írt

A tiszaújvárosi diáklány, Borza Eszter Virág még csak 16 éves, de már évek óta foglalkozik kreatív írással. Nyár elején jelent meg nyomtatásban ifjúsági regénye „Camp-Feszt” címmel. A könyv könnyed témát dolgoz föl, sok humorral és kalanddal.

Miről szól a regényed?

A nyár a legtöbb tini életében a bulizásról, a haverokról, az utazásokról, élményekről szól. A történet főszereplői fiatal lányok, akik nem sejtik, hogy kezdetét veszi életük egyik legfergetegesebb nyaralása. A Camp-Feszt – kora délutántól hajnalig tartó koncertjeivel – sokkal inkább nevezhető fesztiválnak, mint egyszerű tábornak. A szabályok lazák, a helyszín hangulatos, hiszen egy erdőben laknak. A lányok új barátokat szereznek, és felejthetetlen kalandokban lesz részük. A könyv fő témája kivételesen nem a romantika. Kicsit már unalmas a sok szerelmes regény, amely hasonló sémára készül, legalábbis nekem. Persze ebben a regényben is van szerelmi szál, de nem ez játszik központi szerepet, inkább a humor dominál. A könyv egy 15 éves lány mindennapi problémáit mutatja be a kalandos történeten keresztül. Nem magamról mintáztam a karaktert, de azért van némi hasonlóság, néhány tulajdonságában. A lányok tinédzserproblémáiban – bárhol is éljenek a világban – azért vannak azonosságok.

Mint friss kötetes íróval már a legutóbbi könyvhéten is találkozhatott veled az olvasóközönség. Hogy élted ezt meg?

Barátok, ismerősök is meglátogattak a könyvhéten, ami várakozáson felüli volt. Nem üldögéltem egyedül, az nagyon jó érzés volt. De nemcsak ismerősök, ismeretlenek is jöttek, és érdeklődtek a könyvem iránt. Idősek és fiatalok egyaránt, de volt egy kislány is, aki nagyon lelkes volt, elmondta, hogy megtalálta a regényemet az interneten.

Egy fővárosi középiskolába jársz, a hétköznapokat távol töltöd a családodtól. Miért pont erre esett a választás?

Augusztusban töltöttem be a 16-ot, egy budapesti közgazdasági technikum diákja vagyok, magyar–francia két tannyelvű szakon. Nulladik évfolyamra is jártam, ezért most vagyok elsőéves, vagyis kilencedikes. Tudatosan készültem ebbe az iskolába, már kisiskolás korom óta. A szüleim nézték ki számomra az intézményt. Kollégista vagyok, hétvégenként járok haza, de számomra ez semmilyen nehézséget nem jelent. Új impulzusok érnek itt, és a szabadságom is nagyobb, bár a kollégiumi szabályokat be kell tartani. De arra is ügyelni kell, hogy kordában tartsam magam. Nincs az, hogy oda megyek, ahova akarok, meg azt csinálok, amit akarok. Kötelességeim vannak. A szüleim alapvetően rugalmasak, nem befolyásolnak, szabadon dönthetek bizonyos dolgokban. De természetesen elmagyarázták, hogy mit miért és hogyan tegyek vagy éppen ne tegyek.

Mi a Mathias Corvinus Collegium FIT programja révén ismerkedtünk meg. Benne vagy a tehetséggondozó programjukban. A kreatív írással ott kerültél kapcsolatba?

Nem kötném feltétlenül ahhoz. Valamilyen szinten segített, mert tanultam ott is, de már korábban is írtam. A 440 oldalas Camp-Feszt az első regényem, amely megjelent nyomtatásban, 14 évesen írtam, de nem az volt az első. Előtte már írtam kettőt. Azok is 400 oldal felett vannak, de igazából egyiknél sem éreztem azt, amit a Camp-Feszt esetében. Azt szerettem volna megjelentetni, mert azt éreztem, most azzal tudnám a korosztályt megszólítani.

Mikor érezted, hogy kész vagy vele, és szeretnéd, ha megjelenne?

Tavaly év végén részt vettem egy írótanfolyamon, ahol rengeteget tanultam, a regényemet azonban nem olvasta el senki, nem adtam ki a kezemből. A cselekmény megmaradt, de a tanultak alapján javítottam pár dolgot benne, néhol kicsit átfogalmaztam. A barátnőm volt a kritikusom, akinek viszont nagyon tetszett. Korábban egy netes applikációban már fent volt a regény, név nélkül, ahol tízezer megtekintésnél járt. A kiadás előtt viszont levettem onnan. Visszatérő probléma, hogy az író nem talál mecénást, aki segít a könyvét kiadni. Magam is hallottam olyat, hogy évekig fizetik a nyomdai költségek részleteit. Nekem ezek szerint szerencsém volt, mert egy cég szponzorálta a könyvkiadást. Több országos könyv­áruház-hálózatban kapható a regényem, de a közösségi oldalak is segítségemre voltak a promócióban. Néhány sajtómegjelenésem is volt már.

Mit gondolsz arról, hogy a korosztályod tagjainak milyen a viszonya az irodalommal, az olvasással és az írással?

Szerintem sokan írnak a fiatalok közül. Engem legalábbis már több alkalommal megkerestek, hogy tanácsot kérjenek, vagy megkérjenek, hogy olvassam el, amit írtak. De azt vettem észre, hogy nincs igazán mondanivalója az írásuknak. A szerelmi szálat erőltetik többnyire, amit én már nagyon elcsépeltnek tartok. Az biztos, hogy tiniregényeket olvasnak, de világ­irodalmi műveket kevésbé. Hacsak nem kötelező.

Min dolgozol jelenleg?

Most egy inkább melankolikus, komolyabb témájú regényen dolgozom, de ebből sem fog hiányozni a humor, mert nekem az kihagyhatatlan. Illetve a „Camp-Feszt” két­kötetes folytatása is kész van, azt tervezem megjelentetni.

(A borítóképen: Borza Eszter Virág évek óta foglalkozik kreatív írással)