Humor és mitológia, komoly tartalommal Mezőkövesden

Mezőkövesd - A megszülető gondolatok pontos kifejezéséhez ma már a digitális technológia is jó eszköz.

Nemrégiben két mezőkövesdi alkotó digitális technikával készült munkáiból nyílt kiállítás a városban Digital man(ual) címmel. Demeter József, a Szent Imre Tagiskola, Jacsó Balázs pedig a Szent László Gimnázium tanára, s eltérő stílusú műveket tártak a közönség elé. Közös bennük, hogy gondolatot ébresztenek, s minden újranézéssel újabb mögöttes tartalom fedezhető fel képeiken.

Sokat számít az alapkép és hogy hogyan alakítja aztán saját magát." Jacsó Balázs

Sokrétűek a témák

Demeter Józsefnek ez az első nagyobb kiállítása, korábban többekkel közösen szerepelt tárlatokon. Alkotásai között vannak vidámabbak is, de saját maga szerint sokkal sötétebbek is, mint Balázsé.

– Elég sokrétűek a témák, kis blokkokba raktuk a képeket. Egy rész művészettel foglalkozik, egy másik kicsit a sötét oldalamat mutatja be. Van egy vidám, illetve egy apokaliptikus rész is, s a természetvédő ember is szólt belőlem. Ezek azok, amelyek engem foglalkoztatnak – mondta Demeter József. Úgy tartja, a megszülető gondolatokat a digitális technikával tudja a legjobban kifejezni, hiszen ötleteit pont úgy tudja megvalósítani, ahogyan elképzelte. Igaz, a nyersanyagot nem ő készíti el, de eleve sokféle képi információra van szüksége, amelyet nem is tudna máshonnan összeszedni, mint az internetről.

– Vannak nagyon jó mémek, s vannak gagyi, direkt ocsmányak, azok nem ragadnak meg, de vannak a neten fantasztikus ötletek is. Azok készítik ezeket, akiknek sok szabadidejük van, de vannak olyanok is, akik pikk-pakk zseniális ötleteket feldobnak animációban, gifben, akár egy fotómontázsban, photo­shopos trükközésben, s ezeket ki is lehetne fejteni. Nekem is némelyik képem egyszerű gondolatból született, és egy kicsit jobban kifejtettem – mutatta be munkáit Demeter József, aki hozzátette, egy-egy képe nem egy meghatározott ideig készül. Először jön egy fészkelődő gondolat, megszerez néhány képalapot, s elkezd velük játszani. Közben jönnek egyéb gondolatai is, s direkt hagyja pihentetni ezeket. Egyik mű sem jön ki egyben. Van, amikor két hét, két hónap múlva elő kell szedni és kicsit módosítani. Sokat ma teljesen másképp valósítana meg, de újabb verziókat nem akar, az csámcsogás lenne. Majd lesznek bizonyára újabb ötletei, most is vannak nagyszabású gondolatai.

Örül, ha nem egyértelmű üzeneteket küld a műveivel, hanem az egyik ember ezt, a másik azt gondolja, ki-ki beállításától függően. Persze azt szeretné, ha a fő vonal átjönne. A legkorábban készült művei közt több foglalkozik művészeti alkotásokkal, ezekben van egy kis poén, de benne van a társadalom is, össze lehet hasonlítani, mi az a szép, mi az a csúnya, s vajon jó volt-e a régi.

Jacsó Balázsnak az elmúlt bő egy évtizedben volt egyéni, páros, csoportos kiállítása is, a mostani alkalommal harminchárom művét lehet megtekinteni. Minden képének megvan a saját világa, kicsit olyanok, amelyeket próbál az ember magának felfedezni, de nem mindig tudja pontosan, milyen irányba indul el azon belül. A keresés, megtalálás, a nem meghatározott világnézet, a képi világ mindnél módosul.

– Sokat számít az alapkép s hogy hogyan alakítja aztán saját magát. Digitálisnál ez jobban is tetten érhető, de sok festő, alkotó is elindít egy gondolatot, amely módosulhat, s ha az előrébb viszi a képet, nem ragaszkodik görcsösen az alaphoz. A képeken megjelenő mitológiai dolgok eltérnek a klasszikustól, inkább egyéniek. Olyan, mint egy fantasy világ, vannak szabályok, de rengeteg szabálytalanság is, ezt szabadon alakíthatom. A címek kapcsolódnak a mitológiához, de sokszor nem ez volt az indító ok, hanem az alakulás folytán olyan elemek kerültek fel a képre, amelyek kapcsolódnak a görög vagy egyéni mitológiához – vallja Jacsó Balázs.

Analóg eszközökkel is

Elmesélte azt is, hogyan készülnek képei. Bár a végeredmény általában sötétebb, alapvetően színes fotókat, textúrákat, fraktúrákat használ, utóbbiak saját munkái, de régebbi festményeinek részleteit, romos felületeket is fotóz. Az alapképek alkotói vágyból indulnak el. Van egy megfelelő képe, majd elkezdi a felületeket kicsit véletlenszerűen felpakolni rá, majd elindul egyfajta irány, és tudatosan épít bele képi elemeket, színhatásokat. A képek születésükkor színesebbek, mikor elkészül az utolsó réteg, utána korrigálja a színeket, sokszor visszatompítja, mert ettől lesznek egységesebbek, kevésbé fotómontázsszerűek.

Ő egyébként analóg eszközökkel is dolgozik, először klasszikus grafitrajzokat készített, a színekkel picit később lett jóban. A ceruzarajzai szerethető munkák, felismerhető dolgokat ábrázol, befogadhatók, festményei absztrakt irányba mutattak, de ebből kezd visszavenni. A digitálisak inkább sötét tónusúak, komorak, fenyegetők, mondja, s szerinte nem baj, ha mindnek másfajta hangulata van. Mostanában egyébként olajjal próbálja a digitális munkáit visszaidézni, de szabadabban, nem egy az egyben másolja át a vászonra.

Tóth Balázs

Az iskolában is jó lenne

Jacsó Balázs szerint iskolatípustól függ, hogy oktatnak-e digitális művészetet. A gimnáziumban említés szintjén foglalkoznak vele. A mai gyerekeknek lenne egy kicsivel több igényük rá a hagyományos eszközök mellett, amelyeket picit elavultnak tartanak. Ha órákon keresztül festményekről, szobrokról látnak képeket, akármennyire fogékonyak, lehet, hogy besokallnak. Az ugyanis, hogy megmutatja, digitálisan mit lehet létrehozni, s az érdeklődő gyerekek megkérdezik, hogyan készült, mi a folyamata, nem biztos, hogy mindenkinek elegendő. Az lenne jó, ha az újfajta területet, amivel találkozhatnak, ki is próbálhatnák.