Egyszerre volt csillag és csapatember

Nemcsak a magyar sportközvéleményt, hanem a nemzetközit is megrázta Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó halálának híre.

Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke nehezen találta a szavakat: „Nehéz… Nagyon nehéz… Keresem, nehezen találom a szavakat… Sorjáznak az emlékek, a közös emlékek. Amikor gyerekek voltunk, amikor ifjú titánként fejjel mentünk a falnak, amikor edzésről edzésre keményen dolgozunk azért, hogy egyszer ott állhassunk a dobogó tetejét. Ott álltunk. Együtt, egymás kezét fogva, mosolyogva, sírva. Most is sírunk, könnyezünk, együtt a vízilabdacsalád, együtt a sport családja, együtt a magyarság. Felfoghatatlan veszteség, hogy Tibi nincs már közöttünk, hogy nem nevethetünk együtt, nem ölelhetjük át egymást. Példakép, igazi példakép volt ő, úgy játékosként, mint edzőként. Példakép emberként. Nehéz… Nagyon nehéz… Pótolhatatlan veszteség ért bennünket. Tibi, ígérem, az általad elkezdett csodálatos munkát, az utánpótlás megreformálását folytatjuk a többiekkel! Mindig itt leszel a szívünkben! Isten Veled, barátom!”

Kemény Dénes háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány, későbbi szövetségi elnök többek között ezeket a gondolatokat osztotta meg:

„Egyszerre volt csillag és csapatember, csapatkapitány… Elfogadtuk és tiszteltük egymást: ezt vehetném annak is, hogy a közös cél érdekében, de annak is, hogy nemcsak ő szolgált rá az én tiszteletemre, hanem talán én is az övére. Mindenesetre az eredmények visszaigazoltak mindkettőnket… Tibor nemcsak szerette a pólót, hanem mindent, amihez hozzáfogott, száztíz százalékkal csinálta… Egy ideje nyilván készültünk arra, ami most bekövetkezett, de igazán mégsem lehet…”

Maximális bizalmat

Nagy Viktor, a válogatott kapusa az alábbiakat posztolta közösségi oldalán: „Nem is tudom, hol kezdjem, mert az érzéseimet nehéz szavakba önteni. Tibi volt a legerősebb ember, akit valaha ismertem, és nem tudom elhinni, hogy már nincs köztünk. 2007-ben ismertem meg, amikor az első világversenyemre kikerültem. Azelőtt is nagyon tiszteltem, de amikor személyesen láttam mennyit és milyen koncentráltan edz, vagy mennyire fontos neki a csapat, akkor lett igazi példakép. 2013-tól pályafutásom alakulása nagyban Tibinek volt köszönhető. Tibi hozta ki belőlem azt a teljesítményt, amit a barcelonai vb-n tudtam nyújtani. Maximális bizalmat adott, ezzel indított el karrierem másik felére. Nélküle biztos nem lennék vb-, Eb- és BL-győztes. Az első csuklószorítómat is Tőle kaptam, amiről mindig Ő jut eszembe. Köszönöm, Tibi, sose felejtem a közös élményeket!”

Faragó Tamás, az 1976-os montreali olimpia aranyérmese így búcsúzott: „Fájdalmas, tragikus, döbbenetes… Tudtuk, Tibi milyen feladat előtt áll, de azt gondoltuk, annyira különleges személyiség, hogy alkalmas még arra is, hogy az orvosi diagnózisokat felülírja. Mindig úgy gondoltuk, csodalény, hiszen a tehetsége mellett egész pályája során a legszorgalmasabb is volt, ez emelte a világ legjobbjává. Az egészben a dráma, hogy igenis tudtuk, ez a hír meg fog érkezni, mégis mellbe vágott mindannyiunkat. Nemcsak arról van szó, hogy elveszítettünk egy fantasztikus vízilabdázót, edzőt, hanem az embert, fiatal család­apát is.”

Alázatos és karizmatikus

Benedek Tibor 2001 és 2004, illetve 2007 és 2012 között az olasz sztárcsapat, a Pro Recco játékosa volt – a klub ezeket írta oldalán: „Nincsenek rá szavak… A hír, amit nem akarsz olvasni, hogy Benedek Tibornak nem sikerült… A vízilabdasport 47 éves korában elveszítette minden idők egyik legnagyobb bajnokát, a Magyarországgal háromszoros olimpiai bajnokot, aki nyolc idényen át a Pro Recco színeit is viselte (2001-től 2004-ig, majd 2007-től 2012-ig), méghozzá a csapat kapitányaként: a kék-fehérek ezalatt négy Bajnokok Ligája-, hat olasz bajnoki, négy Olasz Kupa-, négy európai Szuperkupa-sikert arattak egy Adria-liga mellé. Ez a győzelmek gyűjteménye, viszont a számok nem mindig árulnak el mindent, Tibor a vízből kiszállva is rendkívüli ember volt, alázatos és karizmatikus. A legmélyebb részvétünk a családnak és barátoknak! Viszlát, Tibor: a mi történelmünket is írtad, sosem felejtünk!”

Märcz Tamás, a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya az Instagram-oldalán az alábbiakat tette közzé: „Nyugodj békében! Szívemben őrizlek mindörökké!”

A Magyar Labdarúgó-szövetség is elbúcsúzott a volt kiváló pólóstól: „Egy igazi legendát gyászol Magyarország. Köszönünk mindent, Benedek Tibi!”

Videókazettákat kért

Alekszandar Sapics szerb olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó érzelmes nyilatkozatban köszönt el: „Tibor volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnéztem, akit imádtam és tiszteltem, aki az egyik legnagyobb motiválóerőm volt, hogy fanatikusan dolgozzak, és szinte spártai életet éljek a pólóspályafutásom során… Hat évvel volt idősebb nálam, szóval amikor tizennégy voltam, ő már világhíres. Azóta követtem a pályáját, figyeltem, ahol és ahogyan csak lehetett. Amikor a Becsejben játszottam, Vincze Balázstól, a magyar válogatott akkori csapatkapitányától minden héten kértem videókazettákat a meccseiről azzal a fals indokkal, hogy mennyire kedvelem a magyar pólót. Az igazság, hogy egyáltalán nem érdekelt a magyar póló, csakis Benedek Tibor… Tibor, sosem tudod meg, mennyit jelentettél nekem, én viszont azt nem fogom elfelejteni, mennyit jelentettél nekünk. Az életmű, amit hátrahagytál, felejthetetlen marad sok-sok generációnak.”

(A borítóképen: Benedek Tibor egy miskolci PannErgy-MVLC – UVSE ob I.-es bajnoki mérkőzésen)