Nem csodálkozik Biros karrierjén

A hét végén Százhalombattán megrendezett XI. rövidpályás szenior országos bajnokságon 4 arany- (100 m pillangó, 100 m mell, 200 m mell, 200 m pillangó – országos csúcs) és 3 ezüstérmet (50 m mell, mix gyorsváltó, férfi vegyes váltó) szerzett korosztályában (75–79 évesek) Hatvani János, a Miskolci Vízművek SC versenyzője. Az 1946-ban született miskolci sportember hivatalosan, versenyszerűen csupán tíz éve méreti meg magát a szeniorok között. 

– Körülbelül hetven-hetvenöt bajnoki címet szereztem azóta, az éppen aktuális korosztályban, a legtöbbet 100 és 200 méter mellen. Összesen van mintegy ezer érmem, ezeknek nagyjából a negyedét a szenior ob-kon gyűjtöttem, hiszen volt, van olyan év, amikor három-négy országos bajnokságra is sor kerül – tette hozzá Hatvani János. – 2012 előtt pár év kimaradt, előtte az úgynevezett szeniorolimpián vettem részt, többször, ezeket Miskolcon túl többek között Kassa és Ostrava szervezte a 60 év felettieknek, s természetesen nemcsak úszás volt a programban, hanem például asztalitenisz, sakk vagy éppen teke is. 

Utol lehet érni 

Az úszás fontosságáról, hasznosságáról, hogy számára miért lényeges, az alábbiakat mondta Hatvani János. 

– Amikor az ember kijön a vízből, teljesen másként érzi magát, és hát mi más lenne a legfontosabb, mint az egészség, annak megőrzése – jegyezte meg. – Úszni magam tanultam meg kisgyerekként – később, a hatvanas években Nagy Lajos edzett már a Miskolci Spartacusban –, sajnos, elég későn, de talán az én példám is bizonyítja, hogy ha elég időt fordít valaki valamire, akkor utol lehet érni másokat, szépen meg lehet tanulni. Olyan ellenfeleket is megvertem, megverek, akik annak idején válogatottak voltak...

Aki bármit is sportolt valaha, abban mindig is benne marad a versenyszellem, ezzel én is így vagyok, ez állandó. Jelenleg heti 5 kilométert úszom, két napra lebontva, semmilyen gyógyszert nem szedek, csak vitaminokat. A szülőknek felhívnám a figyelmét arra: vigyék a gyereküket úszni, de ha nem arra, akkor bármi más sportra, mert rettenetesen fontos a mozgás, annak öröme. 

Szerencsés ismeretség 

Hatvani János másik szeretett sportága a vízilabda, amellyel még a hatvanas években ismerkedett meg. Aktív pályafutásának befejezése után, 1987-től a Miskolci Vízműveknél kezdte a trénerkedést, amikor utánpótláskorú játékosokkal foglalkozott. 

– Nagy szerencsém volt, hiszen rengeteg úszni tudó gyerek került hozzám – jelentette ki a segédedzői képesítéssel rendelkező tréner, akinek a keze alatt későbbi háromszoros olimpiai bajnok is megfordult. – Biros Péter együtt úszott a fiammal a Vízműveknél, és 13 éves korában jött át vízilabdázni, klubon belül. Intelligens játékos volt már akkor is, gyors volt, nagyon jól látott a pályán, látszódott, hogy ezt a gyereket a vízilabdára teremtette a Jóisten. Volt, hogy két korosztállyal idősebbek ellen játszott, de helytállt. Szóval egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hogy sok mindent elért. 

Hatvani János 1998-ig a Miskolci Vízművek SC-nél edzősködött, majd ekkortól, tíz esztendőn át a Miskolc-Tapolcai KékHullám SC-nél, 2008-tól pedig a Diósgyőri Várfürdő SC-nél. 

– A Vízművekkel voltunk OB I/B-sek, majd a KékHullámnál sikerült bevonnunk a munkába a PannErgy-MVLC jelenlegi szakmai igazgatóját, Bachner Andrást – sorolta Hatvani János. – Egy szerencsés ismeretség révén találtunk egymásra, nagyon profi szemlélettel dolgozott András, akivel az elején közöltem: „Olyan körülmények vannak, hogy itt mindent ingyen kell csinálni.” Egy ideig együtt vittük a dolgokat, aztán más vállalkozásba fogott, és mintegy tíz évvel később visszatért a vízilabdához. Sikeres időszak volt, mert az OB I/B felsőházában volt a csapat, azonban annak ellenére, hogy nem estünk ki – ekkor András már nem volt velünk –, anyagi okok miatt már csak az OB II.-t tudtuk vállalni. 

Összedobott nevezési díj 

A civilben gépészmérnök szakvezető két szezonban (2019/2020, 2020/2021) a MEAFC-Miskolcnál dolgozott, az egyetemistaklub gyermekalakulatát mostanság is gardírozza, az OB II.-es Aquatics Waterpolo Miskolc mellett. 

– Már csak elvétve találni olyan kollégát, aki hozzám hasonló korú – említette Hatvani János. – Úgy érzem, a közeg tisztel, a bírókkal való vitatkozásról egy ideje letettem, úgysem vonnak vissza döntéseket, inkább a játékkal foglalkozunk. Az elmúlt évtizedekben rengeteg játékos fordult meg a kezem alatt, közösen örültünk annak, hogy jó a közösség, és hogy sokan megmaradtak barátnak. Érdekesség, hogy a jelenlegi csapat tagjai például összedobták a 800 ezer forintos nevezési díjat, csak azért, hogy együtt legyenek ebben a közösségben és a játék szeretete miatt. A megyében, a vízilabdában sokszor voltam az év edzője, úszásban pedig szinte mindig ott vagyok a városi díjazottak között mint szenior magyar bajnok. Az OB I.-es meccseket rendszeresen követem, örülök, hogy sikerült az MVLC-nek az 2015-ben, ami nekünk annak idején nem – mert a lehetőségek sem voltak „olyanok” –, kivívni az élvonalbeli tagságot. Talán a legjobb dolog az, ha egy-egy gyerek kijön a kezeim közül, és eljut magasabb szintre. Ami egy kicsit negatívum: sok helyen az országban megbecsülik azokat az úszókat, akik évtizedeken át képviselték a településüket, akik sikereket hoztak a városuknak, és elismerésként eltekintenek attól, hogy belépőjegyet kell fizessenek a létesítménybe. Sajnos, velem kapcsolatban ez két éve nem így van. Nem az összeg a lényeg, hanem a gesztus. Már csak azért is, mert szinte éveken át ingyen dolgoztam.

A tények

Név: Hatvani János 

Született: 1946, Miskolc 

Végzettség: gépészmérnök (1973, Miskolc), úszóedző, vízilabda (segédedző) 

Úszás, versenyzőként: Miskolc Postás (1960–1961), Miskolci Spartacus (1961–1966), Miskolci VSC (1966–1974). 1974-ben befejezte az aktív sportot, 2012-től igazolt szenior úszó a Miskolci Vízművekben. 

Vízilabda, edzőként: Miskolci Vízművek (1987–1998), Miskolc-Tapolcai KékHullám SC (1998–2008), Diósgyőri Várfürdő SC (2008–2019), MVLC (utánpótlás, 2015), MEAFC-Miskolc (2019–2021, manapság gyermekcsapat), Aquatics Waterpolo Miskolc (2021–).

(A borítóképen: Hatvani János a hétvégén is több érmet szerzett | Fotó: Molnár István)