2010.06.11. 12:49
Nézőpont: Empátia és tolerancia
<p><em>Ismerősöm értetlenül áll az előtt: hogy lehettek olyan balgák az emberek, hogy amikor jött az áradat, nem költöztek ki árvízzel körülvett házukból.</em><strong>Szaniszló Bálint jegyzete.</strong></p>
Azt meg végképp nem érti, hogy mások miért nem hallgatnak a hatóságokra és miért költöznek vissza a megrongálódott, életveszélyessé vált épületbe. Ezzel ugyanis nem csak azt a veszélyt vállalják magukra, hogy – legrosszabb esetben – rájuk omlik az épület, hanem mindenféle fertőzéseknek teszik ki magukat. Ezzel gondot okoznak az egészségügyieknek is, hiszen meg kell szervezni az oltást, hogy megakadályozzák mindenféle ilyenkor lehetséges betegségek terjedését.
Ismerősöm némi (rossz)indulattal kérte számon, hogy a hatóságok miért nem léptek fel erélyesebben a házukban maradók, illetve az idő előtt visszaköltözők ellen. Nem elég az árvíz okozta baj, még az emberek is tetézik.
Ismerősömnek de jure igaza van, de facto nem. Aki már átélte közvetlenül, vagy szorosan közvetve, hogy élete munkája megy úgy tönkre, hogy érdemben nem tud ellene tenni semmit, annak számára az a kis lehetőség, hogy személyes jelenlétével „védi” még meglévő vagyonát, a továbbélés csírája lehet. Az is az életösztön megnyilvánulása, hogy az ár levonulta után azonnal az újjáépítéshez akar kezdeni az ember, nem a sült galambot várja. Mindezek megértéséhez némi empátia és tolerancia kell csupán.
