2024.09.15. 07:00
Óhazából az újvilágba: szívmelengető történeteket formáztak könyvvé
Könyv született az Amerikába kivándoroltak történeteiből egy Facebook csoport segítségével, amelynek létrejötténél portálunk is bábáskodott.
Jesztrebi Zsófia és Deák József Ricséről vándoroltak ki, 1910. január 4-én Amerikában, Pittsburghben kötöttek házasságot
Forrás: Bakos Réka
"Tudta, hogy vármegyénkből próbáltak a legtöbben szerencsét bő száz éve a tengeren túl? Ha önnek is van ilyen őse, Facebook csoport segíthet a felkutatásában", írtuk az év márciusában nem sokkal azután, hogy megszületett az Óhazából az Újvilágba - Hungarian Roots & American Dreams nevű privát Facebook csoport. Akkor még – mikor először beszéltünk az alapítókkal, hogy írjunk róluk – csak 3 tagja volt a csoportnak, mire a márciusi cikk megjelent, már 300. Most pedig több mint 800. A csoportba sorba jelentkeztek azok, akiknek felmenői valamikor kivándoroltak Amerikába, s vagy hazatértek, vagy az Újvilágban kezdtek új életet.
– Forgószélszerűen zajlott minden – mondta most portálunknak Bakos Réka, az egyik alapító. – Az első naptól kezdve sorban érkeztek a történetek. Szívmelengetőek, happy enddel végződőek, vagy tragikusak. Az induláskor két hazai családfakutató csoportban is megosztottuk, hogy létezünk, így sok olyan Amerikában élő emberhez eljutottunk, akiknek a felmenői Magyarországról vándoroltak ki. Ők már nem beszélik a magyar nyelvet, de kutatják a múltat, a családjuk történetét.
A néhány hónap alatt nemcsak a kivándorló ősök történeteit ismerhettünk meg, de számos beszámolót hallottunk arról, hogy az óceán két oldalán élő rokonok hogyan találtak egymásra, látogattak ide Amerikából, vagy éppen utaztak el oda, hogy találkozzanak megtalált rokonaikkal.
Negyvennyolc történetet választottak ki
Bakos Rékától megtudtuk, Fenyvesi Anna, a csoport egyik első tagja javasolta egy héttel a csoport indulása után, hogy mi lenne, ha könyvet szerkesztenének a történtekből. Hajnali fél 5 volt, amikor elkezdtek róla beszélni, és reggelre már össze is állt a kész terv. Hihetetlen módon izgalmasnak találták, hogy a sok, évek óta asztalfiókban található fényképek, dokumentumok, vagy épp ki nem mondott történetek napvilágot láttak, és elárasztották a csoportot.
– Negyvennyolc történet került be végül a könyvbe – folytatta Réka. Kétharmaduknak magyar szerzője van, nagy- déd-, esetleg ükszülőjük vándorolt ki, és pár éves kint tartózkodás után hazatért. A történetek maradék harmada amerikai szerzők tollaiból született, az ő magyar felmenőik a kint maradás mellett döntöttek. Több mint tíznek a 48-ból pedig vármegyénkbeli vonatkozása van. Az Amerikába való bevándorlás minden hullámából választottak történetet, és a könyvben a leszármazottak életét is megismerheti majd az olvasó.
Három hullám és a legelső
A legelső történet egyedi, hiszen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában indul. Baróthy László honvéd őrnagy a szabadságharc leverése után a megtorlástól félve menekült Törökországba, majd vándorolt ki Amerikába
– mesélte Réka. 1865-ben hazatért, halálát követően három lánya Magyarországon, míg öt fia Amerikában élt. Baróthy Kálmán 16 évesen az amerikai polgárháborúban (1861-65) is harcolt. Másik fia, Örs élete szomorúan alakult. Részt vett egy amerikai típusú párbajban, amely során fekete golyót húzott, ami azt jelenti, hogy három év múlva köteles véget vetni az életének. Kiutazott Chicagóba, és 3 lövéssel beváltotta az ígéretét. A harmadik fiú, Árpád sikeres orvos lett Chicagóban. Az általa alapított üdülőhely pedig Barothy-lodge néven a mai napig működik a Michigan-tóhoz közel, és továbbra is vonzza a kikapcsolódni és pihenni vágyókat. A könyv szerkesztőjétől még megtudtuk, a történetek nagy része az első nagy kivándorlási hullám idején született, azaz az 1900-as évek elején, hiszen akkor rengetegen vágtak neki a nagy útnak főként Közép- és Kelet-Európából az új élet reményében.
Országunkból a legtöbben épp Borsod-Abaúj-Zemplénből, illetve a felvidéki vármegyékből indultak útnak.
A zömmel földnélküli zsellér és törpebirtokos származású emberek az amerikai újhazában bányatelepeken és városi ipari negyedekben alkottak kolóniákat.
A második hullám a II. világháborút követő időszakban indult útnak, ők voltak az úgynevezett "dipik". A rövidítés az angol "displaced person" kifejezésből származik, és azokat – a döntő többségükben politikai okokból – hazájukat elhagyó kivándorlókat jelöli, akik közül legtöbbjük humán értelmiségi volt. A harmadik jól körülhatárolható kivándorlási hullámot az ötvenhatos menekültek jelentették.
Dédszülei Ricséről vándoroltak ki
Bakos Rékától megtudtuk, szerkesztőtársát Fenyvesi Annát szakmai érdeklődése motiválta a könyv megjelentetésében (évtizedekkel ezelőtt Pittsburghban volt PhD-s, a mesterdolgozatát a kint élő magyarok nyelvhasználatáról írta), Rékának pedig családfája kutatása közben vált szenvedélyévé az egész ügy.
Édesanyám nagyapja és nagyanyja, azaz az én dédszüleim Ricsén éltek, ők vándoroltak ki Amerikába
– mesélte el saját, vármegyénkhez kötődő történetét is. Gyerekként még nem sokat tudott az akkor történtekről, egy amerikás óra emlékeztette a múltra. Aztán később családfakutatásba kezdett, és megtalálta dédanyja nevét egy 1909-es Ellis Islandi hajójegyzéken. Dédapja Deák József volt, így átlagosabb nevét kezdőként nehezebb volt kutatni, de dédanyja különlegesebb, Jesztrebi Zsófia nevével már könnyebb volt keresni. Később megtalálta dédszülei házasságkötésének bejegyzését a pittsburghi egyházi anyakönyvben.
Egyetlen anyakönyv volt elérhető...
1910. január 4-én házasodtak össze. Ez az egyetlen anyakönyv, ami abból az időből online elérhető volt, és épp abban volt a bejegyzés
– jegyezte meg. – Ha kimegyek Pittsburghbe, ott tartjuk majd az egyik, az amerikai könyvbemutatót, biztosan fellapozom a templom alagsorában azt a könyvet.
Forrás: Shutterstock
Réka dédszüleiről sok minden kiderült, igaz, van, ami az évek homályába vész. Az biztos, hogy Deák József első ízben, 1905-ben azért utazott ki, mert a család nagyon elszegényedett, édesapja földjeit el kellett adni, azokat akarta az amerikás pénzből visszavásárolni. Özvegy emberként vette feleségül Zsófiát, első feleségén kívül két kisfiát is elvesztette az első amerikai évek alatt, ezekről nem sokat tud Réka. Pontosan azt sem, hogy hogyan ismerkedtek meg a második feleséggel, a dédmamával, és hogyan köttetett viszonylag gyorsan a házasság. De az biztos, hogy amikor dédapja hazajött, a földeket vissza tudta vásárolni, később a falu második kőházát is ő építette, ez még ma is áll.
1914-ben is járt itthon, amikor kitört az I. világháború. Be is vitték katonának az orosz frontra, 1916-ban fogságba esett. Első világháborús adatokat találtam is róla a bécsi levéltárban. Aztán nem tudjuk, hogyan és mikor szabadult, és azt sem, hogy dédanyám mikor jött haza, de az tény, hogy 1921-ben már Ricsén megszületett nagymamám nővére.
Elvették, téeszesítették a földeket
Beszélgetőtársunktól még megtudtuk, dédanyja 1955-ig, dédapja 1965-ig élt. Még meg kellett élnie, hogy a visszavásárolt földeket a kommunizmus éveiben elvették, téeszesítették.
Nagyon sok hasonló történetről tudunk. Az Amerikából hazatérők odakint keményen dolgoztak, kockáztatták az életüket a veszélyes bányákban, acélgyárakban, majd az ötvenes-hatvanas években elvették a keservesen szerzett vagyont, és megbélyegezték a családot. Sok család élte meg tragédiaként a történteket. Az is érdekes, hogy sok kivándorló esetében a kint maradtak évtizedekig tartották a kapcsolatot az itthon élőkkel, de miután az a generáció elhunyt, és a vasfüggöny is leereszkedett, nem volt lehetőség a kapcsolattartásra, elszakadtak a szálak
– magyarázta még Réka. Hozzáfűzte, több 100 ezer ember vándorolt ki, akiknek 25-30 százaléka tért haza, a leszármazottaik akár millióan is lehetnek, azaz nagyon sokakat érintenek az amerikás történetek, mégis keveset tudunk róluk. Ezért is érzi hiánypótlónak a könyvüket. Az összeállítás hamarosan napvilágot lát. E-book formátumban ingyen is elérhető lesz, de nyomtatott formában is kiadják angol és magyar nyelven is. Amerikában október 25-én lesz a könyvbemutató – amelyre online bárki becsatlakozhat majd –, Magyarországon pedig Szegedre tervezik 2025. február 7-ére.
