Nők a forradalom idején

A reformkor nemzeti lelkesedése a férfiak mellett a nőket is magával ragadta, sokan aktív részesei voltak a március forradalomnak, többen pedig fegyverrel harcoltak a szabadságharcban. Írásunkban dr. Gyimesi Emese irodalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató segítségével olyan nőket idézünk fel, akik tevékenységükkel másokra is hatással voltak.

Támogatók, buzdítók

Petőfi Sándor hitvese, Szendrey Júlia szerepvállalásáról férje írásaiból értesülünk. A forradalmat megelőző „éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt – írja a költő – bátor lelkesítő imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló.” – Szendrey Júlia nemcsak buzdította, hanem támogatta is Petőfit – mutatott rá dr. Gyimesi Emese. – Hiszen, amikor Petőfi 1848 márciusában megírta a Nemzeti dalt, már mindketten tisztában voltak a vers jelentőségével. Júlia egy saját kezűleg varrt pénztárcával is kedveskedett érte férjének. A tárca egyik oldalára a többi közt egy virágcsokrot tartó puttót, másik oldalára pedig egy nemzeti színű zászlót hímzett azzal a felirattal, hogy a "Talpra Magyar Versért." – Szendrey Júlia emellett mozgósítani is képes volt a forradalom sikerének érdekében. 1849 áprilisában egy politikai röpiratban szólította fel Magyarország hölgyeit arra, hogy küldjék harcba férjeiket, kedveseiket és fiaikat.

Az egyenjogúságért küzdők

Gyimesi Emese szerint érdemes a reformkor legjelentősebb leánynevelő intézeteként számontartott Teleki-intézetben a nemzeti szellemben nevelkedő leányokról is néhány szót ejteni, akik fiatal koruk ellenére lelkesen követték a forradalmi eseményeket, nevelőnőikkel együtt a múzeumkerti népgyűlésekre is jártak, sőt a nők egyenjogúságának és szavazati jogának kivívásával összefüggő követeléseket is megfogalmaztak 1848 áprilisában. Bár kiáltványuk a kortársak számára bizonyára naivnak és utópisztikusnak tűnhetett, mégis a női szavazójogra vonatkozó követeléseik azért érdemelnek figyelmet, mert a magyar sajtóban ez volt az első határozott megnyilvánulása ennek az igénynek.

A harcosok

A nők a fronton is megállták a helyüket.

– Fontos szerep jutott a forradalom és szabadságharc idején az első ápolóként számontartott Kossuth Zsuzsannának (Kossuth Lajos legfiatalabb húga – a szerk.), bár helyzete nem volt könnyű, mert hatalmas viták övezték azt a kérdést, hogy gyógyíthatnak-e, lehetnek-e ápolók a nők – mondta Gyimesi Emese. S mivel a férfiak harcolni akartak, végül lehetőséget kapott arra, hogy európai viszonylatban is úttörő módon megszervezze a hadiápolást, bejárta az egész országot és három hónap leforgása alatt 72 tábori kórházat létesített. A Pesti Hírlapban megjelent felhívására a sok asszony jelentkezett ápolói szolgálatra.

– Mindennek fényében lehet érdekes elképzelni azt, hogy mennyire megdöbbentő lehettek azok a hölgyek, akik férfi ruhába bújtak, és férfi nevet felvéve a magyar honvédseregbe álltak katonának – magyarázta Gyimesi Emese. Közülük a legismertebb Lebstück Mária. Emlékét Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettje őrzi. – Ő a forradalom idején nagybátyjánál nevelkedett Bécsben. Éppen kalapot indult vásárolni, amikor belekeveredett a forradalmi tömegbe, majd egy gyors elhatározást követően indult el kalandos katonai pályafutása. Hősiességéért Dembinski tábornok hadnaggyá léptette elő – meséli a kutató.

A példák, melyeket hosszan lehetne még sorolni, megmutatják, hogy történetünket, életünket a férfiakkal egyetemben a nők is aktívan alakítják.

(A borítóképen: Nők a forradalom idején. Fotó: Szendrey Júlia-ház)