Ilyen volt Miskolc a fizetés után?

Címkék#Árnyaskert #kocsma #Tiszai pályaudvar #Észak-Magyarország #50

Végigjárta Miskolcot az Észak egyik újságírója 50 évvel ezelőtt, és leírta, mit tapasztalt. Ilyennek látta a várost a fizetés napján.

Nehéz elhinni, hogy valaha élet volt a gyár területén, 15 éve, hogy bezárultak a gyárkapuk.

Fotó: boon

Különleges riportra vállalkozott az Észak-Magyarország újságírója éppen 50 évvel ezelőtt, a cikk 1974. október 15-én jelent meg. Pusztafalvi Tibor a fizetés napján járta a várost, nem sokkal azután, hogy két órakor "fújt a gyár", azaz vége volt a műszaknak.

A fizetés napján más az élet?

Az LKM 1-es kapuja előtti teret már elözönlötték a műszakból jövők. Mint minden fizetési napon, ma is elfoglalta helyét a „bizsus

- számolt be. Volt egy kecskelábú asztalon minden: óraszíjak, léggömbök, kacsingató gésák, szarufésűk, levéltárcák, mindenféle színű napszemüvegek, játékórák és egy öl művirág. Az újságíró szerint volt vásárló elég, ő azonban ment tovább az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 904. számú boltja elé, ahol

a korlát szinte meghajlik a támaszkodó emberek súlya alatt. Sörös-, boros-, pálinkásüvegek arzenálját rakják maguk mellé a földre

Végig a városon

A három óra az Árnyaskert kapujában érte az újságírót, beszámolója szerint bent vágni lehetett a füstöt.

Kisírt szemű vézna kis asszony áll mellettem. — Vár valakit? — kérdezem és választ sem várva próbálok elsomfordálni. — A férjemet... de mi köze hozzá?

Nem akart általánosítani

Az újságíró később bejárta a Marx téri kocsmát, majd a Tiszai pályaudvarra ment - hasonló volt a helyzet. A cikk úgy végződött az 50 éves lapban, hogy az újságíró megjegyezte, nem akar általánosítani. Szerinte jóval többen vannak azok, akik a gyárkapun kilépve nem az italbolt felé teszik első lépteiket, hanem haza, a családhoz.