Budai József, a "magyar Micsurin"

Nagyon kevesen vannak Miskolcon, akik hallottak Budai Józsefről. Akik mégis, legfeljebb annyit, hogy a Népkert melletti utca róla van elnevezve. Pedig munkássága, hazaszeretete példaértékű volt egész élete során. Ez az írásom a Lévay József Református Gimnázium diákjainak munkája alapján született. Nagyon dicséretes, hogy egy gyakorlatilag elfeledett pomológusnak állítottak egy ilyen alapos kutatással emléket. Köszönet nekik és a mentoruknak, Ábrám Tibornak! Nevezzük a diákokat is nevükön: Angyal Anna, Bordás Gabriella, Kovács Mirjam, Tóth Patrícia.

Budai József (1851-1939) Bodoson született, Erdélyben. Szülőfaluja Székelyföldön, Sepsiszentgyörgytől nem messze található. Már gyermekkorában megtanulta, hogy csak kemény munkával lehet eredményt elérni. Az apjával a földeken dolgozott. 1872-ben érettségizett a székelyudvarhelyi református gimnáziumban, ahol két évig az osztálytársa volt Benedek Elek. Az orvosi egyetemre jelentkezett Budapestre, de már az első napokban kiderült, hogy nem bírja a holttestek látványát, ezért inkább otthagyta ezt a képzést. Hazatért Bodosra, majd az apja halála után gyorsan felismerte, hogy a gazdálkodás sem neki való. A tanári pályát választotta, visszatért a fővárosba tanulni – 1876-ban természetrajz-földrajz tanári oklevelet szerzett.

Az iskola elvégzése után először Koch Antal, majd Szabó József geológus mellett dolgozott asszisztensként az egyetemen. Hamarosan távozott, mert a Habsburgok elleni gyűlölete, és a velük kiegyező magyar kormánnyal szembeni ellenszenve miatt nem akart állami hivatalt vállalni. Később Magyarláposon tanított, itt a Függetlenségi Párt programját terjesztette a nép körében. Meg is gyűlt a baja a karhatalommal.

Hazatérve Bodosra, gazdálkodással foglalkozott, és a tőle megszokott megszállottsággal látott munkához. 1881-ben "beérett" gyümölcsnemesítő munkája. A tanítás hiányzott neki, ezért Kolozsváron vállalt tanítói állást. 1892-ben már a mezőtúri református gimnáziumban találjuk, majd végleg hazaér: 1896-ban Miskolcra érkezett, és az itteni református gimnázium tanára lett.

Miskolc és a Bükk teljesen "megrészegítette". A környék növényeit dokumentálta, bejárta az egész megyét. Összesen 1563 féle növényt gyűjtött és dolgozott fel. Olyan pontosan írta le Borsod vármegye növényvilágát, hogy ehhez fogható csak a Pest vármegyei beszámoló, pedig azt több tucat flórakutató készítette. Egy általa felfedezett növényt Soltész Nagy Albertről - aki méltán híres polgármesterünk, Soltész Nagy Kálmán fivére volt - nevezett el, elismeréseként, mert Albert a vagyonát a református gimnáziumra hagyta. De róla is neveztek el növényeket botanikus barátai. Írásai ekkor a Herbában, a Magyar Botanikai Lapokban és a Botanikai Közlönyben jelentek meg. 1899-ben ő alakította ki a Borsod-Miskolczi Múzeum természettudományi tárát.

A XX. század elején a politikai életbe is belekóstolt. A Függetlenségi Pártban kezdett politizálni, de az országgyűlési képviselőjelöltséget nem vállalta, nem akart indulni barátja, Bizony Ákos ellenében. Mindamellett a Szabadság című újságnak évekig a szerkesztője volt.
Miskolcon folytatta gyümölcsnemesítő munkáját is, szép eredményeket ért el új gyümölcsfák létrehozásával.

,,Embertől nem várok soha dicséretet, elismerést. Ha valami kis jót tettem, megmondja lelkiismeretem, s az jutalomnak elég nekem."

(mandab.hu - Angyal Anna - Bordás Gabriella - Kovács Mirjam - Tóth Patrícia: Budai József geológus, botanikus, tanár, Európa-hírű pomológus élete és munkássága (2010, Miskolc, Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon)

Budai József nagy tisztelője volt a szabadságharc eszméinek - apja Bem seregében szolgált - és a vértanúhalált halt honvéd tábornokoknak. Mindegyikükről nevezett el általa nemesített gyümölcsfajtát. Nemesítő munkájának egyik sikere a Czetz-alma. Azért emelem ki pont ezt a fajtát, mert Czetz János tábornokkal rokoni kapcsolatban volt, hiszen felesége Czetz Mária, a tábornok fivérének a gyermeke volt. 1904-ben az Ellenzék című lapban egy szívhez szóló nekrológot írt az elhunyt Czetz János emlékére.

Egyébként is jellemző volt rá, hogy az új, nemesített fajtákat számára kedves emberekről nevezte el. Így lett "gyümölcsfa" az összes aradi vértanú, Bem tábornok, Benedek Elek, Bizony Ákos, Haller István gróf, Porcs János, Herman Ottó.

Összesen „149 alma, 42 körte, 1 birs, 13 meggy, 25 cseresznye, 24 szilva, 16 kajszi, 12 őszibarack, 1 mandula, 12 dió és 8 bogyós gyümölcsre terjed ki nemesítő, új fajtát előállító és tájfajtákat begyűjtő, ezeket irodalmi ismertetésekben is feldolgozó tevékenysége.”

(mandab.hu - Angyal Anna - Bordás Gabriella - Kovács Mirjam - Tóth Patrícia: Budai József geológus, botanikus, tanár, Európa-hírű pomológus élete és munkássága (2010, Miskolc, Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon)

1930-ban, élete alkonyán faiskolát létesített. Így írt erről Jávorka Sándor Kossuth-díjas akadémikusnak:

,,(...) 16 éve nem botanizálok. Ennyi idő alatt alaposan el lehet feledni azt a keveset is amit tudtam. Most a 79 életévem taposom. Merész vállalkozás ilyen korban valamihez kezdeni és én még is hozzákezdtem egy faiskola alapításához hol már háromezer felé jár az oltványok száma, és ha élek - s hiszem, hogy soká élek - fel akarom vinni az oltványok számát 110 ezerre. Nem nyereségre dolgozom. Nálam a munkálkodás életszükséglet, a tétlenség halálom lenne. Nyugdíjam olyan szép, hogy egy magamfajta embernek ki az egyszerűséget és igénytelenséget a cinizmus határáig viszi, túlontúl is sok. Van hát pénzem a faiskola berendezésére és fenntartására. Elvem: munkámból nyerjen a köz, nyerjen a haza,… dolgozzunk mindnyájan, minden téren (...)”

(mandab.hu - Angyal Anna - Bordás Gabriella - Kovács Mirjam - Tóth Patrícia: Budai József geológus, botanikus, tanár, Európa-hírű pomológus élete és munkássága (2010, Miskolc, Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon)

Amikor a Sajó-parti faiskolájából elkezdték lopkodni a csemetéket, Budai József egészen meglepő reakcióval válaszolt. A Tolvajkákhoz címmel üzenetet hagyott az iskola bejáratánál, és leírta, hová kell elültetni a csemetét, hogyan kell metszeni ezeket, hogy az „nemzeti tőkévé” váljon.

A tanítványaival - akiket a református gimnáziumban oktatott - szigorú volt, de igazságos, jó tanár, az életre nevelte „fiókáit”. Felesége 14 évvel korábban ment el, az emlékére egy alapítványt hozott létre, amelyet az ősi magyar dal megmentésére lehetett felhasználni.
És hogy tanárnak milyen volt Budai József? Olvassuk el Vér Andor írását róla:
„Nagyon szerettem Budai József tanár urat, aki természetrajzot tanított s arról volt nevezetes, hogy gyűlölte a Habsburgokat és szabadságverseket szavaltatott a fiúkkal. Egyszer éppen a Kard és láncot szavaltam, amikor belépett az osztályba Gyéresi Kálmán tankerületi főigazgató. Ránéztem a tanár úrra kérdőn, hogy a magas látogatóra való tekintettel ne szakítsam-e félbe a szavalást? De a tanár úr rámszólt: „Folytasd!” Hát folytattam.

... És a mennynek s a pokolnak
Két szülötte, a szabadság
S szolgaság, a kard s a lánc
Harcot űz élet-halálra.
Mikor befejeztem, Budai tanár úr a főigazgatóhoz fordult:
„Fontosnak tartom, hogy 'diákjaim szeressék a szabadságot; és gyűlöljék az elnyomást. Ezért szavaltatok velük Petőfi verseket”.

A főigazgató helyeselt s a Kard és lánc után nyomban sor került a feleltetésre.”

(Vér Andor: Búcsú - Észak-Magyarország - 1965. március 7.)

Ha a Népkertben sétálunk, és pillantásunk a közeli utca mutatós házaira téved, emlékezzünk Budai Józsefre, a világhírű gyümölcsnemesítőre, a nagy hazafira, ugyanis az utca róla van elnevezve.