Már két kiküldött is óriási siker lenne

A karate képviselői egészséges önbizalommal tekintenek a jövőbe, hiszen sportáguk Tokióban mutatkozik be az ötkarikás játékokon. Úgy volt, hogy már ebben az évben, azonban közbeszóltak a világban zajló sajnálatos események, amelyek számos problémát és kérdést vetnek fel. Ezekről beszélgettünk dr. Mészáros János miskolci ügyvéddel, a Magyar Karate Szövetség elnökével, aki betölti a Nemzeti Versenysport Szövetség elnöki tisztségét is.

A sportágát hogy érinti az olim­pia egyesztendős elhalasztása?

Nálunk is sok minden a feje tetejére állt. Jómagam a karate évének neveztem az ideit, és erre több okom volt. Februárban még megrendeztük az U21-es Európa-bajnokságot, amelyen öt érmet – két aranyat és három bronzot – szereztünk, közben nyolcan küzdöttek dobogós helyért. Ebből következik, hogy erős az utánpótlásunk, sőt az olimpiai kvalifikáció szempontjából is jól álltunk. Súlycsoportjukban ketten tartoznak a világ élvonalába, ennek következtében Hárs­pataki Gáborral és Tadissi Martiallal már úgy számoltunk, mint akiket ki tudunk küldeni Japánba. Rajtuk kívül még néhány versenyzőnknek nyitottak az esélyei, és a valamikor sorra kerülő párizsi viadalon még ők is szerezhetnek kvótát.

A sportolók hogyan fogadták a játékok elhalasztását?

Valamennyien motiváltak, a mai napig edzenek, keményen dolgoznak azért, hogy olimpikonok lehessenek. Rendszeresen beszélek a mestereikkel, és megnyugtató híreket kapok tőlük. Megnyilvánulásaikból azt vettem ki, hogy elfogadták a játékok áthelyezését. Minden majdani státuszt nagyon meg kell becsülni, hiszen a nyolc kategóriát tízzel szorozva csak nyolcvan helyük van a karatésoknak, így kiváltságosnak érezhetik magukat azok, akik ebbe a szűk körbe kerülnek. Ezért mondom, hogy nekünk már a két kiküldött is óriási siker lenne.

Ön már járt Japánban, így bizonyára tudja, hogy a távol-keleti országban miként kezelik a karatét…

Személyes tapasztalataimat 2008 óta gyűjtöm, akkor adtak otthont a sportág világbajnokságának. Miután a karate bekerült a programba, érthetően első vonalas lett az országban. Egyenrangú a cselgánccsal, a tornával vagy éppen az úszással, így a versenyekre szóló belépőjegyek órák alatt elkeltek. Szövetségünknél mintegy kétszázan jelentkeztek, ők kísérőként és nézőként akarták megtekinteni a tokiói eseményeket, de semmit nem tudtunk nekik garantálni. Tudni kell, hogy egy olimpikon két hozzátartozót úgymond bevihet, aztán helyeket kell fenntartani a nemzetközi szövetség tisztségviselőinek, a szervezőknek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, szóval nagy kérdés, hogy a sportág magyar szakemberei, akik veszik maguknak a fáradságot és elrepülnek Tokióba, miképpen jutnak majd be a Nippon Budokan csarnokba.

Ön készül-e az ötkarikás játékokra?

Igen, természetesen. Már rendelkeztem az idei repülőjeggyel, augusztusban utaztam volna, ugyanis a karate az olimpiai program vége felé, a cselgáncs után kerül műsorra. Mivel magam is nagyon sokat dolgoztam azért, hogy a karate bekerüljön, ezért remélem, hogy jövőre is minden úgy lesz, ahogyan azt a mostani nyárra terveztem, és ott lehetek a sporttörténelmi eseményen.

A 2016-os, Rio de Janeiró-i olimpián is jelen volt. Amennyiben most szervező lenne, akkor a brazilokhoz képest mit csinálna másképpen Tokióban?

Kívülről nehéz belelátni a szervezők munkájába, tanácsot már csak ezért sem adhatok. Legutóbb a szúnyogok által terjesztett Zika-vírus és a brazilokat érintő gazdasági válság okozott gondot, rengeteg turista maradt távol, emiatt is nagy hátrány érte a dél-amerikaiakat. A japánokat jól ismerem, dolgoztam velük, ők fantasztikusan precízek, pontosak, következetesek, szorgalmasak. Jellemző rájuk, hogy egy évvel a játékok előtt már mindennel készen voltak. Az előkészületek során is kiválóan dolgoztak, és mindenki biztosra veszi, hogy a jövőre halasztott olimpiát kifogástalanul megrendezik.

Most viszont kik állják a számlát?

Az kétségtelen, hogy mindenkinek mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A csúszás miatt tetemes, több milliárd dolláros kár éri a japán államot, Tokiót, a NOB-ot, a szervező bizottságot. Például az is nagy kérdés, hogy mi lesz az olimpiai faluval, hiszen a lakásokat már eladták. Állandóan növekednek a rendezés és a részvétel költségei, így most, a vírustól függetlenül mindent át kell értékelni. Ahogyan eddig ment, úgy nem mehet tovább a jövőben. Le kell porolni az Agenda 2020-at, és fenntartható, a kisebb államok által is vállalható olimpiát kell szervezni. Egy szó mint száz: a léptékből vissza kell venni, az igényeket muszáj lejjebb szállítani. A soron következő játékokat illetően jómagam nem számítok az árak és a költségek további megugrására, inkább ennek jelentős mérséklődését várom.

Vannak-e félelmei az olimpiák jövőjét illetően?

Nincsenek. Az ismert, hogy a NOB döntése alapján 2024-ben Párizs, 2028-ban pedig Los Angeles a házigazda. A későbbi játékokkal sem lesz gond, ugyanis a 2032-es viadal iránt már érdeklődik a két Korea, aztán van ausztrál, indiai, spanyol, német, orosz és nagy-britanniai kandidálási szándék is. Most persze a 2032-es olimpia abszolút nem időszerű kérdés, napjainkban az államok és a városok a rájuk szakadt gazdasági válsággal foglalkoznak. Abban aligha tévedek, ha kijelentem: ugyanazon a színvonalon nem lehet majd semmilyen világversenyt rendezni, mint eddig. Azzal is meg kell barátkoznunk, hogy elképzelhető áthelyezés, elhalasztás, csúszás, mint ahogyan ez a labdarúgó Európa-bajnokság vagy a vizes, továbbá az atlétikai világbajnokság esetében is megtörtént.

(A borítóképen: dr. Mészáros János)