Megégetett miskolci boszorkányoknak állítottak emléket

Nem mindennapi emléktáblára bukkanhatnak a miskolciak a Búza téri COOP áruház falán: felirat hirdeti, hogy azon a helyen égették el Kasza Sárát, Tót Annát, Sigó Katát és Virág Katát 1717-ben. A táblát, mint kiderült, két fiatal miskolci művész helyezte el a közelmúltban, az okokról kérdeztük őket.
Kazsimér Soma költő-képzőművész és K. Takács Márton fotográfus-képzőművész gyakran dolgozik együtt.

– Mind a ketten Diósgyőrben nőttünk fel. Elég régóta foglalkoztatott minket, hogy milyen funkciója lehetett régen a Búza térnek. Aztán újságcikkek nyomán rátaláltunk, Égetőpást volt a neve, ott történtek a kivégzések. 

 – mondta K. Takács Márton. Kazsimér Soma hozzáfűzte, projektjeikben, korábbi kiállításaikon többször foglalkoztak már a magyar hiedelemvilág különböző lényeivel, szörnyképzeteivel – mert bőven vannak nekünk, magyaroknak is – például farkasember, lidérces, lápi kisasszonyos hiedelmünk, ezért is kerülhettek képbe a Budapest Galéria projektjénél.  

Sorsuk a valóság maga

– A boszorkány témát eddig tudatosan kerültük, mert mi kicsit másképp közelítettünk a hiedelmekhez. Azzal játszunk el, hogy mi lenne, hogyha ezek a lények valóságosak lennének, magunkra öltöttük két rémlénykutató kitalált karakterét, ellátogattunk a hiedelemszövegekben leírt lakóhelyükhöz, élőhelyükhöz, ott fényképeket készítettünk, adatokat gyűjtöttünk, mint például Putnokon, ahol a képzelet szerint a hegyen van egy kőrakás, ami a farkasember sírja. 

– magyarázta Soma. Mint fogalmazott, a boszorkányok esetén nem volt szükség a valóságossá tételre, mert az ő sorsuk a valóság maga, amihez nem fért hozzá a humor. 
Amikor megérkezett a Budapest Galéria felkérése, máshonnan közelítették meg a témát. Mint említették, már régóta motoszkált bennük a Búza téri történet, ahol emberek égették el embertársaikat, ennek szerettek volna valamilyen módon emléket állítani.

Mi van a tábla mögött?

Kérdeztük, hogyan állt össze az anyag: mi csak a táblát látjuk, mi áll mögötte.

Magyarázták, a táblát túl helyspecifikus dolognak találták, ami nem volt bevihető így a galériába, hogy hű legyen valamennyire ahhoz, amit a helyszínen csináltak, megtapasztaltak. Ezért úgy döntöttek, hogy egy beton elemekből és fából épült monolitszerű tárgyat építenek, ami kicsit hajaz a boltra, aminek a falára kihelyezték a táblát. Egy lyukat vágtak bele, amiben egy tévén  fut az útifilmszerű dokumentációja annak, ahogyan kihelyezték a táblát. 

Vagyis három elemből áll az alkotás: a miskolci kihelyezett tábla, a tábla dokumentálása, és a dokumentálás prezentálása. A galériabeli kiállítás egyébként szeptember 8-ig látható több más magyar és külföldi művész boszorkány-témában készült alkotásával együtt.

Nem él elevenen a miskolciakban

Felmerült, tervezik-e a miskolciaknak valamiképp bemutatni a projektjüket. Soma szerint nagyon is.
– Az, hogy négy nő emberi gonoszság áldozata lett, és az, hogy konkrétan a Búza térnek van egy ilyen története, mintha nem élne elevenen a miskolciakban, úgyhogy egy kicsit az emléktáblaállítás gesztusa is volt a célunk, hogy magán a téren lejelöljük: itt történt az, ami. 

„Az, hogy gerillázunk, hackelünk, egyébként is a művészeti praxisunk része. Amikor a rémlényekkel, hiedelemlényekkel foglalkoztunk, akkor is álcikkeket írtunk, médiahackeket készítettünk, mert ilyen téren kicsit szabadon kezeljük, hogy mit tekintünk művészeti alkotásnak – fogalmazott. És ezzel ki is derült, valójában engedély nélkül helyezték el a táblát. 
– Hosszú hetek teltek el, amíg észrevettük, hogy megjelent egy-két Facebook-csoportban a híre, de aztán egyre több helyen láttuk, hogy posztolnak róla, továbbosztják az emberek. 

– jegyezte meg Marci. 
– Ne az emlékezők kerüljenek előtérbe, hanem az emlékezet tárgyai – fűzte hozzá Soma.

Hogyan lett portálunk is része a projektnek?

Magyarázták, az alkotáshoz hozzátartozik az is, hogy milyen reakciók érkeznek rá, és az is, hogy esetleg leszedik-e, vagy épp marad, utoléri-e őket a törvény keze, vagy épp az, ami most történt: megkereste őket egy újság – most éppen portálunk –  és beszélgetünk róla.  

Soma kicsit konkrétabban is fogalmazott: 
– Ha meg valami történne? Még izgalmasabb, hogy milyen reakciók érkeznek, milyen dilemmák kerülnek elő. 

Lehetnek még projektek

Kérdeztük, mesélnek-e későbbi, tervezett projektjeikről, de mint mondták, ezek nagyrészt titkosak. Bár sokkal inkább esetlegesek, hiszen mindketten dolgoznak, és mindez inkább felkérés függvénye. Terveik vannak, de várják azt a helyzetet, lehetőséget vagy időt az életükben, amikor ilyesmikkel tudnak foglalkozni. Az említett kriptozoológia és az azzal kapcsolatos kutatásaik, kiállításaik, fotózásaik 2 és fél év aktív munkát jelentett számukra, ezzel szeretnének még foglalkozni. 

Kérdeztük, teljesen elszakadtak-e Miskolctól, miután Budapesten végezték az egyetemet, de határozott nem a válasz. Itt él a család, a barátok, rendszeresen hazajárnak.

– mondta Marci, és a rendezvény fontosságát Soma is megerősíti. Elárulták, a miskolci nemzetközi filmfesztivál idején egész napos a mozizás, az első előadástól az utolsóig szinte ki sem jönnek a vetítőtermekből.