2024.09.01. 11:30

Vasgyári eklógák a Vasgyárban – ez már nem acélváros, nem szürke, fényt akar! (képekkel, videóval)

Címkék#boon video #Vasgyári eklóga #Kabai Lóránt #Zemlényi Attila #Miskolc

Különleges élményben lehetett részük szombat este azoknak, akik ellátogattak a Factory Aréna 20. születésnapi ünnepségének egyik legkülönlegesebb programjára. A Miskolci Nemzeti Színház Vasgyári eklógák című előadását autentikus helyszínen, az egykori gyár pincéjében mutatták be.

Gárdonyi Edina

Fotó: Tóth Levente

Múlt és jelen találkozott egy olyan térben, amely magában hordozza a nehézipar egykori dicsőségét, valamint Miskolc mélyen gyökerező identitásválságát. A pince megtelt nézőkkel, köztük rengeteg fiatallal. Szinte tapintható volt az előadás üzenete:

Ez már nem acélváros, nem szürke, fényt akar!

Elképesztő erejű előadás

A Vasgyári Eklógák, melyet Zemlényi Attila és Kabai Lóránt alkotott, Miskolc ipari múltját és a város lakóinak identitáskeresését tárja a nézők elé. A dráma, amely a Miskolci Nemzeti Színház bicentenáriumi drámapályázatán megosztott első díjat nyert, nem csupán a vasgyárhoz kötődő emlékeket, hanem a város nehézségeit és jövőbeli lehetőségeit is boncolgatja. Az eredetileg a Játékszínben bemutatott darab a Vasgyár falai között – ha lehet – még drámaibb hatást nyújtott.

Egyedi hangulat

A darabot Fandl Ferenc adaptálta színpadra.

A mű atmoszféráját még különlegesebbé tette a pincehelyiség, ahol a fejlámpák különös fényei, a néha tapintható csend vagy a dübörgő zene egyedülálló hangulatot teremtettek. A gyár múltja és Miskolc jövője keveredett össze ebben a térben, ahol a hangszórókból felcsendülő nyikorgó hangok teljesen életszerűnek tűntek.

Identitáskeresés

A Vasgyári Eklógák egy erőteljes üzenet a jelennek és a jövőnek. Zemlényi Attila szavaival élve, a városdráma megmutatja, mi történik akkor, amikor egy iparág eltűnik, és a helyét semmi sem veszi át. „Ha nem vagyunk acélváros, akkor mik vagyunk?” – hangzik el a kérdés, amely mindannyiunkat elgondolkodtat.

A hely szelleme… Annyira nyilvánvaló volt, hogy itt is, a Vasgyárban is érdemes lenne bemutatni legalább egyszer

– mondta lapunknak Zemlényi Attila, a mű egyik szerzője az előadás előtt. Másikuk, Kabai Lóránt már nem élhette meg alkotásuk sikerét, hiszen 2022 októberében elhunyt.

Minden korosztályt lenyűgözött

A Vasgyári Eklógák egyszeri előadásának közönsége megmutatta, hogy Miskolc nemcsak egy volt acélváros, hanem egy élő, lüktető közösség, amely képes újjáéledni és új utakat találni a jövő felé.

Vasgyári eclogák 2024.08.31.

Fotók: Tóth Levente

A közönség tele volt fiatalokkal, akik bár a 2000-es évek szülöttei, már nem is tudják, ki az a Jackson, de mégis mélyen átérezték a múlt súlyát. A darab megrázó és egyben inspiráló élményt nyújtott minden jelenlévőnek.

Misztikus élmény volt

Ezt én nagyon akartam

– mondta az előadás után portálunknak Zemlényi Attila –

Ezen a helyszínen valami egészen misztikus élmény volt számomra. Ahogy itt artikulálódott a szöveg, az valami egészen más volt, mint a Játékszínben. Itt tényleg annyira életszerű volt. Van egy nehéz, eposzi eleje, és utána elkezd beindulni a történet, behúzza a nézőt. Egy ilyen underground helyszín tele van sok-sok önkifejezéssel. Az, hogy ez a sok fiatal lejött ide, a saját közegébe, az fantasztikus. Elképesztő élmény volt számomra. Miskolc nem a leggazdagabb, és sokszor nem a legszerencsésebb csillagzat alatt van, mégis olyan jó büszkének lenni arra, amink van.

Zemlényi Attila és Kabai Lóránt drámája ízig-vérig miskolci történet. Fiktív és valós elemek elegyítésével járja körül az Acélváros sorsmodellé lett hányattatásait, rámutatva, hogy a múlttal való tudatos szembenézés segíthet újra a felemelkedés útjára lépni. A Vasgyár elhagyatott épületeinek szövevényében legendák, rég elfeledett sötét emlékek, rémes titkok rejtőznek. Ismeretlen események és elhallgatott történetek várják ötven éve, hogy felfedezzék őket. Auróra, a miskolci egyetemista lány merész célt tűz ki maga elé: megfejti a város titkait és nem nyugszik, amíg a válaszokat nem kap kérdéseire. A múlt árnyai és a jelen rémálmai összekeverednek: ahogy a Vasgyár mélyén nő a feszültség és sűrűsödnek a váratlan fordulatok, úgy mosódik el valóság és képzelet határa. Auróra egyre mélyebbre ás a múltban, és rájön, hogy a tét sokkal nagyobb, mint gondolta. Minden lépéssel, amellyel közelebb kerül az igazsághoz, világosabbá válik, hogy az veszélyes és megsemmisítő lehet: a város, a gyár és a Beteg Kisfiú közti kapcsolat rémisztő felismeréshez vezet. Ahogy halad előre a város alatti labirintusban, Auróra rádöbben, hogy nincs más lehetősége, neki kell egyedül a múlt szörnyeivel farkasszemet néznie – olvasható az előadásról a Miskolci Nemzeti Színház honlapján.