Az elszalasztott lehetőség

A női röplabda Extraliga 8. fordulójában, a ,,tavaszi” első körben, szombaton este, a sereghajtó a Diósgyőri VTK csapata az Újpesti TE gárdáját fogadta a miskolci városi sportcsarnokban. Mivel a piros-fehérek a meccs előtti egyetlen pontjukat éppen a lila-fehérek vendégeként szerezték, még tavaly október 16-án, így élt a remény, hogy fordított párosításban, az újpestiek ellen egy picivel többre lesznek képesek, az akkori 3:2-nél. De ez már nem az a két csapat volt, amelyik három hónapja egymással összecsapott. A DVTK-nál három új légiós jutott szóhoz, miután két külföldi távozott, az ÚTE kerete öt helyen változott, három magyar és két külföldi elköszönése után négy új légióssal, plusz egy új magyarral érkeztek Miskolcra.

A meccset a hazai együttes kezdte jobban, a piros-fehérek bátrak, kezdeményezőek voltak (6-3), a vendégek pedig ,,keresték” a pályát (8-4). Az újpestiek mestere nem tűnt idegesnek, a kezdőcsapat élvezte a bizalmát, és Koleva vezérletével nem csak, hogy kiegyenlítettek a vendégek, hanem jó és pontos támadásaiknak köszönhetően a vezetést is átvették (8-9). Emiatt a meccs első idejét a hazai szakvezető kérte ki, ami után egy ideig együtt haladtak a diósgyőriek lila-fehérekkel, ám 10-11 után nem sokkal, három, majd négy egységnyi előnyre tettek szert a látogatók (12-16). Amikor öt lett a két együttes között, Farkas Mihály második pauzáját is kivette (13-18), de a hálónál jobban dolgozó újpestiek ettől függetlenül magabiztosan haladtak a játszmagyőzelem felé (14-21), amit el is értek (18-25).

Elszalasztották

A második menet még jobban kezdte a DVTK, mint az elsőt, és amikor négy pont lett a két csapat között (6-2), az újpesti szakvezető szünetet kért. Ám a folytatásban Kalmár két ásza mélyebbre nyomta a lilákat, és mivel ettől még lelkesebben játszottak a hazaiak, és repültek előre, újabb időkérés következett a vendégek oldalán (11-3). Nem sokkal később, 13-6-nál, Kalmárt és Goncalvest pihentette egy időre Farkas Mihály, akik 16-9-nél tértek vissza. 19-12-nél tükörsimának tűnt a hazai szettgyőzelem, de mivel az Újpest a ,,semmiből” három pontot szerzett egymás után hazai időkérés jött (19-15). Néhány labdamenet után ismét ez következett (22-19), de ez nem tudta megakadályozni az ÚTE feltámadását, egyenlítését (22-22). És mivel a hazai együttes leblokkoltan állomásozott a pályán, kicsúszott a kezükből a részsiker, az utolsó három labdamenetet az Újpest nyerte (22-25).

A harmadik játszma elején hárompontos előnyre tett szert az Újpest. A lila-fehérek innentől jellemzően 2-3 egységgel vezettek, ám amikor ez felugrott négyre (8-12), a hazaiak mestere időt kért. És ez használt. Godó és Baidiuk jól és eredményesen röplabdázott, ami meghozta az egyenlítést (16-16). Sőt! A vezetést is átvette a vezetést a DVTK, mert az újpesti sáncok lyukasak voltak (18-16). 19-nél beérte ellenfelét az ÚTE, majd 20-nál és 21-nél is. Izgalmasan alakult a hajrá, hiszen előbb kétpontos hátrányt dolgozott le a Diósgyőr (23-23), majd egy túlütésük egy hálóérintésük a vendégek sikerét hozta (23-25).

Diósgyőri VTK – Újpesti TE 0:3 (-18, -22, -23)

Miskolc, 100 néző. V.: Soltész, Adler (Filibér, Nagy D.).

Diósgyőri VTK: GODÓ 15, Kuzelová 3, Kalmár 4, Sylejmani 2, BAIDIUK 17, Goncalves 4. Csere: Balogh (liberó), Sitku 1, Egri 5, Kundrák (liberó), Zsofnyák. Vezetőedző: Farkas Mihály.

Újpesti TE: Del Rio 9, KOLEVA 21, Ovecková 1, Gyimes 9, Szabó L. 6, Manninger 9. Csere: KARABASHEVA (liberó), Petőváry 2. Vezetőedző: Horváth András.

Farkas Mihály: – A rutintalanságunk miatt viszonylag nagy előnyöket herdáltunk el a második szettben. A harmadik játszma végjátékában szintén megvolt a lehetőségünk, de amikor a legfontosabb pontok jöttek, rossz döntéseket hoztunk. Sok ilyen szettet kell játszani, hogy egy ilyen végjátékot meg tudjunk nyerni. Korábban nem szagoltuk ezt a levegőt, az edzéseken az ilyen játszma hajrákat nem lehet gyakorolni. Nem biztos, hogy sok ilyen meccs lesz tavasszal, az MTK ellen ha eljutunk ilyen végjátékig, akkor azt másképp kell hozni.

Horváth András: – A nyitásfogadásunk kicsit dadogott, a meccs egészében. Ez nem csoda, hiszen keveset tudtunk foglalkozni a kapcsolatokkal. Ám a szívünk a helyén volt, igazi csapatmunka folyt a pályán, 8 és 9 pontos hátrányból is vissza tudtunk jönni, megvolt ehhez az energiánk.