Hírhedtek voltak: a miskolci Bonnie és Clyde, a magyargyűlölő püspök és a gyilkos asztaloslegény

Természetesen Miskolcon sem volt mindig mindenki jó ember – ahogy manapság sem az –, sokan vannak olyanok, akikre nem büszke a város. Nézzünk most hét ismert városi polgárt – három részben –, akik nem lopták be magukat a helyiek szívébe. 

Miskolci bűnözőpáros

Novák Tünde (1979–) és Fekete László (1969–2000), avagy a miskolci Bonnie és Clyde. Ki ne hallott volna a hírhedt bűnözőpárosról, a Gömöri felüljárón történt lövöldözésről, ahol súlyosan megsebesült egy rendőr is? A hazai sajtó adta nekik ezt a becenevet, azonban ők messze nem voltak olyan profik és kegyetlenek, mint elődeik. A páros 1995 és 2000 között több fegyveres bűncselekményt követett el, Észak- és Kelet-Magyarország volt a fő tevékenységi központjuk. 2000 áprilisában azonban rend­őrkézre kerültek, nem sokkal ezután László öngyilkos lett, Novák Tünde viszont leülte a rá rótt büntetést, és szabadulása után próbál normális életet élni. Börtönévei alatt sikerkönyvet írt, amit meg is filmesítettek 2004-ben. 

Nagy balhéra készültek

A Nyíregyházán egy banknál biztonsági őrként dolgozó László 1995. június 12-én ismerkedett meg az akkor mindössze 16 éves Tündével, akivel szenvedélyes viszonyba került. 1995. július 31-én egy ilyen randi alkalmával a fiú munkahelyén egy üres irodában véletlenül megtalálták a bank trezorjának kulcsait. Először csak meg akarták tekinteni a széfben lévő hatalmas összeget, közben azonban elcsábultak, és magukkal vitték a 27 millió forintot. A ‚90-es évek végén újabb nagy balhéra készültek – valószínűleg egy pénzszállító autó kirablására –, ezért fegyvereket szereztek be, az autójukat is páncélborítással látták el. További autókra is szükségük volt, azokat is raboltak, egyik esetben lábon lőtték a gépkocsiját védő tulajdonost. Tervüket azonban nem tudták megvalósítani, mert egy amatőr hiba miatt lebuktak. Egy piros lámpánál haladtak át szabálytalanul, amikor az ezt észrevevő rendőrjárőr üldözőbe vette őket. Hajsza következett Miskolc belvárosában, melynek során egy menetrend szerint közlekedő autóbusszal ütköztek a Gömöri felüljárón. Ezután dördült el László lövése, amellyel súlyosan megsebesítette K. Z. főtörzsőrmestert, aki hetekig élet-halál között lebegett, és csak a gondos orvosi kezelés tudta megmenteni az életét. 

László öngyilkos lett

Ekkor már komoly hajtóvadászat kezdődött a páros kézre kerítésére – 1 millió forint nyomravezetői díjat ajánlott a rendőrség, és lezárta a várost –, a fiatalokat egy hejőcsabai garázsnál fogtak el 2000. április 14-én. Elfogásuk körülményei ellentmondásosak, állítólag vádalku keretében feladták őket, de az is lehet, hogy a Gömöri felüljárónál maradt autójukban talált nyomok alapján akadtak a nyomukra. Előzetes letartóztatásba helyezték a párost, ahol László 2000. július 12-én öngyilkosságot követett el, a lepedőt csíkokra szabdalta, összekötötte, és erre akasztotta fel magát a cellájának azon részén, ahol a kamera nem láthatta. Ekkor Tünde összeomlott, négyszer kísérelt meg véget vetni az életének. Tünde a tárgyaláson megbánást tanúsított, ennek ellenére 11 évet kapott, amelyből 8 év 10 hónapot ült le, ezt az időt nagyrészt a kalocsai börtönben töltötte. Halmazati büntetésként 8 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, és a 680 ezer forint perköltség kifizetésére is kötelezték. 

Sikerkönyv és film

2001-ben lett sikerkönyv a börtönben írt visszaemlékezése Tündének, majd 2004-ben meg is filmesítették A miskolci boniésklájd címmel, Deák Krisztina rendezésében. A rendezőnő a hitelesség kedvéért személyesen megismerkedett Tündével, és több esetben a véleményét is kikérte. Tünde a bemutatót végigsírta a sorok között. 2009-ben jó magaviselete miatt a lány hátralévő éveit elengedték. Szabadulása után szerelmi viszonyt kezdeményezett az egyik kalocsai börtön őrével. Az egyik nyilvános televíziós műsorban is elnézést kért mindenkitől, akit valamilyen formában megkárosított. Egy interjúban elmondta, a legnehezebben azt viselte el a börtönben, hogy kívülről, a „szabad világból” nap mint nap hallotta a hangokat, az egyszerű hétköznapi beszélgetéseket, és tudta, hogy neki bent kell ülnie és nem mehet ki élni tovább az életét. 

Fekete László és Novák Tünde egy szerelmespár voltak, akik egy véletlen során óriási pénzhez jutottak – persze illegális módon. A lány fiatalon ki akart törni a szomorú otthoni közegből, a fiú a szürke mindennapokból. A lány akárhová követte volna társát, Lászlót, aki megrészegedett a sikeres bujkálástól és újabb akciót tervezett. A véletlen, a nem célzott lövés, amit leadott, azonban véglegesen megpecsételte sorsukat. László a börtön magányát nem tudta feldolgozni, ezért a halálba menekült. Tündén is örökre megmaradó sebeket ejtett az ötéves kaland és az azt követő csaknem kilencéves büntetés. 

Sokat tett szülőhazája ellen

Saguna Anasztáz (András) (1809–1881), erdélyi román püspök, a magyarság ellensége, Erdély „románosításának” egyik első képviselője. Saguna Anasztáz aromán kereskedő szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1809-ben, Miskolcon. Először a helyi görög iskolába járt, majd Pesten végezte a jogot és a „bölcseletet”. 1829-ben lépett egyházi pályára a verseci szerb püspök javaslatára. A püspök udvari papja és az egyházi iskola tanára lett. Később szerzetesnek állt, ott kapta az András nevet. Amikor Stratimirovics szerb pátriárka megismerte, szinte azonnal titkárának fogadta. 1842-ben a kovili zárda apátja, 1845-től prépostja volt. 1847-ben ment Erdélybe, 1848-ban szentelték román ortodox püspökké. Sürgette az erdélyi román iskolák felállítását. A szabadságharc folyamán csatlakozott régi barátjához, Stratimirovics pátriárkához, hogy a szerbek magyarellenes mozgalmában vegyen részt. 1850-ben a Lipót-rendet kapta a császártól szolgálatai érdemeként. 1852-ben bárói címet kapott és a belső titkos tanácsosi rangot. 1867-ben a Vaskorona-rend I. osztályát és a Lipót-rend nagy keresztjét kapta meg. A román nyelvű oktatást szorgalmazta, saját pénzén oktatott fiatalokat, hogy azokat majd saját céljaira használja, ezért gimnáziumot is alapított 1851-ben. 1852-ben Nagyszebenben nyomdát működtetett, ahol román nyelvű könyveket nyomtattak a diákoknak, 1853-ban román nyelvű politikai napilapot indított. 1864-ben elérte azt, hogy szétvált a szerb és a román görögkeleti egyház, ekkor lett erdélyi román érsek, ezzel is ellenérzését fejezte ki az unió ellen. 1862-ben román kultúregyletet alapított Brassóban. 1865-ben a kolozsvári nagygyűlésen azt akarta elérni, hogy Magyarországot és Erdélyt szétválasszák egymástól, ezért vád alá akarták helyezni. 1871-ben végrendelete szerint teljes vagyonát a román görögkeleti egyházra hagyta, ebben az évben Bukarestben a román akadémia tagjává választották. 1881-ben hunyt el. Érdekes, hogy a miskolci, többségükben aromán kereskedők – vagy ahogy hívjuk őket összefoglaló néven: görög kereskedők – magyarrá akartak válni, megszerették ezt az országot. Saguna András nem, ő őrizte nemzetiségét, és sajnos sokat is tett szülőhazája ellen. 

Megdöbbentő bűncselekmény

Regula Ede (?–1911), asztaloslegény, három emberi élet kioltója. Regula brutális tettét Edelényben követte el, de mivel a tárgyalás itt történt, Regula Edét Miskolcon végezték ki, illetve temették el, továbbá egy bizarr képeslap is városunkhoz köti a történteket, úgy gondoltam, helye van ebben az írásban. 1911. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszaka történt a megdöbbentő bűncselekmény. 

Ünnepelt nemzeti hős?

A kivégzésének napján ennyit mondott az esetről: 

(Miskolczi Napló – 1912. március 14., 4. oldal) 

Érdekes, hogy Regula Ede történetét több vers, ballada is őrzi, sőt utóbbi nyomtatásban is megjelent, már-már hőst faragtak belőle. A temetéséről megdöbbenve ír a Miskolczi Napló tudósítója. Először is, a törvény szerint meg volt határozva, hogy a halálraítéltek temetése egyszerű, feltűnést nem keltő módon történjen. Nos, ez nem így történt városunkban. Erősen kifogásolja a cikkíró, hogy a temetési menetet 10 ezer fős „népség” kísérte. Mintha egy ünnepelt nemzeti hős vagy a város magas rangú tisztviselője hunyt volna el. Regula Ede sírján az evangélikus sírkertben valakik még 1924-ben is gyújtottak gyertyát a Reggeli Hírlap szerint. A ferde fejfába szöggel karcolta bele valaki a gyilkos nevét. A temetőőr is megerősítette azt, hogy a temetés után síró asszonyok hordták a koszorúkat, virágokat a sírra… (folytatjuk…)