Tokióig minden kristálytisztává válik

A kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, a Nemzet Sportolója azt mondta, hogy mi, magyarok „el vagyunk kényeztetve”, a dicső múltunk alapján az itthoni közvélemény a leendő szereplésünket mindig aranyakban méri. A Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke bizakodó: hét első helyet vár – és Schmitt Pálnak hihetünk, hiszen ezt korábban már többször bebizonyította – híresen jó tippelő.

Kezdjük Richard Pound napokban tett, kissé riasztó nyilatkozatával. A NOB rangidős tagja szerint nem biztos, hogy az idén nyáron lesz olimpia Tokióban. A 78 éves sportdiplomata a BBC-nek nyilatkozva a szűnni nem akaró koronavírus-járvány miatt adott hangot abbéli kétségének, hogy a 2020-ban elhalasztott ötkarikás játékokat alig több mint fél év múlva meg lehet-e rendezni a japán fővárosban. Ön, aki lassan negyven éve tagja a szervezetnek, osztja ezt az álláspontot?

Dick Pound nem a NOB hivatalos álláspontját képviselte, amikor ebben az ügyben megszólalt. Meglátása valóban nem biztató, holott mint egykori olimpikonnak – úszó volt – inkább optimizmust kellene sugároznia. Pesszimizmusát arra alapozza, hogy nyakukon a pandémia második és harmadik hulláma, aztán mindenféle új törzs fenyeget bennünket, így hiába az oltás, az úgynevezett buborék, így nagyon nehéz lesz. Magam jól ismerem a NOB és a japán kormány nézőpontját: ennek szellemében az olimpiát meg fogják tartani, persze szigorú feltételekkel, csökkentett protokollal.

Pound arról is beszélt, hogy szerinte a Tokióba készülő sportolókat előnyben kellene részesíteni a vakcinák beadásakor. Ugyanakkor Thomas Bach NOB-elnök „csak” azt mondta: javasolja a sportolóknak, hogy éljenek a védőoltással, mielőtt elutaznak a július 23-án kezdődő olimpiára, de az oltást a NOB nem fogja kötelezővé tenni.

Akár kötelezővé is tehetné, hiszen ha valamit be kell tartani, akkor azt be kell tartani. Ilyenek a verseny-, valamint a doppingszabályok is, azaz ebbe a klubba csak érvényes jogosítványokkal lehet belépni. A NOB viszont megadja a választás szabadságát a sportolóknak. Arra emlékeztettek, hogy itthon sem kötelező a vakcina felvétele, de egyre többen ismerik fel ennek szükségességét, vagyis azt, hogy az oltás adja a megoldást. Japánra visszatérve: mivel szigetországról van szó, az érkezéskor logisztikailag mindent viszonylag könnyű ellenőrizni. A leendő olimpikonok tudják, hogy jól felfogott érdekükről van szó. Nekik utazniuk kell, előtte edzőtáborokba járnak, kvalifikációs viadalokon lesz jelenésük, ezekhez pedig a védőoltás a legjobb útlevél és ezt elfogadja a közvélemény. Összefoglalva: a versenyzők készüljenek, az olimpiát nézők előtt, vagy nézők nélkül, de meg fogják tartani. Mi a helyzet nálunk: rendeztünk rangos birkózó-, cselgáncs- és úszóviadalokat, zajlanak a labdarúgó-, a kézi-, kosár- és röplabdabajnokságok – igaz hol nézőkkel, hol csökkentett látogatottsággal, vagy éppen zárt kapuk mellett. Mire eljön Tokió, ott is minden kristálytisztává válik.

Elképzelhető-e az a forgatókönyv, hogy több teszttel és a rajt előtt két héttel hamarabb kell megérkezni Tokióba?

Ez eleve követelmény, hiszen természetesen gondolni kell az akklimatizációra. A kritériumokat, amelyeket be kell tartani, most is előírják: Katarba, a cselgáncs-kvalifikációra csak 48 órán belül végzett teszttel lehet belépni, az egészségügyi dokumentumot az érkezéskor újabbal „fejelik” meg, és éppen ez hat nyugtatólag a sportolókra és a vetélytársaikra. A dohai gyakorlatot az itthoni eseményeken vagy hatszor csináltuk végig. Címszavakban: buborék, szállás és sportcsarnok, zárt buszok, higiéniai pajzs, állandó fertőtlenítés. Velünk példálóztak, hogy íme így lehet és kell. A hátralévő bő hat hónap alatt továbbterjed az oltás, és Japánban javulni fog a helyzet, hiszen az ottani lakosság is felveszi a vakcinát. Az viszont tény, hogy az emberek akarata ellenére nehéz bármit – esetünkben olimpiát – rendezni. A sport, az egészségügy és a tudomány képviselői azonban összefognak, a sportolók és sportvezetők pedig híresek a fegyelmezettségükről.

A sportvilág krémje azt vallja, hogy a rendezésnek nincs alternatívája, az újabb halasztás elképzelhetetlen. Ezzel egyetért?

Igen. Már csak azért sem lehet újra odébb helyezni az olimpiát, mert Tokió után hat hónappal a pekingi téli olimpia következik.

A leendő mezőnyök mintegy hatvan százaléka már kialakult, de mi történik akkor, ha elmaradnak a rávezető versenyek?

Nincsenek aggályaim, hiszen minden világszövetségnél – igaz eltérő formában – készülnek ranglisták, így a szervezetek szükség esetén megoldják ezt a kérdést. Mi, magyarok több vasat tartunk a tűzben: női kézilabdázóink és vízilabdázóink is harcba mennek, de például több birkózónk, cselgáncsozónk, ökölvívónk vagy vívónk küzd még a tokiói szereplésért. Most van szükség a szakértelemre, a tudományos alaposságra, az erőgyűjtés megtervezésére, a súlytartásra, a csúcsforma időzítésére, az akaraterőre, a pozitív lelki tulajdonságokra, hiszen ezek mind összefüggnek.

Ön híresen jó tippelő, a hajdan, három alkalommal is elhangzott hetes voksa már-már legendássá vált. A hivatalban lévő MOB-elnök utóda tizenhárom érmet vár. Ezt nem kevesli?

Szerintem a tizenhárom a minimum, amit el kell érnünk. Együttesen hét aranyat hozhat a konyhánkra a kajak-kenu, az úszás és a vívás. A korábbi kalkulációim általában telitalálatot hoztak, de most azért nagyon nehéz jósolni, mert a kukába ment egy évünk. Elmaradtak az Európa- és a világbajnokságok, a világkupák, továbbá a nagy nemzetközi seregszemlék, a felkészülést újra, a nulláról kellett kezdeni. Ezek tőlem is óvatosságot követelnek, de nem térek ki a válasz elől: számításba veszem többek között az atlétáinkat, a birkózóinkat, a dzsúdósainkat, az öttusázóinkat, a sportlövőinket, a vitorlázóinkat, a vízilabdázóinkat és még sorolhatnám. Gyorsan hozzáteszem: mindig akad olyan befutónk, akire előzetesen nem gondolunk.

(A borítóképen: Schmitt Pál)