Nem tetszettek a gyerekversek, ezért maga írt egy kötetet a miskolci apuka (fotókkal)

– Van három kisfiúnk, és lehet, hogy vannak, akik régimódinak tartanak, de nagyon sokat olvasunk nekik esténként – kezdi történetét Semsey Dávid, aki nemrégiben írta meg első könyvét kisgyerekeknek Mindennapi gyerekversek címmel. 

Addig motoszkált ez az érzés fejében az esti felolvasások után, míg úgy döntött, meg is valósítja tervét, és hamarjában megszületett két vers.

– Megmutattam a családomnak, akiknek tetszett, ez arra ösztökélt, hogy folytassam, így írtam meg huszonegy verset – mondja. Még mindig nem volt biztos magában, így elkezdte őket tesztelni, szakembereknek mutatta meg, óvónőknek, tanítóknak, általános iskolai igazgatóknak, akik szintén elismeréssel szóltak a költeményekről. Ez adta a löketet, hogy talán érdemes lenne kiadni a verseket.
Kérdezzük volt-e valami előzménye életében a versírásnak.

Tanítóak, szórakoztatóak

Elárulja, talán oda vezethető vissza, hogy általános iskolásként (a miskolci Pattantyús Ábrahám Géza általános iskolába járt, majd az Avasi Gimnáziumban érettségizett) megnyert egy Petőfi Sándor versíró versenyt, de utána hosszú évekig nem írt többet néhány locsoló- vagy születésnapi köszöntőn kívül.

– Születtek persze szerelmes verseim is a gimnáziumban, de csak saját magamnak, soha nem mutattam be azokat senkinek – vallja még be. 

Közös munka a testvérrel

Az alakuló könyv illusztrációja is különösen alakult. Vicceset szeretett volna. Le is skiccelte az elképzeléseit, és aztán megtalálta ehhez a legjobb partnert a testvére, az egyébként grafikusként dolgozó Áron személyében. Ami azonban nem volt olyan egyszerű.

– Az évek alatt kicsit eltávolodtunk egymástól – árulja el. – Aztán felvetettem az ötletet, ő pedig azonnal igent mondott.
Elkezdődött a munka, állandóan telefonáltak, skype-oltak, rengeteget beszélgettek, dolgoztak együtt, és újra nagyon közel kerültek egymáshoz.

Maga a könyvkiadás azonban nem ment olyan könnyen. Minimum 20 könyvkiadónak küldte el a kéziratot, ketten válaszoltak, abból is csak az egyik volt pozitív, de elfogadhatatlan volt a koncepció, amit felvázolt: 3 millió befizetését kérték, és a profit 10-15 százaléka lett volna csak az övé.

Triológiában gondolkodik

– Ezért döntöttem a magánkiadás mellett – magyarázza. A könyvesboltokba való bekerülés is külön tortúra, sok-sok elküldött levele van, amire nem érkezett válasz.

– Úgyhogy óvodákban, ismerősöknél landolt a példányok egy része – mondja. Ott szeretik a verseket, nagyon jó a visszajelzés. Mint ahogy a saját fiainál is, a legnagyobbik szinte sz összest kívülről fújja.