2024.08.13. 14:00
Megégetett miskolci boszorkányoknak állítottak emléket
Tudta, hogy a Búza tér egykor kivégzőhely volt?
Nem mindennapi emléktáblára bukkanhatnak a miskolciak a Búza téri COOP áruház falán: felirat hirdeti, hogy azon a helyen égették el Kasza Sárát, Tót Annát, Sigó Katát és Virág Katát 1717-ben. A táblát, mint kiderült, két fiatal miskolci művész helyezte el a közelmúltban, az okokról kérdeztük őket.
Kazsimér Soma költő-képzőművész és K. Takács Márton fotográfus-képzőművész gyakran dolgozik együtt.
– Mind a ketten Diósgyőrben nőttünk fel. Elég régóta foglalkoztatott minket, hogy milyen funkciója lehetett régen a Búza térnek. Aztán újságcikkek nyomán rátaláltunk, Égetőpást volt a neve, ott történtek a kivégzések.
Sokáig motoszkált a fejünkben ez a történet, de nem tudtuk, mit csináljunk vele. Aztán egyszer csak jött a lehetőség a Budapest Galériától, felkértek minket, hogy készítsünk valamit a boszorkányokkal kapcsolatos kiállításukra. És itt jött az apropó, hogy megfogalmazzuk ezt a miskolci sztorit valahogy művészileg, ez lett az eredménye
– mondta K. Takács Márton. Kazsimér Soma hozzáfűzte, projektjeikben, korábbi kiállításaikon többször foglalkoztak már a magyar hiedelemvilág különböző lényeivel, szörnyképzeteivel – mert bőven vannak nekünk, magyaroknak is – például farkasember, lidérces, lápi kisasszonyos hiedelmünk, ezért is kerülhettek képbe a Budapest Galéria projektjénél.
Sorsuk a valóság maga
– A boszorkány témát eddig tudatosan kerültük, mert mi kicsit másképp közelítettünk a hiedelmekhez. Azzal játszunk el, hogy mi lenne, hogyha ezek a lények valóságosak lennének, magunkra öltöttük két rémlénykutató kitalált karakterét, ellátogattunk a hiedelemszövegekben leírt lakóhelyükhöz, élőhelyükhöz, ott fényképeket készítettünk, adatokat gyűjtöttünk, mint például Putnokon, ahol a képzelet szerint a hegyen van egy kőrakás, ami a farkasember sírja.
Ebben a működésben ott volt a humor, a dili, a hülyéskedés, de ezt a boszorkány-témát nem lehetett így megközelíteni
– magyarázta Soma. Mint fogalmazott, a boszorkányok esetén nem volt szükség a valóságossá tételre, mert az ő sorsuk a valóság maga, amihez nem fért hozzá a humor.
Amikor megérkezett a Budapest Galéria felkérése, máshonnan közelítették meg a témát. Mint említették, már régóta motoszkált bennük a Búza téri történet, ahol emberek égették el embertársaikat, ennek szerettek volna valamilyen módon emléket állítani.
A boszorkányégetés emléktáblájának megálmodói, és elhelyezésének pillanatai
Fotók: MWMi van a tábla mögött?
Kérdeztük, hogyan állt össze az anyag: mi csak a táblát látjuk, mi áll mögötte.
Magyarázták, a táblát túl helyspecifikus dolognak találták, ami nem volt bevihető így a galériába, hogy hű legyen valamennyire ahhoz, amit a helyszínen csináltak, megtapasztaltak. Ezért úgy döntöttek, hogy egy beton elemekből és fából épült monolitszerű tárgyat építenek, ami kicsit hajaz a boltra, aminek a falára kihelyezték a táblát. Egy lyukat vágtak bele, amiben egy tévén fut az útifilmszerű dokumentációja annak, ahogyan kihelyezték a táblát.
Vagyis három elemből áll az alkotás: a miskolci kihelyezett tábla, a tábla dokumentálása, és a dokumentálás prezentálása. A galériabeli kiállítás egyébként szeptember 8-ig látható több más magyar és külföldi művész boszorkány-témában készült alkotásával együtt.
Nem él elevenen a miskolciakban
Felmerült, tervezik-e a miskolciaknak valamiképp bemutatni a projektjüket. Soma szerint nagyon is.
– Az, hogy négy nő emberi gonoszság áldozata lett, és az, hogy konkrétan a Búza térnek van egy ilyen története, mintha nem élne elevenen a miskolciakban, úgyhogy egy kicsit az emléktáblaállítás gesztusa is volt a célunk, hogy magán a téren lejelöljük: itt történt az, ami.
És azért választottuk az emléktáblát, mert azt hagyományosan történelmi karaktereknek, főként fontos férfiaknak szoktak állítani, ezért is gondoltuk, hogy akkor mi most nőknek, áldozatoknak állítunk.
„Az, hogy gerillázunk, hackelünk, egyébként is a művészeti praxisunk része. Amikor a rémlényekkel, hiedelemlényekkel foglalkoztunk, akkor is álcikkeket írtunk, médiahackeket készítettünk, mert ilyen téren kicsit szabadon kezeljük, hogy mit tekintünk művészeti alkotásnak – fogalmazott. És ezzel ki is derült, valójában engedély nélkül helyezték el a táblát.
– Hosszú hetek teltek el, amíg észrevettük, hogy megjelent egy-két Facebook-csoportban a híre, de aztán egyre több helyen láttuk, hogy posztolnak róla, továbbosztják az emberek.
Azt nem akartuk, hogy mi ketten álljunk ki hivataloskodva, hogy itt van egy tábla, mert ez nem erről szól, hanem arról, hogy aki észreveszi, az rádöbbenjen, hogy ott történt valami
– jegyezte meg Marci.
– Ne az emlékezők kerüljenek előtérbe, hanem az emlékezet tárgyai – fűzte hozzá Soma.
Hogyan lett portálunk is része a projektnek?
Magyarázták, az alkotáshoz hozzátartozik az is, hogy milyen reakciók érkeznek rá, és az is, hogy esetleg leszedik-e, vagy épp marad, utoléri-e őket a törvény keze, vagy épp az, ami most történt: megkereste őket egy újság – most éppen portálunk – és beszélgetünk róla.
Soma kicsit konkrétabban is fogalmazott:
– Ha meg valami történne? Még izgalmasabb, hogy milyen reakciók érkeznek, milyen dilemmák kerülnek elő.
Szedjük le? Ne szedjük le? Szüntessük meg ezt az emlékezést? Tüntessük el megint ezeket a nőket a miskolci emlékezet térképéről? Vagy inkább hagyjuk meg? Ez roppant izgalmas, szerintem.
Lehetnek még projektek
Kérdeztük, mesélnek-e későbbi, tervezett projektjeikről, de mint mondták, ezek nagyrészt titkosak. Bár sokkal inkább esetlegesek, hiszen mindketten dolgoznak, és mindez inkább felkérés függvénye. Terveik vannak, de várják azt a helyzetet, lehetőséget vagy időt az életükben, amikor ilyesmikkel tudnak foglalkozni. Az említett kriptozoológia és az azzal kapcsolatos kutatásaik, kiállításaik, fotózásaik 2 és fél év aktív munkát jelentett számukra, ezzel szeretnének még foglalkozni.
Kérdeztük, teljesen elszakadtak-e Miskolctól, miután Budapesten végezték az egyetemet, de határozott nem a válasz. Itt él a család, a barátok, rendszeresen hazajárnak.
És közeledik a CineFest, még szabadságot is kiveszek, hogy arra hazajöjjek
– mondta Marci, és a rendezvény fontosságát Soma is megerősíti. Elárulták, a miskolci nemzetközi filmfesztivál idején egész napos a mozizás, az első előadástól az utolsóig szinte ki sem jönnek a vetítőtermekből.