Az Attila Kör kezdte – kilencven éve

Az utóbbi években 12 csapat küzd meg egymással az NB I.-ben, 33 forduló keretében, s a tavalyi bajnokságban is két klub (az utolsó kettő helyen végző) esett ki az élvonalból az aktuális pontvadászat végén, illetve a másodosztályból szintén két alakulat (az arany- és az ezüstérmes) került fel. A koronavírus-járvány miatt március közepén félbeszakadt az NB I. 2019/2020-as küzdelemsorozata, amely a napokban született döntés értelmében május 30-án indulhat újra (bár előtte, május 23-án pótolják a korábban elmaradt Ferencvárosi TC–Debreceni VSC-összecsapást). Ezenkívül azt is eldőlt, hogy az NB II. aktuális évada véget ér, és a zárótáblázat első és második helyén álló (MTK Budapest, Budafoki MTE) gárda jogosult nevezni az élvonalra a következő idényt illetően.

Már az első évben

Korábban, a Magyar Labdarúgó-szövetség közgyűlésén Csányi Sándor elnök arról beszélt, hogy a szövetségnek két forgatókönyve is lenne arra az esetre, ha a pályán mégsem lehetne befejezni az aktuális bajnokságot: az egyik, hogy sem kiesők, sem feljutók nem lennének a következő évadot tekintve, a másik, hogy nem lenne búcsúzó, csak két felkerülő, így a nyár végén (?) 14 csapattal kezdődhetne a következő szezon.

A magyar első osztályú bajnokság 119 éves történelme során több szisztéma szerint és változó létszámmal rendeztek NB I.-et, és volt jó pár alkalom is, amikor a csapatoknak osztályozón kellett kivívniuk a bennmaradást vagy éppen a felkerülést. A statisztika azt mutatja, hogy már rögtön, 1901-ben voltak ilyen meccsek, aztán hol igen, hol nem szerepelt ilyen a versenykiírásban, legutóbb 2004-ben bonyolítottak le osztályozókat Magyarországon. Kétrészes sorozatunkban először az 1930 és az 1952 közötti időszakot néztük át megyei szempontból.

Főispáni közbenjárásra

Az első érintett a Miskolci Attila Kör/Attila FC volt, amely összességében 7 szezont húzott le a magyar futball élvonalában. A piros-kékek 90 éve, 1930-ban az utolsó előtti, 11. helyen zárták a bajnokságot, így osztályozót kellett vívniuk a bennmaradásért. A MAK két találkozón, 1:2-es összesítéssel alulmaradt a Vasas FC-vel szemben, így kiesett a profi II. ligába. A miskolciak a következő szezonban, a másodosztályban a Somogy FC mögött másodikként végeztek, ami feljogosította őket a feljutásért rendezendő osztályozóra. Bár előbb 3:1-re kikaptak a szegedi Bástyától, a második meccsen 4:1-re nyertek, s visszakerültek a legmagasabb szintre.

A következő dátum 1935, és még mindig az Attila, amelynek 11.-ként újfent bizonyítania kellett azt, hogy a profi osztályba való, és két összecsapáson jobbnak is bizonyult a fővárosi Nemzeti FC-nél (1:1, 1:0). A győzedelmesen végződő összecsapást a vesztes fél óvása követte, miután tartozás meg nem fizetése miatt petícióval fordult az Attila ellen a szövetséghez. A miskolciak számára kedvezőtlen döntést végül főispáni közbenjárásra a klubok igazgatását jelentő legmagasabb fórum, a belügyminiszter változtatta meg, újra jogot adva az Attilának az első osztályban való szereplésre.

1936-ban a DVTK lett a legjobb az Észak-magyarországi LASz I. osztályában, s országos amatőr bajnoki elődöntőt játszott a Szombathelyi MÁV Haladással. Az első, vasgyári mérkőzésen a játékvezető három hazai játékost is kiállított, majd egy vitatott bírói ítéletnél, a 75. percben a közönség betódult a pályára, s nem lehetett folytatni a meccset. A botrányos mérkőzés után az egyesbíró lehetőséget adott a DVTK-nak a javításra azzal, hogy a találkozó Szombathelyen való újrajátszását rendelte el, mivel a bíró nem a szabályok szerint járt el. Azonban a Szombathelyen zajló dalos ünnepély miatt a rendőrség nem engedélyezte a találkozó lejátszását, a helyszín Győr lett. Az összecsapás hosszabbításig ment, a 117. percben a szombathelyiek gól szereztek, így 3:2 arányban legyőzték a DVTK-t. A Szombathely így bekerült a döntőbe, ott 2:0-ra megverte a Szolnoki MÁV-ot, s bejutott az NB I.-be.

1937-ben már vidéki amatőr bajnoki finálét vívott a Diósgyőr (azt követően, hogy a negyeddöntőben 5:3-mal túljutott a Pécsi VSK-n, az elődöntőben pedig erőnyerő volt) a feljebb lépésért, a Győri ETO ellen. Az első hazai meccs 1:1-es döntetlent hozott, míg a kisalföldi visszavágón Kertész már a 12. percben megsérült, majd végleg kiállt, illetve később Kőhalmit is kiállították, a DVTK pedig 1:3-mal (összesítésben 2:4-gyel) elbukott az utolsó akadályon.

A Honvédnak nem jött össze

1946-ban a Perecesi TK szerezte meg az első helyet az Északi LASz I. osztály Miskolci csoportjában, s egy többlépcsős párharc végén, a vidéki csapatok osztályozójának döntőjében a Kaposvári MTE-nél összesítésben 6:2-vel jobbnak bizonyult, és története során először feljutott az NB I.-be (ahol egy évadot húzott le, és többet nem is került fel).

Az MLSZ elnöksége 1950. július 23-i ülésén döntött a tavaszi-őszi bajnoki rendszerre történő átállásról, emiatt 1950 őszére valamennyi osztályban egyfordulós bajnokságot írt ki. Ekkor a Sajószentpéteri Tárna (később Sajószentpéteri Bányász) csapata nyerte meg az NB II. Keleti csoportját, és az esztendő végén osztályozót játszhatott a másik három csoport bajnokával, a Szegedi Honvéddal (Dél csoport), a Sortexszel (Közép csoport) és a Tatabányai Építőkkel (Nyugati csoport). A péteriek Hatvanban 3:1-re kikaptak a Sortextől, az Üllői úton 4:1-re a Szegedtől, a Fáy utcában pedig szintén 4:1-re a Tatabányától, így utolsóként, negyedikként elmaradt a felkerülésük.

1952-ben a Miskolci Honvéd volt az, amely a négy NB II.-es csoport közül a Keletit nyerte meg 51 ponttal, hajszállal az Ózdi Vasas előtt. A miskolciak osztályozót játszottak a másik három bajnokkal (Sztálin Vasmű Építők, Vörös Lobogó Sortex, Vasas Izzó) decemberben, semleges helyszíneken, nem végeztek az első kettőben a tornán, csak negyedikek lettek, így nem jött össze a feljutás.

Cikkünket hamarosan folytatjuk!

A borítóképen: A Perecesi TK egy évadot töltött az első osztályban; 1947 tavaszán, a frissülő, hiteles információk: Ferencváros ellen hazai mérkőzésen kettétört a kapufa.

Osztályozó az I. ligáért (1930)

1930. június 1.

Miskolci Attila Kör – Vasas FC 0:1 (0:1)

Miskolc, 3000 néző. V.: Klein Á.

Gólszerző: Brunecker (28.).

1930. június 9.

Vasas FC – Miskolci Attila Kör 1:1 (0:0)

Budapest, Hungária út, 6500 néző. V.: Boronkay.

Gólszerző: Schmiedt (72.), ill. Ormos (65.).

2:1-es összesítéssel a Vasas FC nyerte meg az osztályozót, s feljutott az I. ligába.

Osztályozó az I. ligáért (1931)

1931. július 26.

Bástya (Szeged) – Attila FC 3:1 (1:0)

Szeged, 2200 néző. V.: Csárdás.

Gólszerző: Kőrösi (12., 79.), Havas (59. – 11-esből), ill. Rudas (88.).

1931. augusztus 2.

Attila FC – Bástya (Szeged) 4:1 (2:1)

Miskolc, 4000 néző. V.: Csárdás.

Gólszerző: Hajós (2.), Rudas (32.), Pogány (54.), Nemes (65.), ill. Kőrösi (12.).

5:4-es összesítéssel az Attila nyerte meg az osztályozót, s feljutott az I. ligába.

Osztályozó az NB I-ért (1935)

1935. június 16.

Nemzeti FC – Attila FC 1:1 (1:1)

Budapest, Üllői út, 4000 néző. V.: Majorszky.

Gólszerző: Dormos (18.), ill. Seper (37.).

1935. június 23.

Attila FC – Nemzeti FC 1:0 (0:0)

Miskolc, 1500 néző. V.: Vass A.

Gólszerző: Seper (78.).

2:1-es összesítéssel az Attila nyerte meg az osztályozót, s bent maradt az első osztályban.

Országos amatőrbajnoki elődöntő (1936)

1936. június 21.

Diósgyőri VTK – Szombathelyi MÁV Haladás 0:1 (0:0) – a 84. percben rendbontás miatt félbeszakadt

Diósgyőr-Vasgyár, 3000 néző. V.: Barna.

Gólszerző: Paár (74.).

1936. június 28.

Diósgyőri VTK – Szombathelyi MÁV Haladás 2:3 (1:1, 2:2, 2:2) – hosszabbítás után

Győr, 800 néző. V.: Boronkay.

Gólszerző: Kőhalmi (8.), Rácz II (70.), ill. Boda (33.), Gottre (öngól, 58.), Paár (116.).

Az országos amatőrbajnoki döntőbe a Szombathelyi MÁV került be, a fináléban 2:0-ra legyőzte a Szolnoki MÁV-ot, így bejutott a Nemzeti Bajnokság I. osztályába.

Országos amatőrbajnoki döntő (1937)

1937. július 25.

Diósgyőri VTK – Győri ETO 1:1 (1:1)

Diósgyőr-Vasgyár, 5000 néző. V.: Klug.

Gólszerző: Sidlik (43.), ill. Boros (14.).

1937. augusztus 1.

Győri ETO – Diósgyőri VTK 3:1 (1:0)

Győr, 6800 néző. V.: Hertzka.

Gólszerző: Boros (27.), Balogh (55.), Nagy Zs. (64.), ill. Szabó P. (71.).

4:2-es összesítéssel a Győri ETO nyerte meg az országos amatőrbajnoki döntőt, s így bejutott a Nemzeti Bajnokság I. osztályába. A DVTK a II. Ligába került.

Vidéki csapatok osztályozója az NB I-be jutásért (1946) Negyeddöntő

1946. június 31.

Perecesi TK – Szegedi Tisza VSE 4:2 (1:0)

Pereces, 5000 néző. V.: Székely Á.

Gólszerző: Nagy (41., 63.), Halmos (58. – 11-esből), Cseh (62.), ill. Balogi (52.), Bakos (72.).

1946. július 7.

Szegedi Tisza VSE – Perecesi TK 3:2 (1:0)

Szeged, 3000 néző. V.: Endrődi.

Gólszerző: Borbély II (32.), Sebők (59.), Bakos (61. – 11-esből), ill. Nagy (84.), Sas (88.).

6:5-ös összesítéssel a Perecesi TK nyerte meg a párharcot, s jutott az elődöntőbe.

Elődöntő

1946. július 14.

Soproni VSE – Perecesi TK 0:1 (0:0)

Sopron, 3500 néző. V.: Kulcsár.

Gólszerző: Futó II (87.).

1946. július 21.

Perecesi TK – Soproni VSE 5:1 (1:0)

Pereces, 2500 néző. V.: Barna.

Gólszerző: Kalocsai (öngól, 8.), Nagy (49.), Futó I (76.), Sas (77.), Salamon (78.), ill. Vermes (86.).

Két győzelemmel, 6:1-es összesítéssel a Perecesi TK nyerte meg a párharcot, s jutott be a döntőbe.

Döntő

1946. július 28.

Perecesi TK – Kaposvári MTE 5:0 (1:0)

Pereces, 5000 néző. V.: Sárosi I.

Gólszerző: Futó I (14.), Halmos (11-esből), Sas, Salamon (2 gól). Csak az első gól percét írták le, a többit nem, csupán felsorolták, hogy a többi négy gólt ki szerezte.

1946. augusztus 4.

Kaposvári MTE – Perecesi TK 2:1 (1:0)

Kaposvár, 5000 néző. V.: Barna.

Gólszerző: Szellő (20.), Hanga (51. – 11-esből), ill. Nagy (53.).

6:2-es összesítéssel a Perecesi TK nyerte meg a párharcot, s jutott be az NB I-be.

Osztályozó az élvonalba jutásért (1950)

1950. december 3. (1. forduló)

Sajószentpéteri Tárna – Sortex 1:3 (1:0)

Hatvan, 2000 néző. V.: Bihari.

Gólszerző: Hontvári (öngól, 13.), ill. Turai (60., 72.), Hontvári (61.).

1950. december 10. (2. forduló)

Sajószentpéteri Tárna – Szegedi Honvéd 1:4 (1:2)

Budapest, Üllői út, 10 000 néző. V.: Dorogi.

Gólszerző: Puskás (16.), ill. Cziráki (11., 76.), Rózsavölgyi (41., 58.).

1950. december 17. (3. forduló)

Sajószentpéteri Tárna – Tatabányai Építők 1:4 (0:3)

Budapest, Fáy utca, 1000 néző. V.: Bokor.

Gólszerző: Salamon (87.), ill. Rónaszéki (39., 47.), Éles (41., 44.).

Az osztályozó végeredménye: 1. Sortex 5 pont (5:2), 2. Szegedi Honvéd 5 pont (8:4), 3. Tatabányai Építők 2 pont (6:5), 4. Sajószentpéteri Tárna 0 pont (3:11).

A Sortex és a Szegedi Honvéd feljutott az NB I-be, a Sajószentpéteri Tárna maradt NB II-es.

Osztályozó az NB I-ért (1952)

1952. december 7. (1. forduló)

Miskolci Honvéd – Vörös Lobogó Sortex 0:4 (0:3)

Hatvan, 3000 néző. V.: Harangozó.

Gólszerző: Galgóczi (6., 44.), Zsámboki (32.), Óvári (89.).

1952. december 14. (2. forduló)

Miskolci Honvéd – Sztálin Vasmű Építők 2:2 (1:0)

Budapest, Népliget, Vasas-stadion, 15 000 néző. V.: Szigeti.

Gólszerző: Teket II (33.), Fekete (61.), ill. Fejes (51.), Hegedűs I (65.).

1952. december 21. (3. forduló)

Miskolci Honvéd – Vasas Izzó 2:2 (0:0)

Debrecen, 10 000 néző. V.: Somogyi.

Gólszerző: Reiter (58.), Tiba (60.), ill. Zele (55., 82.).

Az osztályozó végeredménye: 1. Sztálin Vasmű Építők, Sztálinváros 4 pont (6:5), 2. Vörös Lobogó Sortex Budapest 3 pont (7:4), 3. Vasas Izzó 3 pont (5:5), 4. Miskolci Honvéd 2 pont (4:8).

A Sztálin Vasmű Építők és a Vörös Lobogó Sortex feljutott az NB I-be, a Miskolci Honvéd maradt NB II-es.

(A borítóképen: Egy jelenet az 1950. december 10-én, az Üllői úton megrendezett Sajószentpéteri Tárna – Szegedi Honvéd (1-4) mérkőzésről)