Emlékszik Szép Laci bácsira?

Makranczi Zalán ma már befutott színművész, filmekben is játszik, így azok is nyomon követhetik pályafutását, akik nem járnak fel a fővárosba, hogy színházi élményben legyen részük. Játszott a Kaméleonban és a Kincsemben, de a sorozatok mindig többször teszik lehetővé, hogy a közönség találkozzon egy színésszel. 200 első randi, Drága örökösök, Mellékhatás, Mintaapák és a legújabb, az idei filmsorozat, A renitens kötheti le a kanapéhoz a nézőket. A miskolci születésű színművész június 4-én járt a helyi teátrumban. Erről és a városhoz való viszonyulásáról egy másik cikkünkben mesél. Most azonban gyerekkorának meghatározó alakjáról, Szép Laci bácsiról kérdeztük.

A Vasas örökös tagja volt

Makranczi Zalán úgy emlékszik vissza rá, mint a Vasas egyik ikonikus alakjára, hiszen Szép Laci bácsi mindig bent volt a művelődési központban. – Emlékszem arra, amikor először megláttam: egy kis fémlábú asztal mögött ült, egyik cigarettát a másik után szívta, és mindenkinek adott az asztalra kitett tízdarabos pakkból, ha kértek tőle. És persze mindenki lelejmolta az öreget – nevetett a színművész. 

– A másik, ami eszembe jut róla, hogy mindig nagyon kedvesen mosolygott, majd minden átmenet nélkül üvölteni kezdett. Ezt a kettőt sokszor kombinálta is. De az tény, hogy egy nagyon szórakoztató csapatot hozott létre Pécsi Sándor Guruló Színpad néven, aminek három éven át voltam a tagja a 90-es évek közepén. 

Mindenki Laci bácsija

A színművész szeretettel beszélt a mesterről. – Szép Laci bácsi megtanított arra, hogyan kell darabot olvasni, mit kell meglátni a versekben és egyáltalán hogyan szeressem ezeket. Azt is megmutatta, hogyan lehet felfedeznem önmagamat egy-egy költeményben, aztán hogyan lehet továbbadni ezt a hallgatóságnak. Mert nem az a fontos, hogy mire gondolt a költő, amikor írt. Aztán arra is megtanított, hogy merjek szerepelni a színpadon, és hogyan kell lazának lenni, a néző által láthatóan lazának, ezt mind a mai napig használom. Merjen gondolkodni és új ötleteket megvalósítani, hiszen maximum nem jól sül el, de akkor is meg kell lépni ezeket. 

Megtanított arra, hogyan gondolkozzak rendezőként. Először bedobott a mély vízbe, magamnak kellett döntenem mindenben A dzsungel könyvének színpadra állításakor. Akkor foglalkoztam először emberekkel, ráadásul olyanokkal, akik akkor már jóval régebb óta ott voltak, mint én. Ez nagyon kemény helyzet volt, én legalábbis így éltem meg. Ebben a darabban pedig nemcsak rendező voltam, hanem én játszottam Kát, a kígyót – emlékezett vissza. 

Mit adott Szép László?

A rendezés komplexebb látásmódra tanította a színművészt. – Gyerekkorban szeretjük feketén-fehéren látni a világot, de ezzel a feladattal megismertem a két véglet közötti szemléletet is. Szép Laci bácsi tehát megmutatta, hogy miről is szól ez a szakma – sorolta érdemeit a színpad vezetőjének, majd megemlítette azokat a neveket is, akik végül ezen a pályán kötöttek ki. 

– László Zsolt, Csiszár Pisti, Kancsár József, Vágó Zsuzsi, Szegő Adrienn, Erdei Zsolt, Ludva Anita, Dányi Krisztián, Viczián Ottó, Kriston Ákos, aki fiatalon hunyt el, Szabolcs, a testvére a Miskolci Nemzeti Színház kelléktárvezetője, kistestvérük végül a teátrum énekkarának tagja. Szaniszló Juci író lett. Tehát jó sokan kötöttünk ki végül a színház közelében. 

Egy anekdota a mesterről

Mint azt Makranczi Zalán elmondta, nagyon sok olyan anekdota van, ami nem szeretné, ha nyomtatásban megjelenne. – Azt talán szívesen olvassák majd, akik szívesen emlékeznek vissza Szép Laci bácsira, hogy ment A kis herceg próbája, mikor egyszer csak Laci bácsi üvölteni kezdett a nézőtérről, hogy "Krisztián, szétverem az orrával a közfalat, nem ez a szöveg!" 

Krisztián csak állította, hogy a szöveg rendben van, hiszen ott van a kezében, olvassa. Majd Laci bácsi újra üvöltve: "Akkor sok a fény!" – nevetett a csattanón a színművész, aki megállapította: ez szállóige lett, Szép Laci bácsi pedig egy legenda volt.