Ma kétszáz éves a Miskolci Nemzeti Színház (fotókkal, videóval)

Patak Marcell szeretne visszatérni nézőként a színházba. „Mióta megszülettek a gyermekeink, feleségemmel nem voltunk színházban. Pedig nagyon szeretem a vígjátékot, főleg ha abszurd drámát vagy szatírát játsszanak. Tetszett például a Komámasszony, hol a stukker? meg A tizedes meg a többiek. Görög László játékát különösen szeretem, több darabban is tetszett, így például a Hegedűs a háztetőn című musical. De rendszeresen jártunk újévi hangversenyekre is, amikor tökéletesen hallatszott, hogy kiváló a Nagyszínház termének akusztikája. Gyerekkori emlékeim is vannak innen, hiszen szüleimmel is sokszor jártam előadásokra. Nagyon színvonalas a színházunk, és azt gondolom, mindenképpen emeli városunk tekintélyét.” 

További nézői vélemények 

Tóth Ella úgy nyilatkozott, hasonló színvonalú a Miskolci Nemzeti Színház, mint a budapesti Madách Színház. „A fővárosiak közül az áll hozzám a legközelebb, és a miénk vetekszik vele. Már belépni is felemelő érzés, aztán beleéli magát az ember a darabba és egy-egy szerepbe. Nagyon tetszik, hogy kulturált nézőközönség jár ide, aki értőn figyel, koncentrál a darabra, és érezni, hogy élvezik. Nekem mindig az igényesség jut eszembe a miskolci színházról.” 

Szabó István azonban szívesebben emlékszik a nyolcvanas évek színházára, szerinte az volt az úgynevezett hőskorszak, majd rögtön sorolni kezdte a neveket. „Kalmár Péter karmester, Selmeczi György zeneszerző, Csiszár Imre főrendező, Major Péter vendégrendező, Igó Éva, Blaskó Péter, Szirtes Gabi, Körtvélyessy Zsolt színművészek – igazán szuper csapat volt, csodáltam őket. Zenészként ott szívtam magamba mindent, ami színház volt. Óriási élmény volt, ami egy életre megmaradt. Kislányom is itt kezdte a pályafutását az Ágacska című darabban, aztán a színház vezetése más irányt vett, és ezért leszoktam a színházba járásról. Nem szerettem volna, ha elvész az az illúzióm, ami korábban kialakult a teátrum világáról.” 

Mai progamok 

Délután 4 órától könyvbemutató kezdődik a Nagyszínház első emeleti társalgójában. Fedor Vilmos és Somorjai Lehet kötete a bicentenáriumra készült Színház a város tenyerén címmel.

Mint kétszáz évvel ezelőtt, pontban délután 5 órakor elkezdődik Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországban című műve, amit Szőcs Artur rendezett, és a Miskolci Nemzeti Színház egész társulata szerepel benne.

Este 8-tól pedig a Szent István téren találkoznak közönségükkel a társulat jelenlegi és volt tagjai egy nagy koncerten, ahol kétszáz gyertyát fújnak majd el egy óriási tortán, amit nyolc cukrászda ajánlott fel erre a napra.

Jubileumi előadás

Kétszáz évvel ezelőtt, augusztus 24-én délután 17 órakor Kisfaludy Károly művével nyitotta meg kapuit a miskolci színház, idén Szőcs Artur rendezésében újból látható a színpadon A tatárok Magyarországban című eredeti hazai költemény a jelenlegi miskolci társulat előadásában, amely több szempontból is különleges produkciónak ígérkezik. 

Csaknem az egész prózai társulat, a zenekar, az énekkar és a Miskolci Balett közreműködésével készül grandiózus produkcióra a miskolci színház. A 2023-2024-es évadban fennállásának kétszázadik évfordulóját ünneplő Miskolci Nemzeti Színház a bicentenáriumi szezon nyitóelőadásaként az alapítók emléke előtt azzal tiszteleg, hogy ugyanazt a színdarabot mutatja be, amellyel elődei a teátrumot annak idején megnyitották. Szőcs Artur rendezésében 2023. augusztus 24-én 17 órakor – a kétszáz évvel ezelőtti bemutató időpontját megidézve – a Nagyszínházban mutatja be a teátrum Kisfaludy Károly művét, A tatárok Magyarországban című eredeti hazai költeményt.

A darab egy ideális világról mesél; a hazafiság, az áldozatkészség és a nagylelkűség drámája. Ezen erények gyakorlásában a magyarok és a tatárok szinte versengenek egymással. – A dráma a nyelvújítás előtti archaikus nyelven íródott, amely a mai fül számára vagy komikus, vagy érthetetlen, a mű újjáélesztéséhez tehát elkerülhetetlen, hogy a darab minden erényét megőrizve, a XXI. századi nézők számára is élvezhetően szólaljon meg a színpadon – mondja a rendező, Szőcs Artur, aki ezt az organikus korrekciót saját maga végezte el. – A kétszáz évvel ezelőtti színházat a díszletek tekintetében igyekszünk majd megidézni, ami Kovács Dániel Ambrus munkáját dicséri. Az akkori látványtechnikai elemek nálunk is visszaköszönnek és egy rendkívül különleges színpadképet láthatnak majd a nézők. Kovács Andrea jelmeztervező gondoskodott arról, hogy minden részletében kidolgozott jelmezek szülessenek, Tókos Attila Harangozó-díjas koreográfus pedig elképesztő energiájú táncos csatajeleneteket koreografált a társulat számára – részletezi a rendező. 

Van még egy különlegessége az előadásnak: ez a morin khuur nevű hangszer, ami a tradicionális mongol zenei hangzást biztosítja. A tatárok Magyarországban előadáshoz egyenesen Mongóliából kapott a színház egy kifejezetten az előadás alkalmából készített hangszert, melyet Baatarjav Sainnyambuu, Mongólia magyarországi nagykövete adott át tavasszal a teátrumnak. A nagykövet akkor elmondta: a morin khuur a mongol nemzeti identitás egyik szimbóluma. „Lófejű hegedűnek” nevezik, és valóban, a hangolófej egy lófejet ábrázoló faragásban végződik. A mindösszesen kéthúros hangszerben a nagykövet szerint „az egész világ benne van.” Az előadás során a színház zenekarának mélyhegedűse, Lakatos Attila fogja megszólaltatni a hangszert.

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.