Meseszép tájakon lett első

November első szombatján harmadszor rendeztek ultramaratoni futóversenyt Miskolc és Kassa között. A 115 kilométeres távon, az egyéni indulók versenyében, a hölgyek között a miskolci Varga Dóra bizonyult a leggyorsabbnak, aki 11:55:55 óra időeredménnyel ért célba, és ezzel az összetettben a 7. lett a 22 fős mezőnyben, azok után, hogy hat férfinak sikerült nála jobb időt mennie.

Azt követően, hogy gratuláltunk a verseny leggyorsabb női résztvevőjének, arról érdeklődtünk nála, hogy jó eredménynek tartja-e, amit elért.

– Az egész, idáig vezető utat kell értékelni, ugyanis az előzmények nagyon fontosak, mert felkészülés nélkül nem lehet ilyen távot teljesíteni, hetek, hónapok munkájából tevődik össze az eredmény – mondta Varga Dóra, majd így folytatta: – Azt nem tűzhettem ki célul, hogy a leggyorsabb legyek a nők között, mert a mezőnyt nem ismertem, csak a saját teljesítőképességemet. Időben jobbat szerettem volna futni, úgyhogy nem vagyok igazán elégedett. Az, hogy végül mi sikerült, és ez helyezésben mire volt elég, másodlagos, de persze megtisztelőnek tartom, hogy annak kapcsán beszélgetünk a versenyről, hogy milyen eredményt értem el.

Varga Dórától megtudtuk, hogy ez a mostani volt a leghosszabb ultramaratoni táv, amelyet teljesített, és az alapok, a sport végigkísérte eddigi életét.

– Gyermekkorom óta fizikai teljesítményhez vagyok szokva, sportolok. Valamit mindig mozogtam, például úsztam, kerékpároztam. Az első, számomra komolyabb eredményt 2014-ben a Barátság Maratonon a félmaratoni távval teljesítettem, és az a megméretés ösztönzött arra, hogy a futás felé forduljak – mondta a sportember.

Az év versenye

Mint megtudtuk: Varga Dóra számára a Miskolc–Kassa ultramaraton volt az év versenye, erre készült az idei esztendő folyamán.

– Hetente átlagban 110-120 kilométert szoktam futni, persze előfordulnak eltérések, pluszban, mínuszban. A mostani ultramaraton előtt néhány felkészítőversenyen is részt vettem, és bárhol szívesen edzem. Miskolc kiváló adottságokkal rendelkezik a futni vágyók számára, rekortánpályán, aszfalton és terepen, a Bükkben egyaránt nagyszerű helyeken lehet edzeni – mondta Varga Dóra, aki arra a kérdésre, hogy munkája mellett szakít-e időt a futásra, így felelt: – Igen, mérnök informatikusként dolgozom, munka után végzem az edzéseket. A felkészülés során pedig nagy hangsúlyt helyeztem az erőnléti edzésekre és a helyes táplálkozásra.

Arra a kérdésre, hogy edző, dietetikus segítette-e a felkészülését, a sportember nemmel válaszolt, mint mondta: az ultramaratoni felkészülés kezdetén kikérte egy erőnléti edző véleményét, de az csak rövid távú együttműködés volt, évek óta saját tapasztalataira építve állítja össze az edzésprogramját.

A hogyan továbbról is érdeklődtünk Varga Dóránál.

– Számomra nagyon pozitív dolog, hogy részt vehettem ezen a versenyen. Jó lehetőségnek tartottam ezt a megméretést, és öröm, hogy ilyen keretek között futhattam le ezt a hosszú távot. Az útvonal Miskolctól Kassáig meseszép tájakon vezetett végig. Hogy a jövőben mik lesznek a lehetőségeim, azt még nem teljesen látom, de a futást természetesen folytatom – hangzott a válasz, majd így folytatta Varga Dóra: – Nagyon jó, hogy egy igazi futólegendával lehettem egy mezőnyben, és megtiszteltetés, hogy részese voltam annak, ami több mint egy verseny. Hiszen a Miskolc–Kassa nem kizárólag a futásról szól, hanem más, szélesebb tartalmú üzenetet is hordoz. Ezzel az ultramaratoni távval áthidalja és összehangolja a nemzeti, korbeli és nemenkénti különbségeket a két város között.

(A borítóképen: Varga Dóra, verseny közben)