A Barca ellen is játszott

Pallai Gábor neve mostanában az ,,edző” rovatban tűnt fel a jegyzőkönyvben, mégpedig az NB II. Keleti csoportjában szereplő MEAFC-Miskolc futsalcsapatánál.

– Az elmúlt években nemcsak játszottam, hanem tanultam is a futsalt – mondta az 1980-as születésű Pallai Gábor, aki a DVTK Akadémián két korosztálynál is kapus­edző. – Többször beszéltünk arról a MEAFC vezetőségével, hogy itthon is kamatoztathatnám a megszerzett tudást, de a játék eddig kiszorította ezt a lehetőséget. Idén viszont elváltak az útjaink a Nyírgyulajjal, így kézenfekvő volt, hogy próbáljuk meg a közös munkát az egyetemistákkal. Nemcsak a játéktudás átadása, hanem maga a sportág népszerűsítése is a célunk. Szeretnénk Miskolcon egy stabil, jó csapatot kialakítani, ami közönséget is vonz, ennek még az elején járunk. A csapat kialakítása mellett próbálunk támogatókat is bevonni, ami ebben a vírushelyzetben hatványozottan nehéz. A csapat jelentős átalakuláson megy át, hosszú távú terveink vannak, első évben a rájátszásra egy stabil keret összeállítása a cél. Úgy gondolom, első körben hálás a feladatom, mert a játékosok fogékonyak a futsalra, és szívesen tanulnak. Remélem, a munka majd pontokban is meg fog látszódni. Játszani nem játszottam még a MEAFC-ban, de a társak részéről van nyomás minderre, ezért biztos, hogy nem fogom tudni elkerülni... Mostanság sajnos volt egy kis betegségem, remélem, hamarosan teljesen rendben leszek.

Hosszú évek Nyírgyulajban

A múltról, a futsalban elért sikereiről is kérdeztük Pallai Gábort.

– Tizenöt évesen, még 1995-ben a nagypálya mellett kipróbáltam Paluska Lajos hívására a DKFC-Meggy­ben a futsalt, és rögtön éreztem, hogy örök szerelem lesz – folytatta a hálóőr. – Egy kapus számára sokkal több feladat jut, a játék gyorsabb, izgalmasabb. Miskolcon jó alapokat kaptam, ezzel felvértezve kerültem el Berettyóújfaluba. A Mezei-Vill csapatával elértünk mindent, amit klubszinten lehet: kétszer voltam magyar bajnok, kétszer Magyar Kupa-győztes, kétszer Szuper Kupa-győztes. A bajnoktól az utam Marosvásárhelyre, a román bajnok City’us gárdájához vezetett, ahol BL-körben többek között olyan csapat ellen védhettem, mint a Barcelona. Családalapítás miatt Debrecenbe igazoltam, majd Nyírgyulajba, ahol összesen hat szezonon keresztül lépdeltünk fel az NB I. tabelláján, legutoljára a harmadik helyig. Játékoséveim alatt 81 válogatottmérkőzésen léptem pályára, többek között jártam Világkupán Brazíliában, ahol negyedikek lettünk, akkoriban egy nagyon komoly eredmény volt. Legutoljára tavaly kaptam meghívót, s talán ezzel én vagyok a legidősebb magyar futsal kapus, aki válogatottmérkőzésen pályára lépett. A válogatottság örök emlék marad, sok mindent adott és átélhettem. Portugáliában például az óceán partján játszottunk, mert az ottaniak a homokra építettek pályát. Az ismert futsalos nagypályán is szerepelt, alacsonyabb osztályban többek között Arnóton, Hajdúszoboszlón, Szirmabesenyőben, Sajóbábonyban, Felsőzsolcán, Nyírgyulajon, illetve jelenleg az emődiek igazolt labdarúgója.

– Általában ott voltam nagypályán, ahol a barátok, és ahol valami miatt be kellett segíteni, de teljesen hobbiszinten – árulta el Pallai Gábor. – A kispályás szezon korábban ér véget, így mindig maradt pár meccs még a nagypályán, májusban, júniusban. Emődöt is azért vállaltam el, mert két kapusuk is megsérült, szívesen mentem hozzájuk. Különbség a két ág között van, más ez is, az is. Azonban valamilyen szinten a nagypálya kiegészíti a kis pályát, olyan elemek, amelyek hasznosíthatóak itt is, ott is, mindkettőnél vannak.

(A borítóképen: Lehet, hogy a MEAFC-ban is rövidesen kapuba áll Pallai Gábor)