"Megpróbáljuk megérteni, mit is jelentett számukra a haza szeretete..."

A nemzeti gyásznapon Ózdon is megemlékeztek az aradi vértanúkról. A szennai városrészben létrehozott emlékműnél gyűltek össze mindazok, akik személyesen is szerették volna le róni a kegyeletüket. A kormány még 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította október hatodikát arra emlékezve, hogy 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. 

A Himnusz hangjai után az ÓMI Zenés Színház tagjai adtak elő irodalmi műsort, ezután pedig Ózd Város Polgármestere tekintett vissza az aradi eseményekre. Janiczak Dávid kiemelte: ezen a napon igyekszünk megérteni, mi is a hazaszeretet. 

Hogyan cselekednénk? 

- Nekünk, utódoknak az a feladatunk, hogy minden év október 6-án emlékezzünk a vértanúkra. Ezt tehetjük úgy is, hogy összegyűlünk egy helyen, illedelmesen végig hallgatjuk egy szónok, egy polgármester beszédét, aztán hazamegyünk - fogalmazott Janiczak Dávid. - Emlékezhetünk azonban úgy is, hogy elgondolkodunk a hallottakon, megpróbájuk magunkat belehelyezni abba a korba, a hősök lelkivilágába, s elgondolkodunk azon, hogy vajon miért tették azt, amit tettek, mi hajtotta őket, hogy életüket feláldozva egy magasabb cél elérésére törekedjenek. Talán ilyenkor azt is megpróbáljuk megérteni, mit is jelentett számukra a haza szeretete. Ilyenkor talán azon is elgondolkodunk, hogy hasonló esetben mi hogyan cselekednénk.

Az ózdi polgármester kímélte: az aradi vértanúk hazaszeretete közismert. Évtizedek óta az ő példájukon tanulják a gyerekek az iskolában azt, hogy „a haza minden előtt.”  

Nem hiábavaló 

- Vajon ma, amikor nem kell puskacső elé állnunk, hogyan szerethetjük hazánkat, hogyan szolgálhatjuk a közjót? Igaz, napjainkban nehéz körülmények között kell megállnunk a helyünket, sokszor úgy, hogy nagyon korlátozottak a lehetőségeink - tette fel a kérdést Janiczak Dávid. - Ilyenkor az a kérdés, vannak-e olyan emberek, akik olyankor is, olyan helyen is teljesítik feladatukat, amikor és ahol mások már nem? Lesznek-e cselekvő emberek, amikor mindenhol és mindenhonnan azt hallani, hogy nem éri meg, hogy hagyjanak békén, hogy csinálja más, akit jobban megfizetnek? Lesznek-e emberek, amikor minden szétszakad és széthasad, amikor már úgy tűnik, hogy nincs értelme semminek, nos ilyenkor is lesznek olyanok, akik munkájukkal összetartanak, összefűznek, meggyógyítanak, megőriznek és megtartanak? Úgy gondolom, a mi munkánk nem hiábavaló. Nem hiábavaló, ha tesszük a dolgunkat, amire felesküdtünk: dolgozunk, tanítunk, gyógyítunk, vállalkozunk, tanulunk, közszolgálatot végzünk, egyszóval Ózd felemelkedésért tesszük azt, amit kell. 

Ima, koszorúzás 

Janiczak Dávid hangsúlyozta: az aradi vértanúk kezükbe vették az ország sorsát. Nem dugták homokba a fejüket, nem féltek a zsarnoki hatalomtól. 

Sosem szabad elfelejteni a példát, amit életükkel, halálukkal mutattak nekünk. A polgármester szavai után Csikainé Mihalik Éva református lelkész imádkozott a vértanúkért, majd az önkormányzat, a párotok és civil szervezetek elhelyezték a Batthyány emlékműnél a megemlékezés virágait. Az ózdi ünnepség a Szózat és a Székely Himnusz hangjaival zárult Ózdon.