Csetepaté a miskolci Városház téren

„Ugye, kedves olvasók, már önök is bosszankodtak amiatt, hogy egyes üzletekben a személyzet önhatalmú intézkedésekkel keseríti el a vevőket? A minap a városház téri zöldség- és gyümölcsüzletben láttunk ilyet. Több asszony akart az üzletben vásárolni, de annak ellenére, hogy a bolt hivatalosan este 8 óráig tart nyitva, a vevők már fél nyolckor zárt ajtót találtak" – így kezdi cikkét Szarvas Miklós újságíró, az írás 1954. október 13-án,  azaz a 70 évvel ezelőtti Észak-Magyarországban jelent meg. Az igen jó tollú újságíró a Tolheggyel című rovatba publikálta cikkét, a városban ellesett történeteket írták meg ide a lap munkatársai amolyan csattanós befejezéssel. Szarvas Miklós a cikk írásakor a 20-as évei elején járt, 2017 áprilisában hunyt el 86 évesen, a róla megjelent nekrológban a szakma utolsó mohikánjának nevezte a szerző. 

„Bent az üzletben még voltak néhánya. Az asszonyok kérték, hogy engedjék be őket is. 
— Szó sem lehet róla! — kiáltotta ki a kiszolgáló asszonyka. 
— Dehát miért nem enged be bennünket? Hiszen még nincs záróra! 
A kék köpenyes kiszolgáló ezt válaszolta: 
— Nincs, de bezártunk. Nyolc óráig már nem tudjuk csak a bennlévőket kiszolgálni. 
Az asszonyok persze jogos felháborodással fogadták az érvelést. Egyikük meg is jegyezte: bárcsak újságba kerülne az ilyen eset, s megírnák, mit gondolnak ilyenkor a dolgozó emberek az üzlet alkalmazottairól ... 
Felesleges megírni — könnyen el lehet képzelni" – olvasható a 70 évvel ezelőtti kis írásban.